VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Pilizota Szandra: Részlet Pepe Canalejo AmszterDáma című regényéből
Pepe Canalejo: AmszterDáma részlet
A kövér svábbogár leszánkózott az alvadt vértől síkos orron. A pince nyirkos kövezetére huppant. Beleszteppelt a fénytócsába, ami a fenti ablakból szeletelte a félhomályt. Rocksztárrá avanzsált: tébolyultan dobálta a potroháját és a csápocskáit a beszivárgó darálós melódiára. Pedig a publikum még csak ocsúdozott. „Mokedlis” szemekkel és karmos pofával. Mitzi és Mása szemgolyói a sztárbogár vigyorával jojóztak, mígnem az undor lódította őket hátra. – Fújj! – a koponyájuk összekongott. – Hó’ vagyunk? – Takaroggyá’ vagy megin’ lesz kapsz! – szirénázta Mitzike és jókora fülessel kínálta Mása lila „arcpírját”. – Hó’? A büntipinyóba’! Miattad! – Ti kez’tétek! Mibő’ gondó’tátok, hogy maj’ hagyom magam?! – Imádkozzá’, mer’ aki ide kerűl, annak Sankt Pieter harangozik Bú’gárba meg Ukránba! Habibi röhögése volt a rezóka öntőformája. Nyelve ütemesen lengte az áment: legyen meg a Te – Devlácska, Habibi – akaratod… – Michael megbosszul minket! Meg az Angelo mafijája! A Ramón! Nem nevecc soká, te gazember! – rázta az öklét a madám felfelé: a keskeny szellőzőt résnyire nyitották és a Nagygóré vastag fuksza kacsingatott be rajta. – Nyughassatok! A nyakunkon a leánvásár! – A Mását aggyad el! Ő rontya a levegőt! – E’felejted, honnan jötté’? Kicsuda vakart ki a trutyibó’?! – elsétált Ibrahimovici és még pár „úricigán’” társaságában. – Kellett is neked…. – Mása a sírást visszafojtva tapogatta varas göböket a szemöldökein. – Mér’ csábítottad el a Habibit és Malmsteent?! – Csak felpróbáltak! Mint téged! A madam addig ugrált, míg fel nem érte az ablak belső párkányát. Fölhúzta magát a résig és torkaszakadtából óbégatta: - Eszt nagyon megbánod! Fogsz te még rovelni miattam, te barom! – Toque libre – a hosszú ujjak angyali törékenységgel lebegtették a heverőt a rodenason. Angelo alig pislogott ki csigásodó fürtjei közül. Csak élvezte a boldogságot, amit – fájdalomcsillapítótól kótyagosan – adott kétszemélyes hallgatóságának. Habibi dúdolva ingatta a plüssegeret. Malmsteen az ölében pofozgatta azt olyan pontosan, mint a metronóm. Kurrogott: „Vamos, ya! Toomá! Toomá, compadre!” Az ablakpárkányon két fehér galamb kúrelt a bontásokat taposva. – Megírtad tegnap a dalt? – kérdezte a Bimbós aránylag jó angolsággal, amit „vendéglátós” pályafutása során csipegetett össze. – Felét. Hiányoltam a múzsácskáimat – Mitzikére és Mására célzott: az előbbi a sztorizásaival nevettette, az utóbbival masszíroztatott. – A cseh tündérkék nem tetszettek? – Inkább egy gádzsóhoz illenek – nem véleményezte a „sápatagságokat”. – A tiszta vérű romnyi az igazi, phralo! Habibi széles képén ráncokat mart a búbánat: – Baj van! – Mi? – abbahagyta a muzsikálást: a kandúr csalódottan nyervákolt. – Remek lányok! Mindkettőt szeretem! De mindig veszekednek! Csatatér a klub! Csatatér a ház! Ha békét akarok, muszáj eladnom őket! Ez úgy fáj, hogy a lé sem segít! Mit tegyek, phral? Angelo az adott szituációt