VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: A munkanélküli kőműves
A munkanélküli kőműves
Pintér László a kocsmában bámészkodott a barátaira. Kőműves segéd volt, de most munkanélküli. Már négy hónapja és a segélye lejárt. Magányosan iszogatott. Zoli volt a legjobb barátja, de most csak mosolygott, mint egy idióta, mert valószínűleg olyan részeg volt már. Három kisfia volt. Mindegyikük tíz év alatti. Enikő, a felesége depressziós szabadságon volt. Megvolt a baja szépen. Enikő jól keresett ugyan tanári szakmájával, de a három gyerek fenntartásához ő neki is keresni kellett volna. Most is csak ezért ivott, a bánatában. Zoli sörrel a kezében odament hozzá: – Nagy bánatod van? Laci nem felelt. – Nem szoktalak ilyen bánatosnak látni! – Négy hónapja munkanélküli vagyok. És feleségem, három gyerekem van. A két gyerek közül az egyik betegséggel is küzd. Nem tudom eltartani a családot. – Hát ez bizony szörnyű! – mondta Zoli. – Igen. Meg ezek a politikai helyzetek! – Te világéletben utáltad a politikát! Laci hallgatott. – Mert te nem? Zoli mosolygott, de azt mondta: – Én se vagyok oda érte, nincs abban különben kemény dió, de nem érdekel, mert nem tudnak a politikusok szemmel látható változást véghezvinni az országban. – Igazad van, minden úgy működik, mint ahogy szokott világéletben, az egészségügy, a hajléktalanok, a betegek, a munkanélküliek, a szegény munkások, Isten tudja, kik még, csak azt vennénk észre, ha háború van. – Igazad van, de túl pesszimista vagy! Ha az ország helyzete nem is, de te változhatsz! Az a lényeg. Laci elmosolyodott. – Na, végre mosolyogsz! – Pedig csak kínomban! Majd Zoli visszatért a barátaihoz. Laci meg lassan elköszönt tőlük is meg a felszolgálótól. Ment egyenest a munkahelyére. Ahogy odaért, látta, hogy a kőművesek lázasan dolgoznak, a főnök meg éppen szendvicset evett. Laci tétován állt. Gondolkodott. Majd odament a főnök Jánoshoz s megkérdezte: – Nincs munka számomra? – Nincs. – válaszolt ridegen az. – A gyerekeim éheznek. – mondta Laci. – Attól még nincs hely munkára. Laci lehorgasztotta a fejét, a főnök meg lerakta a szendvicset s rágyújtott. – Ne legyen ilyen kíméletlen! – mondta Laci. – Nem vagyok kíméletlen. Ezek a tények. Így is még dolgozót fogunk elbocsájtani nemsokára. Laci reménytelennek látta az esetet. János meg az arcába se nézett. Laci köszönés nélkül elment. Hazafelé tartott. Csüggedten nyitotta ki az otthoni ajtót. Enikő sírt. Laci nem értette a dolgot. – Mi baj van, drágám? – kérdezte azonnal. – Meghalt az anyám. – mondta ridegen a felesége. – Te jó ég! – kapott a fejéhez Laci. A kisgyerekek szomorúan játszottak a kisszobájukban. Ők is tudták már a dolgot. Laci odaült síró felesége mellé s megpróbálta megnyugtatni. – Te részeg vagy! – mondta Enikő. – Most nem az számít! – érvelt Laci. De Enikő tovább sírt. – Hagyd már abba! – Jó, abbahagyom! – törülgette a könnyeit Enikő. – Ez hiányzott a depressziómnak! Laci sóhajtott. Már majdnem ő is sírt. Nem tudta, mihez kezdjen. Majd hirtelen csengett a telefon. Enikő sógornője volt. Beszélgetni kezdtek. Amikor látta Laci, hogy öt percnél tovább beszélnek, átment a gyerekekhez. Velük játszadozott. Amikor Enikő letette a telefont, összeszedte magát s urát magához hívatta. – A temetés költségén majd ők nagyrészt gondoskodnak. – Kik? – kérdezte Laci. – A sógornőmék. – Ezt igazán megköszönöm nekik, hála Istennek! – sóhajtott fel Laci. – Kicsit ittasnak látszol! – mondta Enikő. – Igen. Az vagyok, kérlek, ne haragudj! – Most más problémám van! – érvelt Enikő. – Munkát kéne keresned! Laci nem akarta részletezni ezt az ügyet, csak annyit mondott: – Már próbáltam! Eredménytelenül. Enikő furcsán nézett ura szemeibe, mert látta, hogy ez ügyben valamit mintha intézkedett volna. De most más érdekelte. Az ágy szélére leült és gondolataiba merült. Laci lefeküdt és elaludt. Reggel felkelve enni készült, de hamarosan Enikő is felkelt az ágyból. Szomorúan néztek egymásra, Laci csak annyit mondott feleségének, miközben a vajat kente: – Míg engem látsz, a családnak semmi baja! Enikőnek jólesett ez a kijelentés. Meg is csókolta urát s megjött az étvágya, miközben mérhetetlen nagy gyász uralkodott a szívében. Laci arcán meg végre kisugárzott az öröm.
Megjelent: 2018-07-26 17:00:42
|
