Keresés a honlapon:

Csillag Tamás: Nyolcas telep – Sehol se jó

 

 

Sehol se jó

 

Őrjöngve élni akarok! Szorít az ingem, szorítanak a megszokott utak. Karcsibá szerint kortünet, szerintem középszer. Viccesebben középszar, Karcsibá szereti az idétlen vicceket. Illendőségből meghallgatom, de csak röviden, néha iszunk valamit, olyankor régi gólokról mesél, a feleségéről, a lányáról. Néha azt hiszem, a leggonoszabb merénylet, hogy élünk.

Karcsibá szerint az emlékek ólomkatonák, min az öregkor lánctalpas tankjai tipornak. Ott volt, amikor jöttek az oroszok… Integetett nekik, amikor mentek. Részegen néha elénekli a viszlát ivánt. Sosem mosolygok. Zsebében kopott, barna tárca, az ötszázasok mellett megsárgult fotó: csodaszép fiatal nő. Műtermi kép, a mosoly mégsem megrendezett, a lakótelepi krisztusok Máriáját képzelném ilyen egyszerűnek, tisztának. Karcsibá sír, elvitte a rák. A feleségét baleset, még a rendszerváltás előtt. Axióma, hogy meghalni mind egyedül megyünk, minek ragozni.

Kérek neki egy deci vegyest, kicsit később abbahagyja a sírást. Két decivel később elmeséli, hogyan kell torzsában mezítláb focizni, és azt, milyen a tökéletes szabadrúgás: be van rúgva. Ezen mosolyog, párhuzamot von, majd felhajtja a poharat. Úgy teszek, mintha nem ezredszer hallanám ezt az életigazságot, én is mosolygok. Szeretem az öreget, jó ember, bármit is jelentsen ez a két szó. Inkább semmit. Indulnék, de marasztal még egy sörre. Karcsibá most mérges, azt mondja, életünk végéig másszuk a körutak meleg nyakát, mint a tetvek. Azt hiszem, a nyolcas telepen mindenki költő egy picit. A sör olcsó és keserű. Megköszönöm.

Tízévesen kempinggel jártam sörért. Régi, fekete műbőr szatyorba rakták nekem a barna üvegeket, elvitelre. A kocsmában mindenki ismerte a fekete szatyrot, a barna üvegeket és az égőszemű kempinges fiút. Üvegcsörgés. A kormányra tekert fekete szatyorban összekoccanó üvegek. Elviselhetetlenül hangosak. Mindenki néz. A kempinget egyre nehezebb hajtani, a kövesút diletációi egyre gyorsabban kergetik egymást. Fékezek: egy üveg eltört, és sörszagú lett a nyár. Apa kiabál, s később visszaküld még négy üvegért. Egyet sem török össze, ügyes vagyok.

Aztán eltelik tizenöt év. Felmelegedett a söröm. Vágyom valahova, talán haza. Sehol se jó.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-01-18 17:00:53

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.