Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Pfeiffer Gábor: Szotyi, a holdraforgó

 

 

 

 

Szotyi, a holdraforgó

Szotyi egészen megszédült, mikor egy tavaszi napon kibújt a földből és először pillantotta meg a nagy sárga korongot azon a világoskék tapétán. Nem tudta mi az, de tetszett neki. Ez a Nap - mondták idősebb társai. Olyan jó meleg volt. Reggeltől estig csak forgolódott. Szemeivel a Napot követte. Apja - Napramorgó - látva kisfia lelkesedését, próbálta lehűteni. Ne örülj annyira kisfiam! Ő csak azért melenget minket, hogy amikor majd mind beértünk, a gazda eljöjjön a nagy vasszörnnyel és lekaszáljon, hogy aztán olajat sajtoljon belőlünk. Amit aztán az emberek majd megvesznek, hogy abban süssék meg barátainkat a nyulakat, őzeket és a madarakat. Anyja - Holdrakacsintó - próbálta csitítani Napramorgót, de az nem hagyta magát. Egyre csak mondta. Kisfiam nekünk már mindegy, a mi tányérunk már lassan kifordul, de te ne hagyd magad! Fordulj másfelé! Talán ha nem száradsz ki őszre, nem pirulnak meg eléggé a magjaid, megúszod. Tovább élhetsz. Míg így próbálta győzködni Szotyit a tapéta átváltott először sötétkékbe, majd feketébe és a távolban feltűnt egy másik halványabb, de a szotyiszem számára jobban kivehető korong. A kutyák szörnyű ugatásba kezdtek. Ő a Hold - súgták testvérei. Ne törődj vele! Ő nem éltet minket. Hideg, mint a jég. De Szotyinak annyira megtetszett a Hold, hogy többé nem volt hajlandó a Nap felé fordulni. Mennyivel szebb a sötét foltjaival, mint a Nap! Szép... mint... mint egy sajt - gondolta mosollyal arcán. Ha csak felé fordulok és nem a Nap felé, nem éget meg. Örökké zöld és üde maradok. Szemeim nem égnek ki és ősszel nem bánt a gazda - örömködött magában, ahogy eszébe jutottak apja tanácsai.

Másnap reggel, mikor a Nap felkelt, ő dacosan hátat fordított és nagy hangon környező társait is erre buzdította. Először csak szomszédja fogadott szót neki, majd egyre és egyre többen a fiatalok közül.
Edit pont ekkor hajtott el mellettük vadonatúj kabriójával. Élvezte a napsütést, a levegőt, a szabad suhanást. Először nem tudta, mi furcsa neki a napraforgótáblán. Hosszasan töprengett, míg rájött. A fél tábla más irányba nézett. Magyarázatot nem talált, de nem is keresett rá. Ha másfelé néznek, hát másfelé....
Szotyi este újra agitálni kezdte a maradék konzervatív tányérost. Idefigyeljetek ti madáreledel agyúak! Ha mind összefogunk és nem forgunk arra, amerre a gazda szeretné, akkor örökké itt élhetünk zölden, frissen, párától harmatosan. Annyi a lényeg, hogy csak a Holdra nézzetek.
Egyre többen fordítottak hátat a Napnak. Már alig néhány sor fordult csak más irányba, mint Szotyiék.
Egy napon a gazda megnézte a határt, milyen termés várható. Mikor meglátta, hogy a had nagy része hátraarcba vágta magát, igencsak aggódni kezdett. Ej, idén igen gyenge lesz az aratás... borzolta szemöldökét a szalmakalap takarásában.
De a nyár hosszú volt és forró, nagyon forró. A Nap minden fegyverét bevetette. Szólt a szélnek is, hogy ugyan segítsen már neki! A földet annyira feltüzelte, hogy az éjszakánként alulról sütött.
Mikor eljött a nyár vége, az egész tábla lógó fejjel, megszégyenülten állt a tűző napsütésben. Nem volt kivétel. A néhány sor napraforgó épp úgy, mint a sok-sok holdraforgó.
Megrezzentek, mikor meghallották a vasszörny csattogását. Sorban estek el a csatában. Először a napra-, majd utána sorban a holdraforgók is. Szotyi volt az, aki legtovább ellenállt. Utolsó gondolata a Hold volt.
Edit elegánsan befarolt a kabrióval a parkolóba. Könnyű nyári sálját háta mögé vetette, úgy lépett a boltba. Kért a pultnál két kiló őzcombot, egy nyulat, és tíz csirkeszárnyat. Hagymát, paprikát, savanyút is vett mellé. Este gardenparty lesz a csajokkal. Mi kell még? - törte csinos kis kobakját. Ó, megvan! Hát olajat nem vettem még. Odalépett az olajos polchoz. Elkezdett válogatni. Akármilyen nem volt ám jó neki! Ahogy válogatott, egyszer csak megpillantott egy flakont: Holdraforgó olaj. Na, ilyent még nem láttam!
Mivel sokkal drágább volt mint a többi, megvette.
Hamar híre ment a finom olajnak. Az emberek mind csak ezt akarták. A készlet hamar kifogyott.
A boltos felhívta a gazdát, hogy venne még. Sajnos nincs több... talán majd jövőre...
De az emberek a következő évben hiába keresték a Holdraforgó olajat..... a gazda legnagyobb bánatára.

 

  
  

Megjelent: 2018-09-16 16:00:27

 

Pfeiffer Gábor (Dorog, 1967) énekes, hangszeres zenész

 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.