Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Szilágyi Rohini: A planétás ember


A planétás ember nem foglalt el sok helyet a bazárban. Békésen álldogált a lökdösődő tömegben, kezében doboz, vállán apró majom. Egy-két pénzdarabért a majom kihúzott egy planétás cédulát a dobozból. A céduláról a szokásos szavakat lehetett leolvasni: siker – sok pénz – szép feleség – fiúgyerek; akadt néhány sötétebb is, például kétszínű barát vagy titkos ellenségek. Okos felnőttek persze asztrológussal konzultálnak, aki napokig dolgozik az égi térképen, és jól megkéri az árát; ez azonban megéri, mert az asztrológusok mindent tudnak, és a legnagyobb veszély is csak fele olyan rémisztő, ha előre tudunk róla.

De a gyerekeknek nagyon tetszett a majom, és mindig kiharcoltak egy-két pejszát, hogy megnézhessék, tényleg belenyúl a dobozba, válogat a cédulák között, csak annyit, hogy érdekesebb legyen a dolog. Kihúz egyet, odaadja a gazdájának, aki nagy köntörfalazással felolvassa. Ezekből a pejszákból éltek

Ahmed és a majom, nem valami fényesen, de volt fedél a fejük fölött, minden napra jutott csapáti, néha egy tányér rizs, pár szem gyümölcs azok közül, amiket a kereskedő már úgyis kidobott volna.Ahmed nem volt elégedetlen az életével, csak azt sajnálta, hogy még mindig tart. Mintha a dzsinnek a halhatatlanság italát tették volna a bölcsőjébe, amikor a szülei hasznosabb ajándékra számítottak, pár ezüst rúpiára. Úgy lesz az, hogy a dzsinnek világában sincs pénz, csak mindenféle felesleges invenció: elixír, örökké égő lámpás, repülő szőnyeg.

Jó napjuk volt, sokan akarták látni, mit rejt a jövő, vagyis a majom csupasz, ráncos tenyere. Talán még egy kis édességet is vehetnek, halvát vagy gulabdzsament, megosztoznak egy adagon. A majom fölényesen nézett le a gyerekekre a gazdája válláról, aki sokszor örült annak, milyen szerencse, hogy a kis barátja nem tud beszélni.

Mi mindent mondhatna az embereknek egy majom?

Például azt, hogy ne képzeljetek olyan sokat magatokról, elég szőrösek vagytok ti is. Rátok is ugyanazok a parancsok érvényesek. Halálra dolgozzátok magatokat, hogy ehessetek, aztán szaporodtok, hogy legyen, aki eleszi előletek az ételt.

Most egy szépen felöltöztetett kisfiú közeledett, akit abesszin rabszolgák kísértek. Látszott rajta, hogy előkelő családban született: nyakában több aranylánc, karjain drágaköves karperecek. Lehet, hogy a díszkíséret nem is a gyereknek szól, hanem az ékszereknek. Mert a gyerek olcsó és ingyen készül, de az ékszerekért fizetni kell.

Hanem a gazdag gyerek is csak gyerek, megáll, és érdeklődéssel nézi a majmot.

Harap?

Persze. Amikor eszik.

Meg szabad simogatni?

Minek?

Mert szeretem a majmokat.

A majom nem szereti a simogatást.

Igaza van, gondolja a gyerek, hét évéhez képest meglepő bölcsességgel – vagy nem is olyan meglepő, hiszen az apja könyörtelen tanulási programot rendelt el. Irodalom, földrajz, matematika – nem számtan, dehogy, azon már túl vagyunk, ez itt a legmagasabb matézis, minden, amivel az arab és perzsa tudósok Euklidész, Héron, Eratoszthenész és a többiek munkásságát kiegészítették. A tanárok egymást váltják, és bizony gyakran eljár a kezük, előkapják a bambuszpálcát, ha valamit nem tud a gyerek. És még panaszkodni se lehet, hiszen az apja utasítására teszik. Csak jót akarnak… na persze, ez a sok bolond matematikus is jót akart, amikor teleszemetelte a világot a függvényekkel, másodfokú egyenletekkel, integrálszámítással. Száradt volna le a kezük… Igaza van ennek a majomnak, nincs szörnyűbb, mint amikor látogatást kell tenni a háremben, mostohaanyák, nagynénik, nővérek, unokahúgok tapogatnak, gügyögnek, mintha még mindig csecsemő lennék, és cukorral tömnek.

Murad, adj egy ezüstöt ennek a majomnak.

Az abesszin rezzenéstelen arccal adta át a rúpiát, és a majom most nem válogatott sokáig, kihúzta az első cédulát, amely a mancsa ügyébe került.

Gazdája egy pillantást vetett a cédulára, és elképedt. A szokásos néhány szó helyett egy egész regény, apró betűkkel, egy teljes emberi élet.

Megfoghatatlan. Évek óta dolgoznak már ezekkel a cédulákkal, és egészen biztosan tudja, hogy ez nem volt köztük. Csak a szokásos, pénz, siker, csalódás, végzetes tévedés, váratlan szerencse. Csupa lehetséges dolog.

