VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Zoli még nem érett meg a regényre
Zoli még nem érett meg a regényre
Neurotikus gondokkal küzdött. Mélyről, olyan családból jött, amelyben mindenki különbnek hitte magát, de ő a rokonság áldozata, vagyis egy faj kultúráját hordozta magával, de családjával enyhén szólva összeütközésbe került. Főleg az anyai ágon. Bár Zolinak az életét az apja tette tönkre. Író volt, a szó jelzőtlen értelmében, árasztotta magából a novellákat. A város helyi szerkesztőségével, János úrral mély volt a kapcsolata. De novelláit nemcsak ez a lap közölte. Több mint húsz folyóirat megjelentette írásait. János tehetségesnek találta, majdnem hogy irigy volt rá. Érezte, hogy ez a fiú még viszi valamire. Ám egyszer Zoli nagy fába vágta a fejszéjét. Regényírásba fogott. Egyszerre többnek is hozzálátott. Ezek eléggé személyes témájúak voltak, vagyis maga érzéseit, gondolatait írta csupán le. Mikor a kisregénnyel kész lett, nem e mailen, hanem postán felküldte a kéziratot Jánosnak. Az szívesen vette a kezébe. Még otthon, a szerkesztőségi órák után. Igazából le volt döbbenve. Nem értette, hogy aki ilyen jó novellákat ír, hogy írhat ilyen rossz regényeket. Így hát János megírta e mailen, hogy inkább maradjon a novellaírásnál. Zoli megsértődött. Javaslatokat, vagyis bíráló szöveget is kapott, hogy miért rosszak ezek a regények. Zoli úgy érezte, benne van ő már a korban, hogy regényt írjon. Ám érezte, hogy ezek még éretlenek. Írt is egy novellát erről, hogy az „éretlen regény”. János amikor megkapta ezt a novellát, nevetett rajta, humoros írásnak találta, de közölte. Majd János behívta őt e mailen keresztül a szerkesztőségbe. A regényekkel kapcsolatban akart pár szót váltani. Zoli meg is jelent. Elegánsan felöltözött s busszal bement a központba. Amikor megérkezett, a portás mutatta a helyet, hová kell benyitnia, de Zoli már persze tudta. Felérkezett a másodikra s ott állt előtte az ajtó. Kopogtatott. A titkárnő nyitott ajtót. János örömmel fogadta. – Foglaljon helyet! Zoli leült. – Szóval regényt szeretett volna írni? – Igen. Talán nagy fába vágtam a fejszét. – Igen. Az a baj, hogy mindig csak a maga érzéseit és gondolatait írja le, nincs valami nagy cselekmény és fikció bennük. – Tudtam, hogy ez a baj! – Maradjon a novellánál! De amint látom, az egyik regénye alapján legalábbis azt, hogy hamarosan tudni fog ön regényt írni. – Tényleg? – Hát persze! Csak az irodalom lépcsőfok. Meg kell tanulni annak is a technikáját, a csínját-bínját, érti? – Igen, azt hiszem! – Jól van. És most milyen témát feszeget? – Egyszerre tizenkét novellát írok. – Ó, hát azért utasítják önt el annyiszor! Kevesebbet, de jobbat! – Oké, hallgatok a tanácsára! – És többet írjon a hétköznapi dolgokról is! – Rendben. – mondta Zoli – Na, most ebédelni megyek, sok sikert! Kezet fogtak s Zoli távozott. Ám ahogy hazatért, mégiscsak hagyta a novellákat, abból már elég van – gondolta – s hozzálátott egy regény írásához. Anikó, az anyja azt mondta Zolinak, aki lázasan dolgozott: – Gyere, készítettem egy kis rántottát! – Megyek. S azért talán meglehet hogy sikerrel vagy anélkül – kiderül majd – de leírt egy magas gondolatot…
Megjelent: 2017-10-08 16:00:50
|
