Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Pepe Canalejo: Akinek két anyja van – regényrészlet (Pilizota Szandra)

 

 

 

Pepe Canalejo: Akinek két anyja van

regényrészlet

 

II.




A piros bicigli Malmsteen cica – Angelo kuzin háziszörnye – nyelvén vernyákolta teli a kátyúkat. A láncokat Tolvaj Ramón kangörcse olajozta. Az éjszaka és az oldalvonal afféle csővé zárult: a végében a kivilágított benzinkút ragyogott. A more egy „turdefrancis” sebességével tepert. A lámpák fényudvarában úgy fékezett, mintha Harley Davidson lett volna a valaga alatt.

A padkán tekergő két vénkurvába karolt, ám Lorenzo pofája megtörte ezt a csodás idillt:

- Az ingyér’ dugásér’ evett ide a lepra? Hó’ hagytad a Tökfejet? Minde’ csak neked ke’?

- A Búlerát adagojja – kezet csókolt Lola mamának és Caro mamának. – A hő’gyek megtiszte’nének, ha velem ta’tanának!

Lola és Caro kiegészítették egymást. Lolát dús idomokkal tömte meg a Devlácska. Marilyn Monroe-t majmolta. Hangjában izgató szigor köszörült.

Caro csontjainak zörgését a neccekben messziről hallani lehetett. Vörös kontya egy álló pélóra emlékeztetett, amit rajongva imádott, no meg mindent, ami „szerelmes”.

- Vamos ya! – furakodott az öreglányok közé és máris vitte volna őket.

Lorenzo az egyik kútra lódította a gallérjánál fogva. Balja rosszmájúan kotorászott a bicskát rejtő zsebében:

- Conju de la puta perra madre! A fijamat hűlyének nézheted, de engem nem! Fizessé’! Kétszáz!

- Kéétszáááz?!

- Alulbecsű’sz minket, te mocsok?! – vágta nyakon a hirtelen haragú Lola mama.

- De ha nincse’ annyija! – picsogta Caro mama bulldogharapású állkapcája.

- Ni, mije va’ neki? – olyan szakértelemmel motozta meg, mint egy zsaru. – E’ kevés!

Ramón segélykérően pislogott Caro mamára, aki ismét elsírta magát:

- Lorencito! Egyetle’ akciós mórát! Beteg lesz, ha nem tisztíccsa ki a kárját! Tiszta sárga a feje má’!

- Mit kapnánk cserébe a lé helyett?

Ramón lepetézett attól, amit Caro mama ajánlott fel a nevében:

- A mi teheccséges fiunk statiszta a filmbe’! Ramón elintézi, hogy ő jácca a szere’mes latin srácot! Gondó’kozzá’, drágám!Micsuda gázsi já’na é’te!

- Nos, Ramón? – Lorenzo kételkedett, de szeretett volna büszke lenni fiára és medencés villában lakni.

- Anyám életire esküszöm! – Ramón vér szerinti anyja már rég alulról szagolta az ibolyát. - Maque barátom karrierje egy dupla szexér’!

- Akkó’ csak egy százas! Pon’ annyid va’!

 

Vamos ya! – Gyerünk már! spanyol

- Conju de la puta perra madre! – Baszd meg a kurva anyádat! spanyol

 

C:\Users\Szandra\Pictures\kétanyuelválasztó.jpg

 

- A műszaknak vége, compadre! – búbozta a partvis nyele a kövérkés férfi koponyáját, aki estében rövid lábaival csaknem elgáncsolta a támadóját.

Ramón az égnek álló talpú latin anyukákat emlegette. Lerángatta róla a Hotel Lo Mejor logójával ellátott kék takarítós csicska köpenyt. Kezén ekcéma ütött ki, ahogy megragadta a furcsa puceválós masina fogantyúját.

Fütyülésével megölte a folyosó csendjét. Csupán a lépcsőforduló és a lift felőli lakosztály tátogott ismétlődő dialógusokat és cuppogásokat.

Ramón belökte az ajtót. Átviharzott a puccos nappalin és egy árkádos átjárón, amit az irodafélétől egy kaktuszos polcrendszer választott el.

