Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dinók Zoltán: A sapkát fel kell venni

 

 

 

 

A sapkát fel kell venni

 

Kálmán Ottóra, ahogy tizennyolc éves lett, egyre jobban felfigyeltek a lányok. Most készült gépészmérnöknek. Jeles volt mindenből. Mármint a gimnáziumban. Érettségijén csak történelemből volt négyes.

Sanyi, aki ügyész volt, büszke volt rá, s fiát minden szépre és jóra megtanította. Ám Ottó elégedetlen volt a külsejével. Jött az ősz, az esős idő, s amikor ment a kollégiumba, apja mindig mondta, hogy tegyen sapkát a fejére, de nem lehetett meggyőzni, mert azt a frizurát, amit hordott, nem ronthatja el egy ócska sapka. Beképzeltség. Eddig mindig hordott sapkát, de most, hogy már úgynevezett felnőtt ember lett, adni akart magára minden áron. Elegánsan öltözött, hogy tetsszen a szebbik nemnek. De sapkát soha nem akart felvenni, mert az össze-vissza sodorja a hajszálait. Hiúsága sem ismert korlátokat. Ám tény, ha sapkát viselt s utána levette azt, úgy nézett ki, mint egy bozontos hajú popsztár.

Egyszer esős idő alkalmával felvette a sapkát, s úgy ment a kollégiumba. Alig várta, hogy megérkezzen, s levesse. Eltelt egy hét. Eső sehol nem volt, ezért fel sem vette a sapkát hazabuszozáskor. Mikor leszállt a buszról, még egy kilométerre volt az otthona a megállótól. Hirtelen szemerkélni kezdett az eső. Ám a sapkát nem vette fel. Nyakig csuromvizesen tért haza. Sanyi majdnem elszédült vagy elájult, amikor meglátta a fiát.

– Fiam, eszednél vagy te? Miért nem vetted fel a sapkát?

– Ne haragudj, apa, már én is bánom.

– Na gyere, vetkőzz le, tedd le a táskádat!

Ottó úgy is cselekedett. Szombati nap volt, s már estére köhögött és belázasodott.

– Fiam, vess magadra! – mondta Sanyi, miközben Ottó a lázmérőt dugta be a hóna alá.

38 felett volt a láza, s iszonyatosan érezte magát. A legény azonnal ágyba bújt. Pedig még csak hét óra volt. Apja nem győzte a Rubophent keresni, s teát forralni.

– Azt hiszem, ez jó lecke volt, hogy a sapkát fel kell venni!

– Apa, siess már azzal a teával!

– Gyógyszert is kapsz!

– Mit bánom én!

Majd bevitte fiának a tablettát és a teát is, s mellette ült, miközben szegény Ottó pokoli kínokat élt át.

– Azt hiszem, így hétfőn nem mehetsz az egyetemre!

– Én is attól félek!

– Majd orvost hívok hozzád! Még kimozdulni sem tudsz a házból!

Így aztán hétfőn orvost hívtak Ottóhoz. Az egyhetes pihenőt s tablettákat írt fel. De elmondta, nincs nagy baj, s hála Istennek tüdőgyulladás sincs. Azonban Ottó láza főleg este magas volt. Olvasással, rejtvényfejtéssel töltötte a szabad idejét, de a tankönyveket is bújta.

Mikor elérkezett az idő, hogy vasárnap este visszamenjen Pestre – a kollégiumba –, a sapkát természetesen felvette, pedig az eső sem esett. Sanyi gunyorosan mosolygott, de Ottó is mosolygott ám bólogatva, tanulva az esetből.

Ám mire felért a fővárosba, már eleredt az eső, Ottó örült, hogy nem hiába vette fel a fejfedőt. Mert az egyetemen sapkástul is szerették a lányok. Erre nem is gondolt. Azt, hogy egy ember milyen szép, sokszor nem a külső bizonyítja. Erre Ottónak is rá kellett jönnie, ha későn is.

 

 

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.