VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Batári Gábor: Újabb részlet Pszichőfi, a lírai én verses betétekkel kiegészített életrajzi regényéből – Újabb második univerzikális kis antropológia (Mér’ kis, mer’ nem nagy - 1.)
Újabb második univerzikális kis antropológia (Mér’ kis, mer’ nem nagy - 1.) Úgy vélekedém, hogy most már igazán eljött az ideje annak, hogy ejtenénk pár szót a transzhumán lények földre, azaz a Földbolygóra kerüléséről, jutásáról, netán utazásáról, - ha már a föld-felé-űr-odüsszeiájuknál tartánk, - persze materializációjukról, részleges inkarnációjukról kell beszélnünk bizonyos esetekben, - nos, egyetemlegesebben fizikális, másként (durva) anyagi szférába bocsátkozásukról. Jelesül itten az emberfeletti lények két csoportjáról lenne szó, mert a román(c) jelenlegi állásánál két kitüntetett lény-species jöhete szóba, ugye az asztrálisok; a démoniták; azon belül daimoneusok: például Vérpirospozsgás Magister és a démonizált runiták mint Tammarg és Mirdroff, illetve az éteroidok azaz a milóiak, kiknek ehelyti képvisel(l)ője Hilda Geröyk Brün azaz Vésztőy Brünhilda renegát alezredes hatalmas Vénusz 2. Ja, hogy el ne felejtsem magam-magam (Vogüssen bárót, alias de UpaniSade márkit) és drága Yesabelemet jelenleg admirálist, gróf kisasszonyt, ex-hercegnét, kapitányait egyben legénységét, kik szimpla humánként a jó öreg emberi nem egyénjei vagyunk, na meg a belém injektált Fyrk kapitányi tudatot, ki meg loron fajzatú vala. Az emberfeletti, földöntúli, (transz-humán, extra-antrop, andro-hiper) bár humanoid, antropomorf lényeknek háromféle földre szállási módozat lehetséges. Pro primo: űreszköznek általa, ez a daimoneusok kedvelt úta. Ám amint a föld légkörébe érkezének finom-(asztrál avagy éter)-testükre, saját fizimiskájokat kiábrázoló úgynevezett műhús, pszeudo-durvaanyag védőruhát kell ölteniök, ami földi szem számára azonos a közönséges emberi testanyaggal. Ez egyrészt álca, elrejté fényesebb-ségöket, túli-ságokat, extraságokat, szuperségöket, másrészt védelem vala az alacsonyabb rendű léttér számokra káros és kóros behatásaitúl. Pro secundo: a,: közönséges materializáció által. Mikor valamely földöntúli test a föld légkörébe hatol, inkább úgy mondanám erőteljes vonzásterébe, ahol viszont már az extra-antrop testezet is, - mely nem biztos, hogy filantróp – kellő vonzalmat, delejt gyakorolhat az ottan ténfergőző anyagi részecskékre, eme földi-fizikai, tömeggel is rendelkező matériát tömegtelensége antigravitációs vonzalmával magamagára, e transz-humán, de humán, erőteljesen humanoid (olvasóm hát, hogyne femina formosa) testre tapasztja. Úgyis mondhatnám, a földi részecskék belészeretnek, mintegy közösülnek a csodálatos asszonyemberi testtel. Minden oly földre érkezés és ottan nem túl tartós, nem túl hosszas jelenlét, amely sem űr-közlekedési eszközt, ám FITÖT-öt, LÉFÉK-et sem vesz igénybe definitíve közönséges materializációnak neveztetik. 40 nap leteltével akkor távozhatnak közönségesen materializálódott testükből, amikor csak akarnak. Interdimenzionális rést keltető távirányíthatós, pandimenziós féregjárat-generátor segítségével. Eme ravasz generátor, amikor beszippantja a közönségesen materializált transz-humán lényt finom-testéről; a pszudo-éterről vagy de facto éterről lehántja az arra reárakódott fizikális durva-anyagot és atomjait szétszórja a világűrbe. Az elébb elfeledém leírni, (mertugye jegyzik?), hogy ezen is csusszannak Földbolygónk légkörébe, s ott lebegnek, lebegnek, lebegnek - mert nincs tömegük, nem hat rájok a tömegvonzás és emberi szem számára láthatatlanok egész addig -, míg rájok nem rakódik az élő anyag, az emberhús, ahogy korább momdottam is volt. Van intradimenzionális tér-idő-rés generátor is, ezt használta Vanda Vamp hatalmas Aphrodité és alezredes, amikor saját második-univerzikális dimenzióján bévül akart sok fényévnyi távolságot megtenni szép szeme pillantásnyi idő alatt, amikor a Butélia-gömbhalmaz egyik holdjának, egyik