Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Piro M. Péter: Akik megmentették a világot

 

Az utolsó rakéta „unlock” üzemmódban maradt, ezért a pilóta (régebben vadászpilóta, aztán részeges permetezőpilóta, most emberiségmegmentő pilóta) belerepült az idegen szörnyek hajójába.
Bumm!
Szokás szerint.
- Hát, ez van...- sóhajtott Feri, aki már nyolcadszor látta a filmet, nagyrészt itt, a kocsmában. 
Egyébként rendes srác. Lenyomja a napi nyolcésfél óráját az üzemben, ha meg nagy megrendelés van, akkor szó nélkül túlórázik. Kikapcsolódni jár ide meló, vagy pecázás után, szigorúan esténként.
Egyébként remek ízlése van, mert kedvencei a:
- vörös hajú nők,
- Troas konyak,
- Borsodi sör,
- sci-fi filmek és könyvek,
- horgászat.
(Lássuk be, már-már tökéletes példánya a Homo Sapiensnek.)
Miközben.
Az Univerzum jelentős része hadban áll! 
Csak mi, emberek vagyunk akkora primitívek, hogy eddig észre se vettük. Amit kvazároknak és gammakitöréseknek, esetleg meteoresőnek magyarázunk, nos, az maga a gigantikus háború néhány mellékhatása.
Természetesen a fontosabb kormányok tudnak erről, csak gondosan titkolják.

De térjünk vissza a kocsmába.
Feri ott ül, van egy feles konyakja, egy söre, 13 törpeharcsa tátog a szatyrában és vörös hajú a pultos csaj. Szinte tökéletes az idill.
Az egyik halra különösen büszke a spori, amikor betért az ivóba egyből mutatta a vöröskének:
- Ezt nézd, Jutka! - (Ja, így hívják!) – Majd 15 percig fárasztottam!
- Jééézusom! – így a Jutka. – Rakd már vissza! Pfúj, de gusztustalan! Olyan , mint egy, ö..., mint egy..., Na! – fejezte be a hasonlatot, hiába, nem bölcsészhallgatóként öblögette a poharakat.
- Na: ja! – hagyta jóvá a büszke horgász. – Valami mutáció lehet. Be is küldtem a fényképét a SZAKLAPNAK (így-így, csupa nagybetűvel mondta!), hátha a tudós sporttársak megállapítanak valamit.
- Erre igyunk! – tette le a lapjait Pistabá, az állandó esti jelleggel ott tartózkodó ulticsapat doaenje. 
– Civilben favágó vagyok és ács, de tudom értékelni más fajok vadászatát is. – kommentálta. – 
Monnyuk a fákat nem kell fárasztani, azok fárasztanak minket! – fejezte be göcögve és büszkén, hogy ilyen flottul meghirdette szakmája felsőbbrendűségét. 
Az ulticsapat udvariasan kuncogott.
Csak akkor állt be a dermedt csend, amikor Pistabá – csak úgy mellékesen és mosolyogva – bemondott egy piros húszszázat.
- Feri! Remélem, nem akarod te is kirakni a fejét ide a falra, mert már hányingerem van tőlük! – ragadta magához a szót Jutka. – Gusztustalan! Hülyeség volt, hogy megengedte Grubermájer bácsi! 
Csupa rondaság! – mérte végig a falon sorjázó haltrófeákat.
- Dehogynem! – rántotta elő újra a mutáns halat a büszke pecás, majd általános vigyorgás közben szembesítette azt a többi, preparált fejjel. (Nem, nem volt szadista, ez olyan horgászbolondság.) 
A hal remegett és tátogott.
Eközben a hi-fi meg megint bedöglött. Surrogni és szörcsögni kezdett, pedig Komár Laci épp ott tartott, hogy „ Két szív az egy pár”. Jutka figyelme mindjárt odaváltott, majd egy erőteljes ütést mért a sokat megért SONYAC márkanevű szerkezetre. Ettől nem lett jobb, de már-már érthető hangfoszlányok törtek elő belőle. (Nos, ez nem véletlen. A kínai gyárban két műszakban titkos katonai kütyüket raknak össze a szorgos kezek, csak éjszaka állnak át a majdnem SONY-k gyártására. 
És itt be kell látni, hogy egy fél kiló éjszakai rizspótlékért senki se fog ISO 9001-re hajtani.)
Az L és R oldali hangfalakból nyöszörgő suttogás hallatszott:
- Víz, víz... elfogyott... kín, csapda... vadászok! Kegyetlenebbek... Rejtett technológia...A Föld elpuszt... 
Támadás lefújva, ...ha a jeladó megsemmisül, bár ez mindennek...ellenáll...
- Na, valami altrena, alterna..., izé zenére kapcsolt ez a sz.r! – kommentálta a pultoscsaj. – Megint ez a világvége, amit jósoltak a, izék, na, majinkák!
Leginkább! – tromfolta az egyik ultis.
De már nem volt olyan jó a hangulat, valami nyomasztó volt a levegőben.
Namost.
Dramaturgiailag fontos, hogy itt említsem meg, hogy az űrben tomboló csata sok furcsa nép között zajlik. (Hja, nekünk furcsa.) A diverzió és kémkedés pedig ugyanúgy bevett szokás, mint bármely más háborúban. Ezt azért említem, hogy a végén ne nézzél majd gülüszemekkel és értetlenül. A rutinos sci-fi olvasóktól meg elnézést kérek.
Feri közben elunta magát, összecuccolt és hazabandukolt.
Pacsi névre hallgató fehér pulija lelkesen üdvözölte, beleszagolgatva a szatyorba. Valahonnan a két macska is előkerült, mert a macskák nyolcadik érzéke távolról is elárulja a potya halkaját.
A halbelezést nem szerette főhősünk, de hiába, magad uram, ha szolgád nincs. A naggyal kezdte, ügyesen szakszerűen. A végbéltől felhasította, a belsőséget egy mozdulattal kiemelve.
De ott megcsillant valami.
- Hát ez meg mi a p.csa? – tartotta a folyóvíz alá a kicsi, fémes dolgot. – Aha! – érezte meg a rezgését.
- Még működik! De...mi a p.? - aztán a fejére csapott. – Hát persze! Az új, japcsi csodawobler! 
Olvastam róla a SZAKLAPBAN! (Így-így!) Eh, de kár, hogy leszakadtak róla a horgok, így már nem ér semmit! – nézegette még egy kicsit, majd a belsőségek közé dobta és el is felejtkezett róla. Végzett a nehezével, a tejfölös harcsapörkölt készítése, már a dolog kellemesebb része volt. Amíg rotyogott a finomság rendet rakott és a halmaradékot kirakta a macskáknak.
Csakhogy.
A macskákra rendkívül irigy puli felfalta az egészet.
Nem szerette igazán a nyers halbelsőséget, de elvi kérdést csinált abból, hogy a kitoljon a cicákkal. Talán még nem említettem, de pulik gyomorsava a legerősebb a világon. 
Különösen a fehér puliké. Pacsi egyszer megette Feri halászcsizmájából a balost és semmi baja se lett.
(Hja, mert nem jött rá a gazda, hogy hová is tűnhetett!)
Tehát a kutyus jólesően elfeküdt a rongyon, böffentett egy furcsát, aztán elaludt.

Éjfél utánra járt. 
Eközben a csendes kocsmában Jutka végzett a standolással, majd kötelességtudóan áthajtotta a falinaptárt.
December 22-re.

  
  

Megjelent: 2014-08-03 11:55:29

 

Piro M. Péter (1968)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.