Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Széll Zsófia: Egy párizsi ablak párkányáról

 

Nem gondoltam volna, hogy írok. Nem így, nem neked, nem nekem.
Rímekben, ritmusban, magamban soha, sehol sem neked.

*

Nem történt semmi másnak különös, csak sétáltam az utcán. A lámpák
ugyanannyira megszokottan szórták a fényt, ahogyan a csillagok szúrják
át az éjszaka diszkréten hallgatózó fülét. Díszek egy emberen, nem
mosolyok, csupán a díszek.

*

Hozzám képzeltelek. Bele az árnyékomba, a sarkamhoz kötve. Aztán a
ruhám rostjai közé nem kézen fogva, nem andalogva, enyelegve, semmi
ilyesmi , kicsit mélyebbet szívtam a cigarettámba.
Azok a kísértően keserű mosolyok. Szerettelek. Itt cipellek magammal,
és közben azon tűnődöm, hogy a múltkori félkábulatban miért is írtam
megint, már megint oda, a képed alá, hogy gyere. Esztelenség. Olyan,
mint ez az éjszaka. Pár lépés még a kapuig. Úgy vonszollak magammal,
mint egy dacos kisgyereket, de a hangod nem hallom.

*

Szétnézek az utcán, sehol senki, csakis a szaggatott fények - a
pislogás örökös letéteménye a látásnak , hát akkor nosza, eldúdolom,
hogy mennyire szomorú ez a nemvasárnap, meg aztán azt is, hogy
nincsenek kötelek, semmilyen értelemben, csak láncok.

*

Milyen szép belebambulni az árnyékunkba egy ilyen félig felhős
éjjelen. Hogy hiányzol. Hogy mennyire.
Önkéntelenül mozdul az ész, csak mint a kéz, hogy milyenek lennénk,
lennél-e egyáltalán nekem még, vagy ismét egy másik, ellentétes
sarokban kucorognál.
Soha nem esett (meg) ennél szebben senki.
Soha.

  
  
 

Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.