Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Csák Gyöngyi: Álomtöredékek – XI.

 

 

 

 

Álomtöredékek – XI.

 

II.23.

Nézem a tv élőadását, a Blaha Lujza téren több száz ember áll sorba az ételosztó sátor előtt, persze vannak jól öltözöttek, elégedett arcúak is a tömegben, de tudvalévő, hogy a mi népünk igencsak rafinált, miért is enné a magáét, ha amúgy is kap, hiszen a kutya sem kérdezi, hogy rászorul-e az ingyenkonyhára. Felhívást közölnek a déli híradóban, hogy önkéntesek jelentkezését várják e nemes feladat végzésére. Miért ne? – gondolom, és gyorsan öltözködni kezdek, a huszonnyolcas villamossal a várakozást is beleszámítva, fél órán belül odaérek…

***

II.24.

Valamelyik aluljáróban az újságosnál állok sorba, amikor nagy lárma keletkezik, rendőrök tartanak hatóvadászatot egy bűnbanda ellen; az aluljáró nagyon gyorsan kiürül, mindenki fejvesztve menekül a felszínre. Hiába próbálok kijutni, ám a megvadult tömeg szinte átgázol rajtam, szomorúan konstatálom a helyzetet, lesz, ami lesz, igyekszem megőrizni a nyugalom látszatát. Körülnézek egy csomó maszkos bűnöző állja el a kijáratokat – rajtam kívül még öt idősebb személy lézeng az aluljáróban, nem beszélünk egymással, várjuk a jószerencsét, hátha elengednek bennünket, mikor a bandavezér megszólal: csak öt golyó van a géppisztolyomban, a hatodikat fel kell akasztani!

***

Mintha a római Colosseumban lennénk párommal, meg a fiával és az unokákkal, nyári délelőtt, rekkenő hőségben bóklászunk az ókori lelátókon, a gyerekek jobban bírják a sétát, meg a meleget, mint mi, azonban előbb meg is éheznek, egyre könyörögnek valami finom ebédért. L. előveszi mobiltelefonját, sms-t ír, és nyugtatja a csemetéket, hogy nemsokára hoznak ételt. A következő képen kontyos, kövér, izzadt cigányasszony jelenik meg, úgy látom, hogy a vaszari T.Juli és egy táskából műanyag tányérokat, evőeszközöket szed elő, lerakja azokat a kőülésekre, majd valami seszínű masszát vesz elő egy alufóliából, szép lassan gombócokat formáz belőle, aztán  a műanyagtányérokra pakolja, még cukrot is szitál a gombócokra. A gyerekek egyből hozzá is látnak az evéshez, hiába mutogatom, hogy ne egyenek az ételből, mert ismét előtör belőlem a Monk-szinróma, figyelmeztetni akarom őket, hogy az asszony nem mosott kezet a gombóc-készítés előtt…

***

Ausztriából jön hozzám egy híres színésznő, aki eddig csak filmeken láttam. Vaszaron fogadom őt, érkezése után néhány perccel azt kérdezi tőlem, hogy maradhat-e nálam néhány napig, mert teljesen lenyűgözte a varázslatos táj. Örülök a kérésnek, legalább összeismerkedhetünk jobban, kedvünkre kibeszélgethetjük magunkat, kiderül, hogy ért egy keveset magyarul, valamennyit én is cvancogok németül, eddig német barátokkal egész jól megértettük egymást. Vaszari konyhánkban főzéshez készülődök, vendégem azt mondja, szívesen segít, szeret konyhatündérkedni, így rábízom a zöldség tisztítást. Munka közben azt kérdezi nagy váratlanul, hogy miért nem végeztem teljeskörű felújítást a házon, mert megérdemelné ez az épület, ha már ilyen festői környezetben épült. Nem volt anyagi fedezetem – válaszolom és sorolni kezdem az indokaimat; a pedagógusfizetés nagyon kevés volt, ebből kellett gyerektartásdíj nélkül nevelnem két fiamat, és kinyögnöm a budapesti panellakás árát, nagy lemondások közepette, hiszen csak a magam erejében bízhattam. A színésznő csodálkozva hallgat, eközben mintha a sarokban ülő, régi szomszédom B.Karcsi bólogatásával erősítené meg a hallottakat, aki még olyan fiatal, mint amikor beköltöztünk az új tízemeletes házba; őt látva megrémülök, hogy csak én öregedtem meg…

***

Egy férfival, volt férjemmel, mostani párommal, vagy a plátói szerelmemmel vidékre utaztam. A felsorolt meghatározó férfiak valamelyikével fasírtban lehettem, mert külön-külön gubbasztottunk és szomorkodtunk. Fordult a képsor, az azonosítatlan társ hirtelen eltűnt előlem, keresni kezdtem, mert idegenben iszonyodok a magánytól. Megrettentem, mikor egy szakadék mélyéről, nagyon messziről a nevem kiáltja ő, az egyik a három körül. Igyekeztem segíteni, ám a kanyargós úton nagyon lassan haladtam a kráterszerű mélységbe. Ott feküdt valaki, kinyújtott kezembe kapaszkodott és könnyedén felállt, bár magától is megtehette volna, lehet hogy csupán próbára tett, kíváncsi volt érzelmeim mélységére. Szó nélkül követett a felfelé vezető úton, gondoltam szólok neki, hogy vigyen át Kisvaszarra, beteg, mozgásképtelen anyámhoz hiszen a hátralévő két szabadnapomon hasznossá tehetem otthon magam, sokat lendíthetek a ház körül. A két külön töltött nap pedig ráébreszt, hogyan tovább, lesz-e jövője kapcsolatunknak.

Csak egy szempárt láttam, könnyezett, nagyon zavart, hogy nem tudom valójában kié,

-               aki érintett és elhagyott,

-               aki érintett és velem van

-               aki sosem érintett, de velem van?

Micsoda bűnfészek a lelkem!

  
  
 

Csák Gyöngyi (Kisvaszar, 1950.) pedagógus, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.