VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Poggyász
Poggyász – fikció –
Húzta maga után a nehéz csomagot, miközben fél szemmel az ülések számát nézte. Mikor végre megtalálta a sajátját, összecsukta a bőrönd fülét, és próbálta a feje fölé emelni a nehéz poggyászt, hogy a pakolóra rakja; de a kezei megremegtek a súly alatt, és vissza kellett tennie a földre, mielőtt hanyatt esett volna vele. Erős, önálló nő volt, büszke arra, hogy soha, senki segítségére nem szorult; ezért is esett neki olyan rosszul, hogy nem ment többé. Egyelőre nem is voltak sokan a vonaton, talán akkor is elfértek volna, ha az ülések között hagyja; de rend a lelke mindennek, ezért tovább próbálkozott. Pihent, lihegett, végül egy dörmögő férfihang ajánlotta fel a segítséget. Nem is nézte, ki az, csak arra lett figyelmes, hogy úgy nyúlnak a kezek a bőrönd alá, mintha pontosan tudnák, hol jó rajta a fogás, hol gyenge az anyag, hol kell vigyázni, hogy a kiálló bütyök ne akadjon bele az ember ruhájába. A poggyász a tartóra került, és akkor összenéztek egy pillanatra. Egy idegent látott maga előtt, nem voltak ismerősök sem a vonások, sem a szarkalábak, vagy a hosszan futó barázdák a bőrében, mégis az a folt az arcán... Az a folt összetéveszthetetlen volt. Amikor nem tudtak aludni, és a Hold fénye a nyári hőségben kitárt ablakon át pont rájuk világított; hosszasan simogatta, nézegette, játszott vele, megismerte minden élét, sötétebb és világosabb részeit, mint egy várostérkép utcáit és tereit. Meg sem tudott szólalni rendesen, közben a férfi már elköszönt, tovább állt, egy fiatal nővel együtt mentek át a következő vagonba, minden bizonnyal a lánya lehetett. Felnézett a tárolóra, szemügyre vette saját kopott, töredezett bőröndjét, és számolgatni kezdett: Új-Delhi, Párizs, Tokió, London, Amszterdam, és így tovább sorban. Lehetséges volna? Már majdnem negyven éve hordja magával.
Megjelent: 2017-01-23 17:00:09
|
