VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Veszekedés
Rendőrkocsi állt meg a ház előtt. Az arra járók kíváncsiak lettek. Hangos veszekedés rázta fel a lakókat. Az ittas apa tányérokat tört össze. Ennek fele sem volt tréfa. Ahogy a rendőrök kopogtattak Imre, az ügyvéd úr megijedt.
– Ki hívott ide rendőrt? – kérdezte – Nem tudom! – felelt Margit – Nyissanak ajtót! – mondták azok Margit ajtót nyitott. Két rendőr jött be. Feltérképezték szemeikkel a bútorokat, az egész lakást – pillanatok alatt. – Mit keresnek itt? – kérdezte Margit – Kedves Hölgyem és Uram! Felverik az egész ház nyugalmát. – Ki hívott rendőrt? – kérdezte Imre – Az egyik lakó. – Hogy hívják? – Arra válaszoljon mi ez a csete-paté? Imre leült, sóhajtott, megtörülte homlokát s nézett maga elé. Margit egyáltalán nem sajnálta. Azt mondta: – A fia otthagyta a jogi egyetemet! A rendőr gondolkodóba esett. – S ezért kell az egész környéket felverni? Imre sírt. – Ne sírjon uram! – De én csak jót akartam neki! – Hanyadikos? – kérdezte a rendőr – Másodikos. Csak másodikos. – Értem. S nem ment neki a tanulás? – Nem is érdekli a jog s ez bosszant! – Nyugodjon meg uram! Hol van a fia? Ernő kijött a szobából. – Szia! – mondta neki a rendőr – Jó estét! – Hát nem olyan jó! – mondta a másik rendőr – Nem akarsz többet tanulni? – kérdezte a másik – Nem! Mert nem érdekel a jog egyáltalán. Húsz éves vagyok. Előttem az egész élet s nem a jognak akarom szentelni. – Igaza van a srácnak – előtte az egész élet, – még bármi lehet. Akkor miért van így felháborodva uram? Imre hallgatott. – Miért nem válaszol? – Az én apám is jogász volt, csak szerettem volna, ha a fiam is! – Felnőtt ember! Jogában van eldönteni mit kezd magával és az életével! – De én vagyok az apja! – Azt mondom tárgyalják meg a dolgot. Ne vesszenek ezen össze. A fiának igenis jogában él maga dönteni sorsa felől. És mi a terved? – kérdezte a rendőr Ernőt – Érettségivel raktárosnak lenni. A rendőr elgondolkodott. Ezt valóban nem tartotta nagy célnak. – Csak ennyi? – Na látja, ennyivel akarja beérni! – Nem magát kérdeztem uram! – szólt a rendőr – Verseket is írok. – Az szép dolog. – Igen. Verseket írni és raktárosnak lenni. Az apa utálta az irodalmat. Tudta hogy a versírást Margittól örökölte. Neki már könyve is jelent meg. Nem versek, hanem egy önéletrajzi regény. A rendőr Margithoz fordult. – És ön? Csak hallgat? – A versírást nyilván tőlem örökölte. Nekem már könyvem is megjelent. – Értem. És maga uram, nem szereti a verseket? – kérdezte a rendőr Imrét – Nem vagyok oda értük! – Kérem, őrizzék meg a nyugalmukat s hagyják a fiút békén. Megvan neki a maga esze és keresztje. Imrét már egyáltalán nem érdekelte a fia. A rendőrök elmentek. Ernő visszament a szobájába. Imre Margitra mérgesen nézett. – Ez a te fiad! Én levettem róla a kezem! S indult inni az ivóba. Ernő kicsit azért szégyellte magát. – Hová ment apu? – kérdezte a szobából kijövet – Gondolom felönt a garatra, de majd túlteszi magát ezen az egészen s belenyugszik sorsodba. Ernő és Margit átölelték egymást. Ernő sírt is. – Köszönöm, anya! – Nincs mit, és ne sírj! Ernő ezután visszament a szobába s egy nagyon szomorú verset írt. A sorok úgy jöttek belőle, mintha dézsából öntötték volna. Szomorú verset írt ugyan, de a szíve már nem volt egyáltalán az…
Megjelent: 2016-12-10 17:00:37
|
