Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

Farkas Molnár Péter: Ünnep

 

Ünnep

 

– Jó estét.
– Jó estét. Mivel szolgálhatok?
 – Nem is tudom. Talán egy hosszú kávét kérnék két tejszínnel, és két cent amarettóval, ha tartanak.
– Tartunk. De csinálhatok egy amarettó kapucsínót.
– Nem, köszönöm, jobb a hosszú kávé.
– Ahogy gondolja. Foglaljon helyet, elkészítem és kiviszem.


– Parancsoljon, a hosszú kávé két tejszínnel. A likőrt nem öntöttem bele. Talán utána issza majd, vagy előtte...
– Bele szoktam... Köszönöm, igazán kedves. Nekem mindig mellécsordul.     
– Mellécsordul… De régen hallottam. Mindenki úgy mondaná, kicsöpög, melléfolyik.


– Bocsásson meg kisasszony, van esetleg szendvicsük?
 – Még kettő. De azok reggelről maradtak. Tudja mit? Összeütök hamar frisset.
– Nem akarnám terhelni.
– Ugyan már, ön az egyedüli vendég, és nem fáradság, higgye el. Pillanatok alatt elkészítem. Hozok egy sajtosat és egy sonkásat, ha az jó lesz.
– Van fehér boruk is?
– Természetesen. Debrői megfelel?
– Nagyon.
– Akkor hozok azt is.
– Nagyon kedves, köszönöm szépen.


– Parancsoljon. A stangli is hajnali sütés, de megmelegítettem kicsit, így jó puha.
– Milyen remekül néz ki!
– Ugyan már... Délután kettő óta itt aszalódom, most meg már tíz óra elmúlt... Jaj, ön a szendvicsre... Arra mondta, ugye? Istenem, de hülye liba tudok lenni!
– Ne mondja ezt, kisasszony, ön is remekül néz ki, igazán.
– Nem, ön a szendvicsekre értette, és én... Olyan végletesen ostoba tudok lenni, komolyan.
– Ne hozzon zavarba kedves, én fogalmaztam félreérthetően. És ön is, meg a szendvicsek is, és tényleg... Látja, egészen összezavart.
– Én zavartam össze? Hiszen én beszélek összevissza!


– Ízlett?
– Mennyei volt, köszönöm.
– Nem bánja, ha kérdezek valamit? De ne válaszoljon, ha úgy érzi, tolakodó vagyok!
– Kérdezzen nyugodtan.
– Szóval azon gondolkodtam... De ha nem akar, ne válaszoljon. Szóval csak azon gondolkodtam, hogy Húsvét hétfő estéje van és ön az egyedüli vendég. És nem értettem...
– ...hogy miért ülök itt egy presszóban, és eszem szendvicset, ahelyett hogy otthon sonkát meg tojást vacsoráznék? Erre kíváncsi ugye?
– Nem, én nem. Illetve, ha egészen pontos akarok lenni, de. Na, ezt megint elmondtam, jó érthetően, mi?
– Semmi baj. Úgyis jövök eggyel, az előbbi incidensért.
– Incidens... Miket tud!
– Egyedül élek, és tudja, ilyenkor, a négy fal között...
– Értem. Hát, igen, ezen törtem a fejem. Meg azon, miért olyan szomorú a tekintete?
– Hosszú történet.
 – Jöjjön oda hozzám, a pulthoz. Meséljen, amíg én törölgetek. De csak ha akar...


– És most?
– Most úgy érzem, hogy játszott velem. Becsapott, kihasznált. Nem volt őszinte hozzám.
– De épp az előbb mondta, hogy mindig az igazat... Hogy soha nem vetített.
– Nem tudom. Ahogy telik az idő, az ember egyre tisztábban látja a dolgokat. Mindenkivel megbeszélte, hogy szakítani fog. Készült rá, már egy ideje. Nekem szólt utoljára.
– Tanácsot kért másoktól, nem?
– Meglehet. De ahogy egyre tisztábban lát az ember, úgy kapnak jelentőséget apró történések, szavak, mondatok. Úgy nyernek egészen más jelentést. Most válnak érthetővé egészen lényegtelennek tűnő momentumok. Ugyanakkor, érthetetlenné válnak mondatok. Ha tudta, akkor miért mondta? Miért úgy és akkor?
– Értem. És most?
– Ahogy már mondtam. Nem tudom. Úgy érzem játszott. Becsapott, manipulált.


– Na, még egy negyedóra, és zárhatok.
– Merre lakik?
– Odaát, Pesten. Miért? Csak nem elkísérne?
– Ha nem bánja...
– Taxival szoktam...
– Átsétálhatnánk a hídon. De persze, csak ha nem fáradt.
– Inkább fázós vagyok. De én is egyedül élek...


– Magába karolhatok?
– Örömet szerezne.
– Mindig ilyen kimért?
– Nem. Egyáltalán nem, csak ha zavarban vagyok. Mondja, nem tegeződhetnénk? Tudom, hogy férfiaknak nem illik ezt, de...
– Jaj már! Zsuzsa vagyok.
– Péter.
– Ha ez még odabent eszedbe jut, ihattunk volna pertut.
 – Ami azt illeti, van valamelyik zsebemben egy flaska.


– Szia!
– Szia. Ne légy megőrülve, tele vagyunk vendéggel!
– Na és? Őket majd megcsókolja valaki más...

 

 

Farkas Molnár Péter (1952) író, novellista, szerkesztő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat főszerkesztője.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.