- Jelenet indul! Kamerák forognak! – Pepita Baele dirigálása úgy húzta befelé Ramónt, mintha „ingyér’ vesztegették” volna odabenn az „árányát”.

A összes vaku a „takarítóra” szegeződött, akinek fogalma sem volt a masina működéséről. Előre-hátra tologatta. Fontoskodó pofával maszatolta a porcicákat a bolyhos szőnyegen, míg az ágyhoz nem érkezett.

- Jé! Ezek dugnak! – meredt az ott fetrengő párocskára.

A romanő megkukult és a csöcstartója a nyakába csúszott. A bájgúnár kezei ügyetlenül estek le a dudákról. Ramón tekintete éppen ezt csípte el:

- Béna vagy, more! Mire vá’sz má’?! Aggyá’ neki! Vagy én taníccsalak?! – közéjük huppant.

A stáb hördülve botránkozott meg. Úgy tűnt, véget vetnek a munkának. Pepita azonban határozottan intett:

- Folytassátok!

 Ramón vakerálása fagyasztotta meg az epesárga megrökönyödést.

– A csajé lába köszt va’ a virág! Akkó’ piros, ha öntőzik a szerelemmel’! Ami mutattya magát! A hosszú péló képibe’!

 

compadre – komám spanyolul

 

C:\Users\Szandra\Pictures\kétanyuelválasztó.jpg

 

Ramón tökéletes farrucája köré csavarta az őt ünneplő putritelepet a váltott ritmusú búleriában. Toque libre röppent a tenyerére. Cipősarkai a cajón surrogását tiporták. Fejére a Devlácska áldása hullott. A benzineshordók pilácsában a nyomorúságos lukak palotává változtak, a kukaháziak Vallejo-féle úricigányokká.

Tolvaj Ramón futó csókot nyomott Chulla homlokára, majd a punta bevitte a buli kellős közepébe:

- E’ az!

- E’ hát, szarházi! – ficamodott a dallam a gallérján egy csontos kézként: Lorenzo Quevedo pájinkától üveges szemei kalickába zárták. – Átbasztad a fíjam!

- Ő is aszt csiná’ta velünk! Tudod, a Pepita…

- Kussojjá’! Bepaterolod a fíjamat a filmbe, vagy kiontom a beled’!

Ramónra kínvigyor mumifikálódott, ahogy elképzelte a „kurvabelezőt” a hasában.

- Milye’ a buli, Lolo? – túrtak helyet Chulla hurkái az ital-utánpótlással. – Egy kis erősítő! A fáraccságra!

Lorenzo a szeszes palack tartalmának felét azonnal a torkába csorgatta.

- A baráccságunkra! – nyomta Ramón markába a maradékot.

Tolvaj sosem teketóriázott, ha a vedelésről volt szó, de most még a Chuchoso-féle nemes lé is megkeseredett a szájában.

 

farruca – férfitánc a flamencóban

búlería – flamenco egyik fajtája

toque libre – szabad gitrájáték a flamencóban

cajón – láda, ritmusszekció a flamencóban

punta – pontozás, lépés a flamencóban

 

C:\Users\Szandra\Pictures\kétanyuelválasztó.jpg

 

A csengő pirult. A kertkapuk fehéren zárkóztak a térköves ösvénybe és a mór stílusú villába. A pázsit élénkzölden feleselt a déli napsütésnek.

- Eresszé’ be, rohatt kú’va! – ragadt a gombhoz Lorenzo Quevedo ujja. – Visszaadom, amit nekem csiná’tá’! A fíjam utál, mer’ miattad fenyegettem meg a baráttyát! Mér’ nem lehet az én teheccéges Maquém a sztár?! Egész éjje’ sírtam…meg a kurvamamik is! Nem bírnak dó’gozni és nincse’ lé! Gyere és javíccsá’ meg minde’t! – ügyet sem vetett a beparkoló polgárőr autóra: vicsorítva rázta a kerítést, mint az állatkerti majom.

