VideóA Ma7 csatorna videója Keresés a honlapon: |
Tóth Irén Morci: Csak turkálok
Csak turkálok
Turkálok az anyagok között, turkálok mások percnyi, órányi életében. Utánanyúlok a szétguruló tekláknak, s mintha igazgyöngyök lennének, hallom belőlük a tengert. Kezemre tekeredik egy elkóborolt selyemszalag, hozzám dörzsöli magát egy bársonypuha, és véremet veszi a beakadt durva aranybortni. Szépek. Egyszerűen, önmagukban szépek. Összerakva, egymásra illesztve pedig a nehezen megismételhető csoda. Soha két egyformát. Ne legyen uniformis, legyen boldog valaki, aki egy órára magára ölti, akire ráöltöm. Néha fáj. Nagyon fáj, hogy ezek mások álmai. Szeretném a sajátomat is megálmodni, varrnék a magaméra is boldogságszalagot, szeretet virágot, gyönyörteklát, de talán még nincs itt az ideje. Néha meg ettől tudok boldog lenni, ettől, hogy hős selyembe, lágyan alázuhanó muszlinba, fénylő organzába, akaratosan megtörő taftba, fénytörő, guruló bársonyba, erős düftinbe, vagy akár durva vászonba burkolhatom az álmokat. Amikor látom, hogyan simítja szemével, szeretettel, aki magára húzza. Álmok. Színes álmok, csak nem én festem a színeket, én csak illesztem, rögzítem őket, hogy mások álmaival ötvöződjenek. Felszisszenek a fájdalomtól, ha látom, hogy valaki durván, gyakorlatlanul belevág a csodába, az anyagba. Fáj, ha nem megvalósult mese lesz belőle, csak egy ide-oda csüngő rongydarab, egy ligő-lógó, nem ölelő, nem omló, esetlen valami. Mert az anyagnak is lelke van. Szelíden kell az ollót rávezetni, hogy siklani tudjon rajta, ne szaggasson belé világfájdalmat, és a tűt rávenni, hogy ne sebeket vágjon, csak finoman ereszkedjen a kelmébe, sérülésmentesen hurkolja át a cérnával, hogy ha nem is végtelenségig, de porladásig együtt tartsa. Majd így… Majd így nézem a te kelmédet is, majd így vigyázok rá, hogy beleölthessem az álmaidat, hogy a fájdalmat kívülrekesszem, és az örökkévalóságotok hatvanöt évét belezárjam.
Megjelent: 2018-01-27 06:38:38
|
