Keresés a honlapon:

Csillag Tamás: Nyolcas telep – Ritkán itta tisztán

 

 

 Ritkán itta tisztán

 

Ritkán itta tisztán, marta a torkát az olcsó bor, a kommersz, lassan 60 éve. Koszos zubbonyából egy kétszázast lökött a pultra, majd görcsös ujjaival átfogta a poharat.  Az Öreg nem beszélt soha, megtűrt bolond volt, de valójában senki sem ismerte igazán. Szájához emelte a poharat, amikor tekintete megakadt a kezén. Igazi, munkától kérges ember keze… Szólni lett volna kedve, jelenről, tervekről, mégsem szólt, minek is, hisz neki csak múltja van. És kinek szólna?! A feleségére gondolt, kedves teremtés, nagyon szereti. Egy újabb savanyú korty, vagy csak az emlék olyan elviselhetetlenül savanyú. Meghalt szegény, lassan 10 éve. Újra a kezét nézte… Ugyanazok a bagószagú ujjak, amikkel reggelente szájához emeli a dekket, amikkel este a poharat markolja, és amikkel… Mindegy! Borzasztóan egyedül érezte magát. Most a poharat nézte… Legszívesebben a falhoz csapta volna, a poharat, az életet, mindegy. A megszokott mozdulattal újabb kétszázast tett a pultra. Várta, hogy vége legyen, vágyta már, hogy valami remélt isten porrá zúzza ezt a rohadt mókuskereket… De önkezével soha! Intett a csaposnak, szódát kért. Ritkán itta tisztán…

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-08-28 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.