Piro M. Péter: Árvízi történetek 2.
Kivittem az államtitkárt árvizet nézni és ledöbbent a különbségeken.
Nálunk időben kapcsolva megelőztük a bajt, máshol meg a totális fejetlenség uralkodott.
(Nos a vízügyesek – finoman szólva – nem voltak a helyzet magaslatán.)
Mezőkövesd a béke szigete volt.
9 millió m3 vízzel a feje fölött 15 méterrel.
A gátőr felhívta a tűzoltókat, hogy baj van. Nem nyílik a zsilip. A víz pedig olyan, hogy gyűlik a tározóban, aztán meg ...
Aztán meg bezsákoltuk az egész patakgátat, műszaki búvárokkal és légzőkészülékben leengedett tűzoltókkal megnyitottuk a tározót. (Csak az elektromos, hidraulikus és mechanikus rendszer nem működött. Megcsináltuk.)
A vízügyes „szakember” még akkor sem volt képben, amikor tájékoztattuk arról, hogy átvettük a hatalmat a gát felett és markolókkal ástunk utat a hidak mellett. Ugyan néhány tucat pincét elöntött a víz, de...
Kb. 20 ezer ember nem jutott az edelényi és zsolcai emberek sorsára.
Hát ennyit arról, ahol nem volt baj.
Megjelent: 2014-08-03 13:12:47
 |
|
Piro M. Péter (1968) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