bárjából, a Butélia-gömbhalmaz egyik bolygólyának, az Alcopabran 26-nak Lila Köd kávéházába illant át szubtilis finom- azon belül éter- avagy illat-testével. Meg kell mondanom eneknek, drága közönségem, persze csak halkan, nagyon halkan, erre, mármint közönséges materializációra közönséges asztrál-test, mint Magisteré vagy Mirdroffé akár Tammargé, nem képes. Igazán perfektül csak a milói úrnők éterteste tudja ezt igénybe venni, meghát a daimóniai birodalmi protokoll a fizikai szférába térést a milóiaknak, ha nem űreszköz által, ezt a közönséges materializációt javallja forrón. Pro secundo: b, : részlegesesen inkarnatív materializáció útján, egyszerűbben részleges inkarnáció révén, FITÖT-nek általa, gyengíbbek kedviért, Fizikai Testet Öltető Terminál, ha úgy tetszik Létszintváltó Fény-(körfolosó) LÉFÉK. Vésztőy ezt az utat választá, ezt viszontag tiltják a démoniták. Ez is materializáció, de tulajdonképp már inkarnáció, mert a FITÖT avagy LÉFÉK magát a finom étertestet lassítja sűrű, tömegszerű földi éterhússá. Belülről mégis ki- és átsüt az (égi, valóságos) éter éter-matéria szómája-körvonala, esszenciája. Így egészen konkrétan eljutva egész a személyig, a perszónáig, a kopírozódott istennémberig, hatalmas Vésztőy Vénusz 2 alezredesig, ez az inkarnatívan materializálódott relatíve nehéz, sűrű, lassú rezgésű fizikai test a maga gyarló módján mégis Hilda G, Brün alias Vésztőy Brünhilda nagyságos Vénusz 2 alezredes - aki közénk földiek közé nem oly rövidtávra, 40 évre készül testesülni, hacsak nem testesült is már, - ragyogó éter fizimiskáját mintázandja. Mivel Brünhildünk inkarnátusáról vagyon szó, szükséges ezúttal is elmondani, de fogjuk még később is, hogy az olvasó emlékezetit e témárúl éberen tartsuk: Tehát amely testrész mennyei, persze asztrál-lakán, a második univerzumon bévül égi, theo-riai azaz (valós) éteri étertestben sebezhetetlen az részlegesen inkarnatív materializált étertestben is sérthetetlen, pontosabban megsérülhet, de perceken belül begyógyul, beheged. Az efféle sebezhetetlen tag, mégha csonkolják is, négy földi hét után újra nő. Csak speciális étervágó lézerkarddal, késsel, szikével s éterhús-romboló dumdummal lehet lemesni vagy megsemmisíteni úgy, hogy a részlegesen inkarnálódott delikvens egész földi élete alatt nem nőhetik ki, regenerálódhatik újra. Viszontag, amelyik tagja étertestben sebezhető az a földi étertestben bizony nem visszafordíthatatlanul roncsolható, ugyanúgy regenerálódik, mint a mediális szférában romolhatatlan, sebezhetetlen testrésze, szintúgy csak étervágó lézerrel, éterroncsoló dumdum-golóbissal távolítható el, semmisíthető meg végleg, természetesen ez a véglegesség közepesen nagy valószínűséggel - jelen látásom szerint - csak az effajta testetöltés ideje alatti véglegesség. Közönséges materializáció esetén viszont a másik-világi sebezhető végtag földi körülmények között visszafordíthatatlanul roncsolható (nincs regeneráció, újra kinövés) persze csak roppant súlyos traumák esetén, (például elégetés, savval szétmaratás, felrobbantás) a kisebb, (pl. keresztülszúrás egy-két golyó) közepes, (sok golyó) még a súlyos is (össze-visszakaszabolás, gépfegyverrel halomra lövés) pillanatok alatt begyógyul ez esetben is. Természetesen semmiféle földi kór nem támadhatja meg, nem kopik, nem használódik. Ha viszont egy végtag, vagy tag, minő a szem is, - mert milóiak esetében csak erről lehet szó, fejről, törzsről semmiképp, - a másvilágon sérült meg, ugye ez csak roppant, végzetesen súlyos lehet, és közönségesen materializálódik, a rárakódott fizikai matéria jó darabig palástolja ugyan a bajt, a sebet. Legalábbis a kötelező negyven napig, amíg feltétlenül a materializálódott testben kell maradni, de idővel, ha tovább kíván tartózkodni e kvázi fizikai sátorházban, áttör s kitör azon is a vész s ennek spontán amputáció a vége, mert a tökéletes finom-testnek még a földi leképződése sem bírja hosszabb távon a tökéletlenséget elviselni, a hibás testrészt