lefordította a show businessre. A zenészeket szintén úgy kótyavetyélte a menedzsment, mint a lánykereskedők a kurvákat. Az áru mindegyik esetben ragaszkodott a karrierlehetőségekhez, amit a cég kínált. – Ha maradnak, többet hoznak a konyhára. – Közben megölik egymást és engem! – Leckéztesd meg őket! Mi a legfélelmetesebb dolog, ami a csajokkal történhet nálatok? Összedugták a fejüket, hogy kiötöljék a megnevelő ijesztést. Malmsteen Angelo vállán tipegett és a szájában lógó plüssegér a sztár fülébe suttogta a tutit. Fekete, zöld és kék nemespenészes sikolyok szeletelték a pince dohos levegőjét. A két kopasz verőember hanyagul vetette a hátára az élőhúsokkal teli zsákokat. – Nincs’ leánvásár a zsákbamacska né’kű’! – röhögött a sötétebbik ábrázatú. – A Góré imággya a meglepit! – Akkó’, ha nem a Habibi házidegje a’! – Ajj! Tegnap megvendége’t a barom! A bestia telikulázta a cipőmet! A zsákok ki-be türemkedtek a tiltakozó mummogástól. – Ezek bisztosan nem mű’ve’nek ilyet! A fekete furgon jóllakott az áruval. A „setét” gázt adott. A sápadtabb föltekerte az elektronikus zenét: tucc-tucc-tucc! Így sippogott a pánik Mása és Mitzike szívében. A Devlácska bűnbocsánatáért esedeztek sorolva az „útálatos” paráznaságokat. Leragasztott gambával. Gúzsba rakva. Bekötött szemmel. Hátuk mögött búvárruhát öltött a Jó Öreg Kaszás: nyiszáló eszköze a csatorna hideg vize volt. Mitzike már tudta: az „elfelejtett lányok” sorsára jutottak. Azokkal szokták etetni a halakat. A leánvásár a pikkelyeseknek szólt. A Big Boss-t, a Cápát szolgálták. Neki pedig mindegy volt, kit zabál meg. A verőemberek egy méregdrága jacht fedélzetére cipelték a zsákokat. Az aranyozással és antik bútorokkal felcsicsázott kabinba. A kecskelábú asztalon négy tányér paella illatozott. A hosszúhajú mandró a bort töltögette a poharakba. A széles tenyér türelmetlenül hajtotta el a csicskákat: – A lé az Ibrahimovicinél va’! Mitzikét és Mását a sokkos ragya verte félájultra. Nem ismerték fel „kenyéradó” gazdájuk orgánumát. Mozdulatlanná meráztak. Hiába tátogtak a zsákok és engedett a ragasztószalag, szökött a gúzs. Csupán akkor kezdtek el kapálózni, amikor a kendők is lekerültek a szemükről. Négykézlábas bőgésbe tápászkodtak. Habibi cuppogós pusziözönnel szeretgette őket: – Kicsikéim! Mér’ viselkettek csúnyán? Megszakad a szívem miattatok! Zsámó! Kérjetek bocsánatot egymástó’! Eccer az én kedvemér’! Eccer Angelo kedvéér’! Dik, micsoda halót rittyentett nekünk a sztár úr! Mása töröttkörmű jobbját nyújtotta. – A madám…az ér annyit, min’ a kupi liblingje? Habibi! Nekem ez a hely a minden! – hebegte Mitzike. – Kellesz, mer’ a kú’vák eltévednek egyedűl! A lányok békét kötöttek. Arcuk összesimult. Tekintetükben fellobbant a putrik vére. Forró csókkal pecsételték meg ígéretüket.
rovelni – sírni – romanes - Toque libre – szabad gitárjáték – spanyol, flamencós fogalom rodenas – szabad stílusú pengetés – spanyol, flamencós fogalom Vamos, ya! Toomá! Toomá, compadre! – Gyerünk! Csináld! Csináld, barátom! phralo – helyesen phral – tesó – romanes
Megjelent: 2018-04-25 16:00:59
|