VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Zilahy Tamás: Besztszeller
Besztszeller Minden nap ugyanakkor érkezik. A pult elé pakolja a csomagjait. Mindene benne van. Egy élet munkája. Az ő életének munkája, becsomagolva két zörgős szatyorba. – Józsi úr! Kérnék tisztelettel egy hosszúlépést! A csapos undorodva löki elé, majd számolás nélkül csapja be az aprót a kasszába. Az öreg fájós derékkal, nehézkesen lehajol a csomagjaiért, felemeli a poharat és elcsoszog a koszlott asztalhoz. Ablak mellé ül, itt legalább lát valamennyit. Az egyik megviselt szatyrából mappát vesz elő. Kinyitja és maga elé veszi. Gyöngybetűkkel teleírt lapok sora kerül elő. – Ma talán készen leszek – motyogja magában. Összekaristolt, félfülű szemüvegét nagy gonddal igazítja az orrára. Reszketeg kézzel nekilát írni. Reménykedik. Úgy hiszi, egyszer majd sokan fogják olvasni. Tévedés. A kutyát sem érdekli, mint ahogy őt sem érdekli senki. A gyerekei köszönik, jól vannak! Barátai már régen nincsenek. Akik voltak, ha egyáltalán eszükbe jut, csak fölényesen legyintenek: – Az a hülye, megérdemli a sorsát! Megérdemli! Megérdemli, hogy egész nap az utcákat rója! Megérdemli, hogy reggelente szétfagyva, éhesen, egy kukatárolóban ébredjen! Megérdemli a százasokat, amiket a bevásárlókocsikból piszkál ki! Megérdemli sorstársai nejlon borából a kortyokat! De álmokat már nem érdemel. Lassan betelik az első oldal. Komótosan megfordítja, majd belekortyol az italába. Újra a papír fölé hajol, és folytatja. Néha megáll, felnéz, elmerül a gondolataiban. – Mi lehet az unokáival? Azt mondják, a kicsi jól tanul. A nagyapja eszét örökölte. – „Jaj, csak azt ne!” – zökken vissza a valóságba. Mintha egy könnycsepp szántaná végig gyűrött arcát. Igen, ma már kész van a könyve. Leírta az utolsó sort is. Vége!
Gondolkodik, hogy odaírja-e a nevét, de aztán úgy dönt, nem. Csak azoknak szól, akik ráismernek. Gondosan berakja a mappába a lapokat és a tetejére ráírja a címet: Miért? Hosszasan matat a zsebeiben. Megtalálja félretett kincsét, egy ezerforintost. Erre a napra gyűjtötte össze. Ma ünnepel. A pulthoz csoszog, leteszi a pénzt. – Három rumot kérek! – mondja határozottan. Az asztalához viszi, és egymás után lehajtja azokat. Hirtelen benépesül a kocsma. Eddigi világának éles sarkai gömbölyűvé lesznek. Gyermekei érkeznek. Körbeülik. Szeretettel néznek rá. Az unokák puszilgatják. Élete szerelme mosolyogva közelít felé. Kitárja karjait. Összeölelkeznek. – Fater ébredjen! Záróra! – rázza fel a csapos. Összeszedi a cuccait és kidülöngél az ajtón. Az országút túloldalán egy neonfelirat villódzik: „Éden”. Lassan elindul a túlpartra. Fájdalmasan vijjog egy kamion dudája. Gyöngybetűkkel teleírt papírlapok ereszkednek a földre, végtelen csend telepszik a tájra. Miért?
Megjelent: 2017-04-15 16:00:18
|
