VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: A sapkát fel kell venni
A sapkát fel kell venni
Kálmán Ottóra, ahogy tizennyolc éves lett, egyre jobban felfigyeltek a lányok. Most készült gépészmérnöknek. Jeles volt mindenből. Mármint a gimnáziumban. Érettségijén csak történelemből volt négyes. Sanyi, aki ügyész volt, büszke volt rá, s fiát minden szépre és jóra megtanította. Ám Ottó elégedetlen volt a külsejével. Jött az ősz, az esős idő, s amikor ment a kollégiumba, apja mindig mondta, hogy tegyen sapkát a fejére, de nem lehetett meggyőzni, mert azt a frizurát, amit hordott, nem ronthatja el egy ócska sapka. Beképzeltség. Eddig mindig hordott sapkát, de most, hogy már úgynevezett felnőtt ember lett, adni akart magára minden áron. Elegánsan öltözött, hogy tetsszen a szebbik nemnek. De sapkát soha nem akart felvenni, mert az össze-vissza sodorja a hajszálait. Hiúsága sem ismert korlátokat. Ám tény, ha sapkát viselt s utána levette azt, úgy nézett ki, mint egy bozontos hajú popsztár. Egyszer esős idő alkalmával felvette a sapkát, s úgy ment a kollégiumba. Alig várta, hogy megérkezzen, s levesse. Eltelt egy hét. Eső sehol nem volt, ezért fel sem vette a sapkát hazabuszozáskor. Mikor leszállt a buszról, még egy kilométerre volt az otthona a megállótól. Hirtelen szemerkélni kezdett az eső. Ám a sapkát nem vette fel. Nyakig csuromvizesen tért haza. Sanyi majdnem elszédült vagy elájult, amikor meglátta a fiát. – Fiam, eszednél vagy te? Miért nem vetted fel a sapkát? – Ne haragudj, apa, már én is bánom. – Na gyere, vetkőzz le, tedd le a táskádat! Ottó úgy is cselekedett. Szombati nap volt, s már estére köhögött és belázasodott. – Fiam, vess magadra! – mondta Sanyi, miközben Ottó a lázmérőt dugta be a hóna alá. 38 felett volt a láza, s iszonyatosan érezte magát. A legény azonnal ágyba bújt. Pedig még csak hét óra volt. Apja nem győzte a Rubophent keresni, s teát forralni. – Azt hiszem, ez jó lecke volt, hogy a sapkát fel kell venni! – Apa, siess már azzal a teával! – Gyógyszert is kapsz! – Mit bánom én! Majd bevitte fiának a tablettát és a teát is, s mellette ült, miközben szegény Ottó pokoli kínokat élt át. – Azt hiszem, így hétfőn nem mehetsz az egyetemre! – Én is attól félek! – Majd orvost hívok hozzád! Még kimozdulni sem tudsz a házból! Így aztán hétfőn orvost hívtak Ottóhoz. Az egyhetes pihenőt s tablettákat írt fel. De elmondta, nincs nagy baj, s hála Istennek tüdőgyulladás sincs. Azonban Ottó láza főleg este magas volt. Olvasással, rejtvényfejtéssel töltötte a szabad idejét, de a tankönyveket is bújta. Mikor elérkezett az idő, hogy vasárnap este visszamenjen Pestre – a kollégiumba –, a sapkát természetesen felvette, pedig az eső sem esett. Sanyi gunyorosan mosolygott, de Ottó is mosolygott ám bólogatva, tanulva az esetből. Ám mire felért a fővárosba, már eleredt az eső, Ottó örült, hogy nem hiába vette fel a fejfedőt. Mert az egyetemen sapkástul is szerették a lányok. Erre nem is gondolt. Azt, hogy egy ember milyen szép, sokszor nem a külső bizonyítja. Erre Ottónak is rá kellett jönnie, ha későn is.
Megjelent: 2018-10-01 07:28:06
|
