Keresés a honlapon:

Turányi Tamás: Időfészek

 

 

 

 

Időfészek

 

Tizenöt voltam, amikor a Vígszínház melletti „Solaris” lemezbolt kirakatából megállított Patty Smith első albuma, a Horses. Semmit sem tudtam róla, csak tetszett a borító, fekete-fehér, egy zilált  hajú, kissé fiús lány néz pimaszul a lencsébe, szexi, éhes gebe, azonnal beleszerettem. Akkor még voltak titkaim, ő lett az egyik.

Kaposvárig várnom kellett a hangjára. A mono-Teslán pont úgy szólt, ahogy kellett, maszatos hangok, de elképesztő szenvedély, erő, itt-ott idétlennek hangzó kántálás, gondolkodni nem lehetett, csak a bizonyosság érkezett meg abban a percben, hogy leváltam mindenről, amit addig hittem arról, hogyan is kéne felépíteni egy életet. Az a hang húzott egy vonalat, a gyáva, beszari fiú elhatározta, hogy kockáztatni fog. Mégpedig minden alap nélkül, hiszen semmihez nem éreztem magamban tehetséget – mi több, ambíciót sem, a legértékesebb tevékenységnek a szemlélődés tűnt, azt gyakoroltam tehát.

Ugyanaz történt, ami szerintem annyi más hasonló ürgével; azt gondoltam, ha már így áll a dolog, hogy esélyem sincs zenélni, vagy festeni, akkor majd... írni fogok. De mikor majd. Émelyítő, fontoskodó kísérletek, bár egy késő-kamasz nagyon hamar megtanul „íróul” viselkedni, a rejtélyes semmittevést, a titokzatosnak látszó attitűdöket rövid idő alatt kilestem, a mindenre-alkalmatlanság érzése pedig, úgy tűnt, mentesít mindenféle felelősség alól. Fő tapasztalatommá lett, hogy a semmi is tud „történni”. Ebbe a semmibe vette be magát, viszonylag hamar, az alkoholizmus. Az alkohol abban hasonlít a zenehallgatáshoz, hogy azt hiszed, tudsz valamit, amit pedig nem tudsz. A véletlen lesz az úr, impulzusok, amelyek elől lehetetlen kitérni, és a folytonos újjászületés illúziója, amiben tulajdonképpen részt sem veszel. A remény sem valami fennkölt dolog, hiszen, ha jobban megnézed, csupán a szükségből táplálkozik. Negyvenhét év után sem látszik mozdulni ez a semmi, de a Horses-t újrahallgatva kiújult a rögeszmém, hogy mégis van benne valami csak nekem szóló, feltörhetetlennek tűnő üzenet.

Most pedig az történt, hogy egy folyóiratban egy oldalra került az ő verse az enyémmel. Ennél közelebb nem juthatok, a Bábost pedig nem ismerhetem annyira, hogy gúnynak szánta-e.

Kicsit mintha egy szakácskönyvet tartanék a kezemben, betűzgetem, hogy lehetne a narcizmusból alázatot főzni.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-12-10 19:11:35

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.