Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Horváth János: Gyula

 

 

 

 

Gyula

 

Gyula nem egy hús-vér férfi, Gyula egy szellem. Előrebocsátom, nem hiszek a túlvilágban, racionális embernek gondolom magam, de a történtek elbizonytalanítottak. Gyula évek óta velünk van. Fiam nevezte el így, ki tudja, miért? Néhány évvel ezelőtt, amikor beköltöztünk a lakásba, boldogan vettük birtokba a szobákat. A fiúk ketten a belsőben kaptak helyet, és a lányom is saját kuckójában rendezkedett be. Mi a nappalit vettük birtokba. Több funkciót szántunk ennek a helyiségnek, lényegében ez lehetett a hálószobánk is. Egy kihúzható, kétszemélyes kanapé töltötte be ezt a szerepet, amely összecsukva is jelentős területet foglalt el, kinyitva pedig betöltötte az egész teret. Bútorokat nem hoztunk magunkkal, azokat költözésünk után szereztük be, és hónapok munkájával állítottuk össze a feleségemmel. A fiúk szobája felújításra szorult. Fiam asztmája miatt le kellett cserélnünk a padlószőnyeget, és ráfért a helyiségre egy alapos festés, tapétázás is. Szerencsére, volt gyakorlatom mindkettőben. Egy barátom segített a laminált hajópadló lerakásában. A szobában rossz szag áradt szét, a feleségem csak dorbéz-szagnak nevezte a dohány, és alkohol keverékéhez hasonlatos illatot. Hiába szellőztettünk, parkettáztunk, tapétáztunk, ez a szag valahogy évekig áthatotta a szoba levegőjét. Mintha a falak magukba szívták volna az évek alatt a rendszeresen tartott ivászatok szagát. De végül, ez volt az egyetlen hibája a lakásnak. Nagy volt, ötünknek éppen elég. És ami fontos, mindenki élhette a maga életét anélkül, hogy alkalmazkodnia kellett volna a másikhoz. A panaszok akkor kezdődtek, amikor a bútorok a helyükre kerültek. Tavaszra már minden bútort összeraktunk, és birtokba vettünk. A fiúk emeletes ágya felnőtt méretű, kényelmes matracokkal volt ellátva, biztosítva az egészséges alváshoz szükséges körülményeket. Eleinte természetesnek tűnt, hogy a hőmérséklet változásai miatt a bútorok eresztékei elmozdultak, pattogó hangokat hallatva. Amíg az egyensúlyi állapot be nem ált, szinte minden éjjel hallottuk a hangokat. Fiam azonban állította, hogy az a hang, amit ő hall, csak hasonlít a hőtágulás következtében létrejövő pattogáshoz, nyikorgáshoz. Megfigyelése szerint a hangok elnyúlók, hosszabb ideig tartók voltak, mint az indokolt lett volna. Ennek nem tulajdonítottam volna jelentőséget, de mindig ugyanabban az időben jelentkeztek, függetlenül a hőmérséklet változásaitól. A hangok a szoba többszöri átrendezése után is megmaradtak, és mindig ugyanabból az irányból érkeztek. Mivel nem találtam a különös jelenségre semmilyen magyarázatot, ott, ahonnan a hangok jöttek, még bútor sem volt, abba maradtunk, hogy ez csak Gyula lehet, a hely szelleme. Ismerve a korábban itt lakókat, el tudtam képzelni, hogy az egyik ifjú hagyta ránk ezt a szellemet, aki láthatólag nagyon jól érezte magát nálunk. Ha eltűnt a zoknik párja, azt Gyulára fogtuk. Gyula volt felelős minden megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségért. A hangok minden éjjel, pontban éjfélkor megismétlődtek, de már annyira megszoktuk, hogy nem reagáltunk rá. Amikor a gyerekek felnőttek, és elhagyták a szülői házat, feleségem örökölte meg a szobát. Mivel a kanapénk a mindennapos használattól eléggé lerobbant állapotba került, boldogan vette birtokba lányom kényelmes ágyát, amit átvittünk a belső szobába. Én pedig lányom szobájába rendezkedtem be, így a nappali végre egyfunkciós nappalivá válhatott. Gyulát pedig el is felejtettük, a szobában többé nem volt tapasztalható semmilyen rendellenesség, az évekig tartó jelenség egycsapásra véget ért. Nem mertem belegondolni, hogy éppen akkor, amikor Tamás elköltözött. Mintha Gyula inkább hozzá tartozott volna, mint a szobához.

