VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: A varjak átrepülik a határokat
A varjak átrepülik a határokat
Az ország szélén két fiatal, egy egyetemista és egy érettségit letett író beszélgetett. Eltűnődtek a varjakon. Hosszú v alakban repültek. Feküdtek a füvön, a határ előtt. Egyiket Zolinak hívták, a másikat Lacinak. Zoli azt mondta: – Látod azokat a varjakat? Átrepülik a határokat. Anélkül, hogy útlevelük lenne, vagy fizetniük kéne. – Oh, nagyon romantikus vagy! – mondta Laci – Hiszen író vagyok! – mondta Zoli – Nem minden író ilyen! – érvelt Laci – Mi persze nem mehetünk át útlevél nélkül Ausztriába! – mondta Zoli – Át akarsz? – Nem! – mondta határozottan Zoli – Hát mit akarsz? – kérdezte Laci – Több keresetet, meg elismerést a szakmában! – Dolgozz meg érte, ne csak álmodozz! – A sikert elértem. De mégis szegény ember vagyok. – Ó, szerencsétlen! – mondta Laci Majd elgondolkodott. – Nem kell olyan határozott véleménnyel lenned a világról. Ez nagy bajod! Lehet, hogy író vagy, de még fiatal! Azt hiszed, minden szavad talán szentírás? Túlságosan önfejű vagy! – Megéltem én annyit, hogy olyan legyek, habár ez nem igaz! Nem vagyok önfejű s mindig nyitott vagyok az új dologra! – Nem minden úgy van, ahogy gondolod! – Ne nézz engem szamárnak! Mintha nem tudnám! Tudom, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek! Bármilyen bölcs az ember, az ő titkait ember nem tudja megfejteni. Még Hegel sem s Tolsztoj sem! – Most mondtál valamit! – mondta Laci – És még önfejűnek tartasz? – Én beismerem, hogy bölcs vagy! Hiszen most tényleg nagyot mondtál! Csak ha elnézlek, lélekben, szellemileg te is olyan vagy mint a varjú ott az égen! – Igen! – mondta nagy lelkesedéssel Zoli. És tudod mi az érdekes? – Mi? – Az, hogy azok az antológiák, ahol megjelenek, napvilágot látnak más országokban is. – A műveid átrepülik a határokat! – érvelt Laci. Zoli nevetett. Majd mivel erős dohányos volt, rágyújtott. Barátját is megkínálta. – Majd ez a füst is átszáll a határon. – mondta Laci. – Ha már író vagyok, úgy gondolom, többet megengedhetek magamnak! Nekem és az íróknak köszönhetik az emberek, hogy ne legyenek buták… – Ez nagyképű beszéd! – mondta Laci A könyvektől is néha buta lesz az ember. – Hát.. Már aki… A buta ember igen. – Hidd már el nekem, hogy az emberek többségét nem érdeklik a könyvek, egyáltalán nem írnak s nem élnek álomvilágban! – Miben élnek? Ma már nincs érvénye annak a mondásnak, hogy nemcsak kenyérrel él az ember? Tényleg, miben élnek? Ragályban. Csak nem veszik észre. – Majd te nyitod fel a szemüket, mi? Térj már észhez. Nem fog a világ a te kedvedért fikarcnyit sem megváltozni! – mondta Laci. – De ha jó könyveket írok, az fennmarad! Nem elég az? Lehet, hogy Nobel-díjas nem leszek, de az olvasók akik olvasnak engem, kitartanak mellettem s az évek egy betűt sem tüntetnek el a könyveimből! Majd hirtelen egy varjú szállt le elébük. – Nézd már! – szólt Laci. – Ez még Magyarországon sétál itt! Laci nevetett. A varjú aztán felreppent s átrepült a határon. – Most már Ausztriában van! – mondta Laci. Zoli nevetett. – De te nem vagy varjú, útlevéllel mehetsz csak át! – mondta Laci. – Ennyit én is tudtam! – mondta Zoli. – Na menjünk, még sok a dolgunk! – mondta Laci. – Igen, tele vagyok ötletekkel! – mondta Zoli. S felkeltek és szedték a sátorfájukat. Kezet fogtak s külön váltak útjaik. – Jó alkotást! – mondta Laci – Köszönöm! Ez igazán jólesett! – mondta az író. – Na viszlát! De azért légy lazább! Zoli kényszeredetten elmosolyodott. S eltűntek a homályban.
Megjelent: 2018-03-24 06:22:56
|
