Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dinók Zoltán: Imre és Réka

 

 

 

 

Imre és Réka

 

A temetés már befejeződött. Halász Imre csak sírt. A barátokkal beült egy-egy sörre, de a fájdalom az ő szívében élt a legjobban. Majd Imre elbúcsúzott Gézától és Lajostól. Imre búsan távozott hazafelé, amikor egyszer megáll s valami titokzatos érzés keríti hatalmába. Rágyújtott. Az utcán senki. Egy iskola udvara mellett haladt el. Aztán már érti, mi volt ez a különleges érzés. Egy tizenhárom éves kamaszlány közeledik feléje. A kislány látta, hogy ez a férfi nagyon szomorú. Mikor emberközelbe értek, a kislány megáll a férfi előtt. Látta, hogy az csak fújja a füstöt a szélnek.

        Szia! – köszönt a lány a férfinek

        Szia! – válaszolt Imre, mint aki kicsit nem érti, miért is köszönt ő neki.

A kislány némán állt a férfi előtt.

        Miért szólítottál meg? – kérdezte Imre

        Talán nem szabad? Szimpatikusnak tűnt nekem.

Imre elmosolyodott.

        Szép kislány vagy! – mondta a férfi   

        Azt mondták, okos is vagyok!

        Nahát, ez már nagy önbizalomra vall!

        Nem hiszi, hogy ezt mondták? – kérdezte a kislány

        De elhiszem s annak is látszol! – mondta Imre

A kislány zavarba jött.

        Ne jöjj zavarba! – mondta Imre

        Nem vagyok én zavarban!

        És azt mondták már, hogy hazudsz? – kérdezte csípősen Imre

        Nem, azt nem mondták!

Imre el sem hitte. Majd megkérdezte:

        Hogy hívnak?

        Rékának.

        Szép név. De milyen Rékának?

        Azt nem árulom el.

A kislány egy pillanatig hallgatott.

        És magát hogy hívják?

        Zápor Imrének.

        Az is szép név.

Imre sóhajtott. Hiszen most jut az eszébe, hogy temetésről jött. A kislány ezt észrevette. Hogy olyan mérhetetlenül bánatos.

        Mi baja van?

        Tudod temetésről jöttem.

        Tényleg?

        Igen, egy régi barátot vesztettem el.

Réka elgondolkodott.

        Min gondolkodsz? – kérdezte Imre

        Nekem is meghalt az apám egy éve.

        Igen? – csodálkozott Imre

        Igen, én is sajnáltam. De az anyukám azt mondta – az élet megy tovább.

Imre csodálkozott, hogy egy gyerek így tud élni a fájdalmával.

        Meg azt is mondta, hogy az emléke velünk marad!

        Ez így van! – mondta Imre komolyan

        Maga kijét veszítette el?

        Én talán a legjobb barátomat!

        Az nem olyan nagy csapás, mint egy apát.

Imre igazat adott Rékának.

        De tudod a mély barátság is nagy dolog.

        Nem olyan nagy, mint egy szülőé!

Imre teljesen meglepődött a kislány bölcsességén. És végül is igazat adott neki. Imre felvidult s azt mondta:

        Szereted-e a kólát?

        Igen. Miért? – kérdezte Réka

        Meghívlak egy pohár kólára, jó?

Réka nagyon örült. Imre fogta a kezét s útjukat vették a legközelebbi presszó irányába s Imrének már egyáltalán nem volt olyan gyászos a hangulata…

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.