A feleségemet szinte kicserélték. Reggel nyoma sem volt a derékfájásnak, az éjszakát kényelmesen végigaludta. A kutya is vele költözött, ott lett a helye az ágya mellett. Egyik éjszaka azonban, különös dolog történt. A kutya felült, és az íróasztal melletti szék felé fordult. Furcsa, morgó hangokat hallatott. Látszólag teljesen indokolatlanul, mintha látott volna valakit a széken ülni, pedig nem volt ott senki. A hangok átmentek ugatásba. Toporgott, teljesen lázba jött. A nejem felkapcsolta a villanyt, akkor az ugatás megszűnt. Az állat visszafeküdt a vackára, és elaludt.

Fiam hajlamos volt érdekes történetekkel szórakoztatni minket. Költözése után néhány nappal ismét hallotta a pattogó hangokat, az elnyúló csikorgást, a természetellenes jelenségeket. - Gyula velem jött, - mondta, és ezzel el is engedte a dolgot, nem foglalkozott vele. Már el se mertem mondani neki, hogy nálunk megszűntek a hangok. A kutya éjszakai reakciójára csak legyintett. – Az semmi. A közelünkben van egy játszótér. Már nem az első alkalommal láttam a jelenséget, amire nem tudok semmilyen racionális magyarázatot. A játszótér szélén van egy hinta. Két ülőke egymás mellett. Egyik alkalommal azt vettem észre, hogy a baloldali hinta elkezd kilengeni. Először csak kis kilengéseket produkált, aztán, mintha lökték volna, egyre magasabbra lendült. A közelében nem volt senki. Este volt, és ilyenkor a játszótér üres. Arra gondoltam, a szél lendítette be, de a szél nem fújt, még csak szellő sem volt érezhető, és a mellette lévő hinta meg se mozdult. Csak álltam földbegyökerezett lábakkal, mozdulni sem tudtam. Barátom is látta a jelenséget, és holtsápadttá vált. Rágyújtottunk, és mentünk tovább, ahogy sikerült magunkhoz térnünk. Visszafordultam, de akkor a hinta már nyugalmi helyzetében állt, meg se moccant.

Mondom, nem hiszek ezekben a dolgokban, de nem találtam fizikai magyarázatot a jelenségre. Hittem is, meg nem is, amíg magam meg nem tapasztaltam. Egyik délután a postán volt dolgom, és a játszótér közelében lévő sétányon kellett elhaladnom a hinták mellett. Eszembe jutott a fiam hátborzongató beszámolója. Azt olvastam egy szaklapban, hogy a multiverzum-elmélet nagyon is igazolható. Az ismert univerzumunk, amelyben élünk, találkozhat más, párhuzamosan létező univerzumokkal. Állítólag az „ősrobbanás” is így jött létre. Az érintkezési ponton megbomlott az energia-anyag egyensúly, és létrejött a mi univerzumunk a milliárdnyi galaxissal. Mivel az anyagnak csak azt a formáját ismerjük, amit megtapasztalunk, amelynek a törvényszerűségeit igyekszünk feltárni, feltételezhető, hogy más az anyagszerkezete egy velünk párhuzamosan létező univerzumnak, egészen más törvények szerint működik, és az idő sem azonos a mi időnkkel. Ilyen univerzumok széle könnyen érintkezhet egymással. Lehet, hogy az általunk megmagyarázhatatlan jelenségek is ilyen másik dimenzióba való áttűnésék következményei. Ezen gondolkodtam, amikor döbbenten láttam, hogy a baloldali hinta elkezd lengeni, majd egyre nagyobb kilengést produkál. A közelben egyetlen lélek nem volt. A homokozóban játszott néhány gyerek, a szomszédos focipályán pedig mindenki a játékra figyelt. A másik hinta meg se mozdult. Ha nem a saját szememmel látom, el se hiszem. Fiam történetét sem tartottam valószínűnek, és tessék: szél sem fúj, az egyik hinta leng, a másik meg se mozdul. Később megtudtam, egyik hintát sem használják az itt lakók. A gyerekek panaszkodtak, hogy ha beülnek a hintába, nem is hajtják, a hinta magától elindul, mintha lökné őket valaki.

 

  
  
 

Horváth János (Budapest, 1952)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.