kiveti magából. Inkarnatív materializáció esetén, ugye a részleges megtestesülés, mint Vésztőy Brünhildánknál, nos végzetesen meglűtt jobb karja vonatkozásában sajnos a FITÖT-LÉFÉK finomtest-részecske-lassításával fokozza földi étertestében a sérülés menthetetlenségét. Ilyenkor nem következik be spontán amputáció ugyan, de oly mérvű fokozódó fájdalom támadja meg s csillapíthatatlanul kínozza a komfortos, fájdalommentes éteri illat-testhez azaz illatos éter-testhez szokott jelen esetben milói renegát úrnőt, hogy előbb-utóbb megszabadul az amúgy is, a földi étertestben is mozgásképtelen maradt, sebesült, ám még így is, még itt is szoborszépségű jobb kartól. (Ezt Brünhildénk még nem tudja, de tapasztalatbúl majd mögtudja. (Közonségem, ezzel még nem állítom, hogy le fogja vágatni drága karját a földön, türelem, majd meglátják). Viszontag elvesztett szép szeme helyett kapand egy új, formára ugyanolyant, ám fizikai anyagút. Természetesen gyönyörűt s ez mindaddig megmaradand néki, - ha e sártekén újra ki nem verik, s bizony ez megeshet, félek meg is fog ölég hamarost, persze négy hét múlva újra nő, mint Prométheusz mája/ - amíg vissza nem térend Asztrállakába,/ a másik világ köztes világába./ S ez vonatkozik minden Asztrállakában elvesztett milói sebezhető végtag földi helyzetére, nagy-nagy örömére az invalida milói úrhölgyeknek. Ugyanis ha Fizikai Testetöltető Terminál igénybevételezésével szállanak a földre, kapnak egy új végtagot, mulandó lesz ugyan, de lesz, fizikális illetve geoszférabéli, anyagi, de lesz. És nem is akárhogyan: mert földi körülmények között is egy eset kivételével elpusztíthatatlan, (éter-romboló csodadumdum, vagy bármilyen étervágó lézerkard, kés, szike esetében) így relatív sebezhetetlen, (mert sérül ugyan, de a felületi seb azonnal begyógyul, nagymérvű égési vagy savmarási illetőleg végzetes roncsolódás 4 órán belül, eltávolított szem vagy végtag 4 héten belül újra visszanövekszik). Romolhatatlan, (nincs kóros elváltozásoknak kitéve kivéve, ha odaát sérült). Mindez egész addig, míg vissza nem rendeltetnek otthonjokba, a túlnani világba. Mert ami nincs az, még a más világon se lesz, főleg ha ottan veszett el. De beszéljünk csak a visszatérésről. Azt tudni kell drága hősnőim, meg pubi publikomom egyenesen publikom(áim), elnézést a bizalmaskodásírt, hogy részleges inkarnáció esetiben a relatíve inkarnálódni szándékszó előtörténetet is nyer a fizikai tér és idő korlátai közé, tehát nem idegenként érkezik abba a tér-idő szövedékbe, amit magának megtestesülésre a FITÖT-LÉFÉK szellemi gépezetiben kijelölt. Brünhildem a húszadik század végit választá, viszont a gép egy, úgynevezett Nyúzós Maca gúnynevű, bőrnyüvő, sorozatgyilkos prostituált előéletét adá néki, valamelyik láb elvesztésének lehetőségével. Szegény, drága Brünhildám, már most ebben testesülget, (csak fel ne süljön teste…, lelke, ne féljenek, nem fog) tengeti bomba jó, bombázó, szex-bálványosi testét, de azért tette véle ezt a furfangos számítópép, mert e fajta (jóbőri) bőrben szinte lehetetlen, hogy megtalálja még az oly kitartó üldöző is, mint a Vérpirospozsgás Magister. S mivel ez már kvázi megtestesülés minimum egy emberöltőnyit (40 földi évet, tovább maradhat) el kell töltenie földi étertestben, minő természetesen hervadhatatlan, azaz az idő telik-múlik e nem teljes megtestesülési fokozatú milói megtestesült, jelen esetben Brünhildem számára, de nem öregszik, nem használódik, ez a hervadhatatlanság fogalma, nem lesz beteg, ez a födi a romolhatatlanság fogalma. Ha távozni kíván, egy speciális kódra kell, gondoljon, (persze csak is a bűvös negyven földi év letelte után) mely kognitív aktus a FITÖT-LÉFÉK-be ragadja és ott visszagyorsíttatik eredeti, igazi étertestébe, a földiek számára ez olybá tűn mintha egyszerűen csak nyoma veszett vón, ám űreszközzel bármikor elutazhata, csak akkor úgy mint Yesabelem. alapvetően marada fizikai testiben, ő Brünhidém meg ez esetben földi étertestben. Yesabel Du