- Mi a problémája,? – lökdöste a szekrényajtó-termetű egyenruhás fickó, aki az alkarján a mexikói Szűzanya tetoválását viselte.

- Áy….tesó…csak a Pepitát kerestem!

- Te vagy az új bikája?

- Az valami fiatal csávó – legyintett az, aki a kocsiban maradt. – Ne bánkódjon! A környék teli pénzes vén lotyókkal, akik az idősebb gettós farokra buknak!

Lolo agytekervényei helyén a sofőr szavai gabalyodtak:”valami fiatal csávó…valami fiatal csávó..”

 

C:\Users\Szandra\Pictures\kétanyuelválasztó.jpg

 

„Dzsajjá’ a moziba, fíjam!” – Tolvaj Ramónnak nem kellett kétszer mondania. A tizenéves – igen helyeske – Joderatorito tenyerét égette a lé. Alig várta, hogy az El Puche-i „házi filmcentrumban” a pélóját verhesse az ikernyanyák legújabb alakítására, a „Lókefélkék támadására”. Csimbókjai a suhogó melegítőfelsőre sültek. Gizda járásával a híres Angelo nagybácsiját majmolta a lámpák rivaldafényében.

A házból visszhangzó kopogás megtorpanásra késztette. Kíváncsian lesett a sarokról. Manuel Quevedót köpte ki a leprás vakolatú épület öltönyben és nyakkendőben. Vállig érő haját apuja hajzseléje nyalta le.

„Há’ mégis fíjúkú’va letté’?!” – Joderatorito szemöldöke a balkonon száradó bugyikba ugrott: a „fíjúkú’va” mellett egy „ámerikái luxusáutó” állt meg. Maque-t ismerős női kacaj húzta be.

„Pepita tanító néni meg a Maque? Sárgú’ a májam az iriccségtő’!” – a csodakocsi mögé lopózva kémlelte a különböző testrészek vonaglását.

- Ne itt! Ne itt! – nyögdécselte a nő. – Hozzám megyünk, bikácskám!

- Múúú! – hörrent a belegyezés.

„Apuci! Dugd fő’ magadnak a mozidat! Élőbe’ sokka’ jobb a toszás!” – bemászott a csomagtartóba.

Pepita és Maque ugyan hallották a csapódást, de annyira lekötötték egymás érzékeit és testrészeit, hogy szó szerint „basztak rá”.

 

El Puche – Almería város bevándorló negyed

 

C:\Users\Szandra\Pictures\kétanyuelválasztó.jpg

 

Joderatorito lett a „rosszindulatú daganat” a ruhásszekrény fekete tüdejében. A női göncök illata a csipkék közé emelte a libidóját. Ingyenmozi kockái peregtek húnyt szemhéjai alatt, miközben a nadrágjában „dolgozott”.

Eso es, mamita! Lovagojjá’!” – vált eggyé lelkileg és testileg az odakinn toszó és nyögő Maqué-val.

Torokba szorult óh-zással sült volna el, amikor a „filmbe” belerondított a nyálaskodó szamárordítás:

- Pepa! Pepita! Itt a te kolumbiai bikácskád és készen áll a corridára!

- Appicsába! – káromkodott Maque.

- Bújj el! Gyorsan! – a nő kirángatta a párnák közül és a szekrénybe lódította olyan erővel, hogy a „latin szerető” lefejelte Ramón fiát.

- Mi a rá’…?!

- Kussojjá’! – fogta be Maque száját a Kicsi Kefélőgép pont a „pöcsös” tenyerével. – Mosta’ kezdődik az igazi műsor!

Maque csak azért nem köpködött az undortól, mert őt is érdekelte a házastársi cirkusz.

- Mi ez a bűz?! Fújj! Pézsma! – orrontotta meg Pablo az idegen parfümöt. – Kivel basztad széjjel az ágyat, te rihes ribanc?!

- Te kivel móráztál egész éjjel?!

- Hallgass és inkább arra használd a pofád’, amire való! – az orális szexre gondolt.

