Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Csengődi Péter: Erika

 

Erika

Imádom az Erikát. Fiatalkorom nagy szerelme volt. Anyunak kellett valami a munkájához, de akkor még nem terjedtek el ennyire sem a számítógépek, sem a nyomtatók; ezért vett egy Erika 50-es táskaírógépet.

Szerettem, ahogy kopácsol. Szerettem, hogy nem volt egyszerű lenyomni a gombokat; tényleg úgy éreztem, hogy minden leütött betűnek súlya van. Imádtam a trükköket, amiket alkalmaztak vele; például az ezret mint számot nem számjegyekkel gépelték le, hanem egy kis L betű mögött kis O karakterek sorakoztak. Sosem értettem, hogy miért nem a nagy O-t használták; valamiért ez volt a szokás; mindig is tiszteltem a szokásokat. Imádtam azt is, ahogy a sor végén megszólalt a csengő; mintha a szöveg leírásának a titkolt, valódi célja az lett volna, hogy a csengő végre elhangozzék.

Valahányszor megláttam, sosem bírtam ki, hogy ne kezdjek el valamit írni rajta. Magam sem tudtam, hogy micsodát, nem volt igazából mondanivalóm; mégis mindig éreztem a késztetést, hogy folytassam órákon keresztül. Híres írók helyébe képzeltem el akkor magamat, ahogy ülnek az erkélyen, szemben a tengerrel, távolban látják a lemenő napot, és kopácsolnak a saját Erika 50-esükön. Ahogy felnőttem, a novelláimat is kizárólag rajta írtam. Emlékszem, ahogy hosszú órákon keresztül ültem a számítógép előtt, és csendben szenvedtem; viszont amint befűztem az újabb papírlapot az írógépbe, gondolatok hosszú tekervényei jelentek meg a fejemben.

“Marci, te totál hülye vagy”, mondogatták mindig a barátaim, “az írógép egy rakás szar. Nem lehet benne kjavítani a szöveget sem. Ezt-azt ki lehet törölni, de az is egyszerűen igénytelenül néz ki. Haladj már a korral te is!”

“Nem az a lényeg, srácok”, válaszolgattam mindig, “hanem hogy mi hozza meg az ihletet. Egyébként is, néha külön jó, hogy nem lehet javítani, mert úgy megmarad a papíron az első változat, a színtiszta intuíció, az átfűtött érzelem.”

Már három napja járkáltam fel-alá a szobámban, mert valami nagyon kikívánkozott belőlem, de fogalmam sem volt, hogy mit is akarok igazán mondani, csak éreztem, ahogy a gondolatok szétfeszítik a mellkasomat. Három nap után végül elővettem az Erikát.

Megtekertem egy cigit. Kétféle papír irányítja az életemet: amit beletekerek az írógépbe, és amibe a dohányt tekerem bele. Meggyújtottam, a csendes szobában hallani lehetett a sercegést, ahogy égni kezd az aprított dohánylevél. Mindig szívtam két erőset, hogy biztosan ne aludjon el, utána tettem csak rá a hamutálca szélére. Befűztem a másik papírt a gépbe, és ott pihentettem. Tudatosan megálltam, és gondolkodtam; nem lehet csak úgy belegázolni a szavak tengerébe. A gondolat megszületése mindössze egy pillanat; de kell az idő, hogy az emberben megérjenek a mondatok; zamatos gyümölcsként kell őket leszüretelni, hogy az olvasó érezze az ízüket, amikor beléjük harap. Gondolkodtam, agyaltam, közben szívtam a cigarettát, majd időnként levertem róla a hamut; mint valami kátrányos hó, úgy hullott le a tálca aljára.

Mindig annyi szempontra kell odafigyelni, néha magam sem tudtam, hogy a született mű jól átgondolt volt-e, vagy csak beleuntam a latolgatásba, és írtam, ahogy az ösztönöm súgta. Ezúttal jól megrágtam, hogy milyen stílust akarok felvenni, az írás melyik részénél vezessem be a konfliktust, és hogyan tarthatom meg az egyensúlyt a hétköznapi, mindenki által érthető nyelv és az irodalmi mondatszerkesztés között.

Mikor már egy ideje csak egy csikk füstölgött a kezemben, elnyomtam, és gépelni kezdtem:

 

Kedves szomszéd!

 

Elegem van a kib---ott kutyájukból!

Hallgattassák el azt a rühes korcsot, vagy kihívom a rendőrséget!

Felőlem nappal annyit ugattatják, amennyit akarják; de rendszerint korán kelek, és éjszaka szükségem van a pihenésre.

 

Üdvözlettel:

P--- Ödön

 

Igazából nem volt kicenzúrázva semmi. Utólag gondolkodtam rajta, de az írógépen nem lehet kijavítani a szöveget, és néha talán pont ez a jó.

  
  
 

Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.