Keresés a honlapon:

Northman - Nagy Norbert: Félelem

 

Tudom, hallottam már. Utazva, ülve, háttal és fekve, erdőben, betonban. Ott igen. Az a meg nem fogható, eléggé halk kis hang, ami vagy belülről jön, vagy befelé halad.

Megrezegteti az ablaküveget, titokban megcsillan a kirakatüvegeken. Megbújik a buszok motorzajában, ott sodródik a vonatok zakatolásában. Ott van abban a pillanatban, mikor a madarak már elhallgattak, de még nem dörrent meg az ég.

Átverekszi magát a bőrön. Fürdik egyet a hűs erekben, a vérben. Téblábol kicsit, talán a csontok mellett belerúg játékosan a húsba. Csípős bizsergéssel összerántja a gyomrot, felfelé és összébb a heréket. Kiszárítja a torkot. Verejtékkel finoman, de gyorsan megnedvesíti a bőrt. A nyakon hátul és a tarkón felborzolja a szőrszálakat és a hajat. Kitágítja a pupillákat és hihetetlenül kiélesíti a látást. Talán te is hallod most, épp, ahogy olvasol. Reflexszerűen, alig észrevehetően összerándul a tested. Szóval a hang.

Igen, így kezdődik el, így indul útjára a félelem…

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-12-17 17:00:37

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.