Anaconde-om második univerzumbéli utazásakori testi tüneményeinek antropológiai vonatkozásait majd későbben elemezzük. Viszont meg kell, mondjam drága reménybéli olvasóm, a részleges megtestesülés állapatjában földi-éter-romboló dumdum-golyóval szétroncsolt, felrobbantott vagy éterszabdaló lézerkarddal illetve szikével eltávolított csonkolt, kar, láb, szem visszanyerhető-e, visszajár-e túlnan, magam se tudom bizonyosan, (csak reménytelenül reménykedem, hogy igen), mert ugye itt magát az átalakított étertagot veszti el nem a rárakódott fizikális húst, mint közönséges materializáció esetén. De, de, mégis, tán azért mégiscsak…, horgad a reményem, a reménység ugye, minden hívő, részlegesen földre testesült invalida milói első számú dogmája. Rájöttem: Kulcsszó az étermatéria szómája-körvonala, esszenciája, na, ez a még a túlvilágon is láthatatlan körvonal újratöltődhet theoriai-olümposzi éterszarx-szal, (éterhússal), másként szólva ebből az éter-alapból kitermelődhet egy új finomtest-tag, de az időpontot reményem szerinti olvasóim, ne kérdezzék. A részleges megtestesülés alatt így eltávolított tagú milóinak vagy esetleg tündérrendűnek (ez nagyon esetleg) jó pár mikroaionig kivágott szeme vagy levágott karja, lába hiányában kell kínlódnia Asztrállakában is. De a reménye mindenképp megvan, hitreménykedése a fennebb ecsetelt első számú dogmában: hogy a földön amputált testrésze a másik világ köztes világában teljes épségben tündököl és öldököl majd egykor, miként régen. Közönségesen materializálódni viszont a közteslétben elvesztett milói végtag nem tud, tehát a daimóneusok törvénye által rendelt földre szállási módozat szerint imbolygó bolygónkon is végtaghiányos leszen. Merthát ugye nincs, mire rárakódni a földi anyagnak. Részlegesen megtestesülni meg azért tud, mert a nélkülözött étertest-függelék szómája-körvonala, lényege, arisztóteli morphéja transzformáltatik át közvetlenül földi testfüggelékké. Itt persze felcsillan a remény, hogy az Asztrállakában kiütött finomtest-eredetű szem, csonkolt, csonkolódott finomtest-eredetű kar, láb láthatatlan, elvszerű esszenciájából ott Asztrállakában is újra pszeudo- illetve de facto-éteranyagiasan létező, tökéletesen kifejlődött szem, kar, láb lehet egyszer. Hát igen talán a Világnap végén, a világéjszaka előtt pár mikroaionnal, talán. Persze ez nemcsak egy egyszerű remény-felbágyadás ez a milói transz-religio alaptétele, a milói istennők, háromnegyed-istennők, félistennők, az egész milói, domina, dámai delnő-nép egyetemes reménysége, nemcsak a hadirokkantaké. Valahogy éterikus sejtjeikben sejtik, hogy amelyik tagjuk csonkolható, kiízesíthető, azt előbb-utóbb amputálni, enukleálni is fogják. Ez az ő sajátos meta-Murphy-törvényük, persze ezt mélyen elfojtják, így a végtag-újraépülési vallásuk se túl aktív, tudattalanjukban szunnyad, de ez a kettő a végtagvesztés s annak visszaadatása motiválja alapvetően cselekedeteiket. A nyomorék: lesántult, lebénult, csonka sőt csonka-bonka milói úrnőknél, persze a végtag-újraépülési relígió sűrűbben felszököget a mélytudatból a lélek-felszínre, tudatuk legkülső rétegébe, ámde ez se mondható ki teljes általánosságban, leendő olvasó, a milói nő-psziché igen különös képződmény. De a legősibb tanítások szerint, nem a leggyémántabb, legaranyabb, legkirályibb út a hiányzó végtagok hajkurászása vagy az elvesztett végtagok újraképződésébe vetett reménység. Mert ekkor reménységük könnyedén beteljesül, visszakapnak mindent a Világéj előtt 7 mikroaionnal. Csak a világnapvégi vizsgán teljességük ellenére könnyűnek találtatnak, nem mehetnek a Salusba, a metafizikai síkra, ahol semmilyen test nem számít, hanem Világév-ismétlésre ítéletnek. Kezdhetnek mindent elölről, újrajárják az örök élet oskoláját nemcsak egy világnapnyit élnek újra mindenből, hanem egy világévnyit, minden megismétlődik számukra, mint a nietschei örök visszatérés gondolatában vagyon, ha ott egyáltalán úgy vagyon.
Megjelent: 2017-02-17 17:00:59
|