- Én?! Én, akinek az apja Andalúzia kokainbárója?! El vagy tévedve, faszikám! Nem emlékszel, hogy csicskultál, hogy a papa az áldását adja a házasságunkra? Mer’ kiderült, hogy te csak névrokona vagy annak az Escobarnak! Zabigyerek az árvaházból! Azt se’ tudod, ki az anyád meg az apád!

Két ordas pofon csattant, majd Pablito a hajánál fogva vonszolta visítozó feleségét a szekrényig:

- Éppen ezért teszek túl az Escobar bácsin! Végleg megszabadulok tőled, te hárpia! Degeljél meg a rongyaid között! – behajította a nőt a hallgatózóhoz és kulcsra zárta a szekrényt. – Költözöl, drááágáám!

 

Eso es, mamita! – Ez az, kisanyám! spanyolul

corrida – bikaviadal

- Sí, senora! – Igen úrnőm! spanyol

 

C:\Users\Szandra\Pictures\kétanyuelválasztó.jpg

 

A „ruhák” koporsója és pokla a kisbuszban hánykolódott. Bugyrában testek főttekk Pepita rovelásának levében. A klausztofóbia áztatta át őket. Joderatorito morbid humorával ütötte el a pánikot:

- Áutóva’ visznek a halá’ba! Jobb a’, mint gyalogó’ni!

- Kapd be!

- Azt a Pepitának ke’, more!

Pepita a fiúra mászott és melleivel eldugaszolta az orrlikait:

- Megöllek!

- Haggyad má’!

- Dik! Rá van írva a meripén a pofájára! – Pepita az értelem halálára célzott, ami a fiú apján szintén fellelt.

Később a kisbusz sivítva fékezett. A ballasztot durva röhögések közepette lódították ki a csomagtartóból. A bútor valamiféle lejtőn bucskázott lefelé három szólamban kiáltozó tartalmával.

- Segítséég!

A szemétkupac oldala felszítta a hangokat. A bútor jó ideig az ájult csend fészkévé lett. Amikor a Devlácska megunta a „kukaságot”, a rumba ritmusát ütlegelte a fán. A deszkák szétfeszültek. A kisbalta fáradhatatlanul dolgozott. Joderatorito és Maque a testükkel védték a nyüszítő Pepitát. A szerszám kettejük közé hasított.

- Ájjá’ má’ le, hombré! – vurlyalták teli torokból.

A Devlácska a szemétcsősszé vedlett ijedtében. A balta a nagylábujja mellett vágott bele a földbe:

- Tik?

Azt vélhette, hogy az antik bútor valami nagyon értékes dolgot rejt, ám a selejtes Joderatorito és a ripacs Maque bújt ki belőle a verekedős luvnyával. Rajtuk kívül csupa buta női ronggyal szembesült.

- Joderatorito! Stricó letté’? Ők a kú’váid? A faszi a’ nem ke’, hijába mesztelen! A csaj jöhet, de mondd meg neki, hogy rúgni aszt tilos!

- Inkább e’, mint a sitten rohadni! Aszt apuci csinájja! Figyejjé, more! Mos’ nem adom a kú’vákat! Ő’töznek és viszem őket! Dó’gunk va’!

Pepita gyorsan magára dobta a piros nyári ruhát, míg Maque megszégyenülve meredt a textilekre.

- Ő’tözzé má’! Dögös luvnya légy! Na…Színész vagy, vagy mi a faszom!? Minde’t el kell tudnod jáccani! – mordult rá Joderatorito, majd csaknem nevetve bökött a göncökre. – A többi a tied!

- Micsinájjak velük? – fakadt ki a szemétcsősz.

- Képze’d! Láttam olyat, hogy a kutyán vó’t a ruha!

- Ruha? – a fenyítő fémrúd rémlett neki.

- Nem olya’ ruha, hanem ilye’! Add a cuccokat a degekre! Jobba’ örű’nek neki, mintha adagó’nád őket!

 

rovelás- sírás, romanes eredetű szleng

meripén – halál, lováriul is és calo castellanóul is



  
  

Megjelent: 2017-11-11 17:00:53

 

Pilizota Szandra (Dunaújváros, 1976. szeptember 20.)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.