Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Csengődi Péter: Élet Budapesten és más őrült szokások

 

 

 

Élet Budapesten és más őrült szokások

 

Te egy hős vagy! Te egy vakmerő, el nem ismert, átkozott hős vagy! Most nagy eséllyel azt gondolod magadban, hogy “ugyan már, én csak egy szürke, városi lakos vagyok, aki próbál valamiből megélni”. Pontosan! Te mulya, szerény hős!

A 2018-as évben “január 1. és május 31. között összesen 6289 személysérüléses közúti baleset történt a magyar közutakon”. Ez több mint 40 baleset naponta. Minden egyes nap, amikor kilépsz a küszöbön, azt kockáztatod, hogy ebből a negyven balesetből az egyik te leszel. Nyugtatgathatod magadat, hogy majd messze elkerülöd a forgalmas utakat (amit amúgy nagyon ritkán tudsz megvalósítani a mindennapi életben), de mind tudjuk, hogy időnként az autók kirepülnek az útról; a fehér felfestés balesetben nem tartja őket a sávukban. Neked veszélyességi pótlék járna minden egyes nap, amikor elhagyod a lakásodat, és te nem is tartasz rá igényt.

Statisztikák szerint 2014-ben 27.642 férfi és 35.144 nő vesztette életét szív- és érrendszeri betegségekben. Te pontosan tudod, hogy ennek az egyik legnagyobb kiváltó oka a stressz, és a legtöbb stressz a munkahelyeden ér, de mégis félelmet nem ismerve bemész dolgozni. Minden nap kiteszed magad egy-egy munkahelyi konfliktus vagy apró kudarcélmény lehetőségének; de te dacolsz az elemekkel, és akkor is megjelensz.

Szerencsére otthon a család egy meleg, megnyugtató környezetet nyújt, ahol feltöltődhetsz, hogy új erővel nézz szembe a mindennapi küzdelmeknek. Persze, ha a  kisbabád éppen nem önti magára a forró teádat, mert valamiért olyan jó játéknak tűnt. Természetesen magadat hibáztatod, hogy miért nem tetted olyan helyre azt a nyomorult teát, ahol a gyerek nem éri el; de azért valljuk meg, amikor egész nap azon fáradozol, hogy fenntartsd a háztartást, majd a férjed este hazajön, és “köszönetképpen” indokolatlanul leordít valamiért, csakhogy végre, végre kiadja magából a munkahelyi stresszt, akkor valahogy olyan elenyészőnek tűnik az, hogy hova is teszed le a bögrédet, amíg a ruhákat teregeted főzés és takarítás közben. Biztatgathatod magad azzal, hogy majd egyszer felnő a kölyök, és akkor majd kevesebb gond lesz vele, de te is pontosan tudod, hogy amikor tizenhárom éves kamasz lesz, és az agya kap egy hormonlöketet, vártlanul a pokolba fog küldeni téged a puszta létezésedért, és ezt neked fapofával tűrnöd kell, mert “ugyan, nem tehet róla”, és különben is, ha agyoncsapod, akkor nem csak mehetsz a börtönbe, de még egy csapásra semmissé is teszed azt az elmúlt tizenhárom évet, amit a felnevelésére pazaroltál. (Amúgy sem tennéd meg, csak jól esik ilyeneket mondani egy heves vita közben, mert a saját szüleidtől is ezt tanultad.)

Egyébként is, amikor gyanútlanul elmész boltba, mint minden más nap, és valami bunkó eléd furakodik a sorban arra hivatkozva, hogy neki nagyon sürgős, pedig mindketten pontosan tudjátok, hogy ő is csak szimplán utál sorban állni; akkor máris tudtodon kívül azt kockáztattad, hogy épp te leszel az, aki kioltja egy másik ember életét, és hirtelen felindulásból elkövetett “igazságszolgáltatásért” lecsuknak; vagy akinek elpattan egy ér az agyában, és mentőt kell hívni, hogy bevigyék a sürgősségire; oda, ahol a legjobb orvosok már felmondtak, és kimentek külföldre, így a megmaradt, kevésbé tehetséges doktorok ráadásul ki sem látszanak a munkából, és fáradtak, és fásultak, és a kiégés pszichoszomatikus tüneteit mutatják, amikor éppen megvizsgálnak (hát mégis mennyi esélyed van a túlélésre); vagy a legjobb (és persze a legvalószínűbb) esetben nyelsz egyet, és lenyugszol, de azért morgolódsz kicsit magadban, hogy most milyen helyzetbe kerültél, magas a vérnyomásod, fáj a fejed, és végigszaladt egy idegrángás a hátadon, pedig csak megkívántál egy szelet csokoládét ebéd után.

Ha most ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy leülhettél volna a tévé elé, bezabálhattál volna egy zacskó csipszet, és megihattál volna mellé egy fél üveg bort; de nem, te valamilyen érthetetlen indíttatásból inkább elkezdtél olvasni egy novellát, hogy lelkileg fejlődj, vagy ki tudja, milyen hazugsággal áltatod magad; a lényeg, hogy választhattad volna a könnyebbik utat, de te nem tetted, és én köszönetképpen a következő gondolatot szeretném neked adni: Amikor egy fárasztó munkanap után azért marcangolod magad, mert nem tudtál megállni egy szelet csokinál, és benyomtad az egész táblát, vagy bármi másért, ami miatt aprónak érzed magad; nézz körbe, lásd meg, alapvetően minden rendben van, távol maradtál szinte minden bajtól, elvégezted a napi munkád egy olyan világban, ahol rengeteg önző, ellenséges ember vesz körül, és a bukásodat várja; de te talpon maradtál, és ezért egy kicseszett hős vagy!

  
  
 

Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.