VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dunai Andrea: Tintalélek
Azt mondják, nem lehet találkozni vele, ha balettet tanul, tán nem történt volna meg, hogy lebontják a díszletet, felvonják a függönyt és láthatóvá válik a színház csupasz téglafala, nem tört volna meg, ha nem látja, ki korán kiválik, az nem él sokáig; úgy csinál, mint nagyműtét után; elhagyhatja magát végre-valahára, felszáll, mint a pára esős hajnalok után, az árvának nem hazudja, hogy lesz gondja apára, jól tudja, hogy szégyen szentnek látszani az ördög szerepében, lehet bükkfa, tölgy vagy ében, olvas a fák természetében, csak huszonegy gramm, ami marad, illúzió, hogy hatalma van, ha tévedni akar elrévedezik régmúlt szerelmein, a költő szerint a kis patak, amely a szívet hajtja, egyszer végképpen elapad, árnyékában csak Isten oson, nem fogadott hívás egy gazdátlan mobilon, úgy jár, mint az utolsó pofon, hiába fordította oda a másik orcáját is, odaát sem lehet másik, minden beteljesült vágy újabb kívánságokat terem, által tud kelni a parttalan tengeren, shakespeare-i lételem, hogy nem volt neve, így hát el sem veszítheti, derék ember számára nincs jobb cégér a kérges tenyérnél, de nem akart arról beszélni, hogy a reménytelenség csupán egy állapot, és a jó emberek minden időben azok, nem mond már bölcseket, mert halvány gőze sincs róla senkinek, talán ha be tudná valaki vallani, amit nem tud kimondani, ami nincs meg másban, csak az írók tollában, mint a tinta, a kitörölhetetlenség füstbement titka.
Megjelent: 2019-05-25 00:00:00
|
