Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Turányi Tamás: A madár

 

Egy budafoki kisközért előtt járkáltam. Már kiszámoltam, hogy van annyi apróm; bemehetek egy sörért. Azért tétováztam, mert ez is egyike volt azoknak a kisközérteknek, ahol a rezidens eladó pont annyira arrogáns, hogy kis híján érdemes még két megállót gyalogolni. Tíz lépés oda, tíz vissza, dönteni. De a lábamhoz zuhant egy madár. Először ösztönösen felnéztem, bár tudtam, hogy ötemeletes, hosszú, erkélytelen panelház alatt állok, sehol egy fa, tehát fészek sincs. Butaság. Milyen fészek. A madár inkább kifejlett példánynak látszott, semmint fiókának. Felnéztem. Csak a fáradtszürke, puszta égbolt. Akkor ez héjatámadás, gondoltam. Ha van olyan, hogy cápatámadás, akkor héjatámadás is van. Nem jó ezen gondolkodni, kéne a sör. A madár néha megmozdult, lehajoltam érte. Forró volt a tolla, nem vérzett, de az a bizonyos második szemhéj már elindult fölfelé.
Ne add fel, madár – nem akartam megrázni, csak épp egy kicsit mozdítottam a testén.
A feje nyeklett előre-hátra, mint egy zokniba dugott teniszlabda. 
A sör, be kéne menni a sörért, állok itt egy haldokló madárral, nélküle is elég feltűnő a tétovaságom.
Ennek kitört a nyaka, mondtam hangosan. A járókelők kényszeredett arccal kerültek ki, és már a buszmegállóból is néztek. Anyátok.
Betettem a madarat a bolt lépcsője alá, ahol nem látják, és pihenhet, hogyha netán mégis csoda történik.
Ennek a sörnek itt rossz íze lesz, gondoltam. Mentem inkább tovább, a járdaburkolat repedései szívták volna befelé a lábaimat, a cipőimre néztem, menni kell, ti cipők, már megint menni kell. 
Mindez úgy négy éve történt. Ma pont ott néztem fel a könyvből a buszon, annál a kisközértnél. A lépcső előtt munkagödör, benne vállig egy lapátos, felette meg két munkás nézi, mire megy a kolléga odalent, a cuppogós földdel, vízvcsövekkel, mittudomén.Az izzadságcseppek, mint a könnyek, folynak végig az állók arcán is, a nyári eső utáni fülledtségben. Minden megváltozott, volt, amin én változtattam, nem számolom a sörre valót egy ideje, nem téblábolok zavartan kisközértek, italmérések előtt, de a madár, neki mégiscsak vége lett így vagy úgy, és most sem tehetnék semmit. Mindig lesz olyan, amiért nem tehetek semmit, gondoltam. Menni kell, de kéne egy rendes cipő.

  
  
 

Turányi Tamás (Kaposvár, 1966.) költő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.