VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Mennyország
Mennyország
A sor végtelen hosszú a Mennyek kapuja előtt, és percről percre csak nő, de mivel a túlvilágon összemosódik a múlt, a jelen és a jövő, a léleknek csak egy pillanatig kell várnia. Szent Péter elkéri az adatait, kikeresi a nagy könyvben, egy pipát rajzol mellé, és mutatja, hogy mehet tovább. – Üdvözöllek a Mennyországban! – szól egy szakállas, idős bácsi, aki látszólagos korához képest igen jó formában van. – Köszönöm szépen! – mondja a lélek. – Merre tovább? Hol vannak a többiek? – Megérkeztél. Mindenki, akit ismerhettél, tudomásod lehetett róla, vagy sem; itt van, ebben a teremben. – De én itt csak csecsemőket látok… – Pontosan, itt minden ember az! – De miért? – A felnőttekkel sok a baj. Vágyaik vannak, terveik, összevesznek és csalódnak, és így tovább. Rájöttünk, hogy minden sokkal egyszerűbb, ha mindenki egy boldog baba képében van jelen. Könnyebb velük bánni, és praktikusabb, mert kis helyen is elférnek. – Ez borzalmas! Nekem azt mondták, hogy itt minden vágyam teljesülni fog. – Ha mindenkinek meg szeretnénk adni mindent, azt lehetetlen lenne összeegyeztetni. Ha viszont csatlakozol a többiekhez, többé nem lesznek nagy vágyaid. – Úgy szerettem volna Platónnal is találkozni! – Az angyalok majd betesznek egy kicsit a járókájába, hogy együtt játszhassatok. – Nem lehetnék inkább én is angyal? – Akit egyszer embernek teremtettem, annak emberként kell leélnie örök életét. – Ne haragudjon, uram… – No-no! … „Istenem”…! – Ne haragudjon, Istenem, de ezek után meg kell kérdeznem, hogy milyen a pokol? – Mindenki rákos, és lélegeztető gépre van kötve. Minden nap minden percében könyörögnek a megváltó halálért, de az soha nem jön el. – De lehet mondjuk Platónt olvasni? – Hidd el nekem, nem akarod te azt. Lapozáshoz sem tudnád felemelni a kezed, és amúgy sem tudnál a könyvre figyelni a fájdalmaid miatt. – És nem tudna mégis ajánlani valami alternatívát, ahol felnőtt vagyok, felelősséggel bírok, és mindig megismerhetek valami újdonságot? – Ha gondolod, visszaküldhetlek a Földre. – Akkor azt szeretném, igen. – Biztosan? Hiszen emlékezhetsz, mennyi szenvedéssel jár! Szenvedés a születés is, a halál is, meg még ki tudja, hogy mi történik a kettő között… – De közben tudni fogom, hogy minden rendben lesz, amint eljutok megint a túlvilágra. – Nem, nem lesz emléked a túlvilágról. Csak akkor kapod vissza, ha újra elhunysz, és kilépsz a testedből. – Sebaj! Annál nagyobb lesz az öröm, amikor ismét áthaladok a Mennyország kapuján. – Azt sem tudni előre, hogy új tetteid alapján bebocsátást nyersz-e majd. – Én mégis vállalnám a kockázatot. – Hát jó, ha tényleg ezt akarod…! – mondja a nagyöreg. – Húzz egy sorsborítékot! Ebben lesz, hogy kinek születsz újjá. A lélek kiválaszt egyet. – Megnézhetem, mi áll benne? – Nem lehet, sajnos – tépi ki a kezéből. – Én is csak akkor nyithatom ki, ha már elhagytad a Mennyországot. – Köszönök szépen mindent! – búcsúzik a lélek, és a kapu felé veszi az irányt. – Együtt nevetek majd veled örömödben, és együtt sírok majd veled fájdalmadban – motyogja magában, míg várja, hogy a lélek kilépjen a kapun. Felnyitja a borítékot, a benne levő papíron vastag, írott betűkkel ez áll: Πλάτων, vagyis Platón. – Most már értem, miért kacagott annyira, amikor visszatért!
Megjelent: 2019-03-14 16:37:58
|