Nesze, mondja a gyereknek, ez a te cédulád, tedd el.

A gyerek hangosan olvassa: Gyerekkorod tanulással fog eltelni. Nyolc éves korodtól fogva részt kell venned az államtanács ülésein, és alkalmilag megkérdezik a véleményedet. Huszonkét évesen kerülsz a trónra. Lesz harminchét asztrológusod, tizennyolc tenyérjósod, hat kristálynéződ, huszonnégy álomfejtőd, és még vagy százan, akik a próféciáikat magyarázzák. Sok bajod lesz a testvéreiddel, mert Kamrannak nem elég a Pandzsáb, Askarinak az északnyugati tartományok, Hindalnak a miniszterség. Meggazdagodnak, lepaktálnak az ellenséggel a hátad mögött, te azonban nem törődsz velük, nem érdekel semmi, csak az ópium. A legjobb minőséget hozatod Szvát völgyéből, borral öblíted le, és érthetetlen verseket írsz:

Néha zöld-sárga reggelen
Szeretném a csillagokat látni,
Elém gurulnak nesztelen,
Szilvák az égi fákon.
És mikor a szilva nem terem,
Kérdésekkel telik meg a trónterem.

A gyerek abbahagyja az olvasást. Honnan vetted ezt az írást? Gúnyolódsz velem?

Esdeklően tekint rá a planétás ember. Hogy merészelném, uram? Én azt sem tudom, mi van ezeken a cédulákon. A majom választja ki a jövendölést.

Pogány hinduktól vetted? Szent majom?

Az abesszinek összenéznek, és szorosabban markolják a fegyvereiket. Még egy szó, majmot, embert, akárkit lekaszabolnak a piactéren.

Nem fogom elolvasni ezt a sok hazugságot!

De aztán mégis tovább lapoz, mert a cédulából időközben egész könyv lett, és vibrálnak a szemei előtt az arannyal díszített perzsa betűk:

Sér Khán fellázad ellened, te azonban csak két év múlva szánod el magad a hadjáratra. Hat hónapig hiába ostromlod a dzsumari erődöt, és közben Sér Khán elfoglalja egész Bengált. Hindal visszamegy Agrába, és bejelenti, hogy ezentúl ő a császár.

Hindal nemrég született meg, három hónapos csecsemő, sose fog fellázadni a bátyja ellen.

Elküldöd hozzá Buhlul sejket, hogy beszéljen a lelkére, ő azonban nem fogadja a régi tanítóját, hanem levágatja a fejét, és visszaküldi neked egy szépen vésett sárgaréz tálon. Te még mindig a Koránra esküdözöl, nem haragszol az öcsédre, csak azt szeretnéd, hogy elégedjen meg a számára kijelölt hellyel. Sírsz, mint egy gyerek, és csak akkor nyugszol meg, amikor az anyja megígéri, hogy azonnal elutazik Agrába, és elhozza onnan Hindalt. Nagy kerülőutat kell tennie, mert Sér Khán katonái mindenütt ott vannak. Indiában három császár uralkodik, és te nem vagy köztük. Sér Khán az egyik, aki büszkén Sér Sahnak nevezi magát, a másik kettő Hindal és Kamran, a testvéreid.

Ez nagyon gonosz írás, mondja Humájún, nem tudom, honnan vetted, de az biztos, hogy a dologban benne van az ördög keze.

A majom mintha értené, az apró tenyerét vizsgálgatja elmerülten. Hanumán, könyörög a gazdája, ne csináld ezt, kérlek szépen. Mindketten itt hagyjuk a fogunkat, csak mert neked elment az eszed, és jól szórakozol.

Az abesszin rabszolgák Humájún parancsát lesik, de a gyerek még mindig olvas. Elveszted a csatát a Gangesz partján – a sivatagban bujkálsz, ott születik meg a fiad, Dzsalál ud-Din, akit később Akbárnak neveznek – Afganisztánba menekülsz Sér Sah elől – a Koh-i-nur gyémánttal vásárolod meg a szabadságodat – tizenkét évig élsz száműzetésben, majd újból elfoglalod Babur trónját – egy téli napon a könyvtáradban ülsz, a költészet művészetéről beszélgetsz, hallgatod, mit fecsegnek a Mekkából éppen visszaérkezett zarándokok. Asztrológust hívatsz, aki kiszámítja, hogy pontosan melyik pillanatban kel föl a Vénusz bolygó. Fölkelsz, ott állsz a lépcső tetején, meghallod, hogy imára szólít a müezzin. Térdet hajtasz, a lábad beleakad a köntösödbe, elveszted az egyensúlyodat, legurulsz a tizenöt lépcsőfokon. Éles kőbe ütöd a halántékodat. Így veszed át az utolsó kelyhet, a halál angyala kezéből.

Humájún visszaadta a planétás embernek a könyvet, amely már megint nem volt több, mint sűrűn teleírt cédula. Tedd el, vagy égesd, nem érdekel, hogy mit csinálsz vele. Úgysem tudom elkerülni, ha ezt a sorsot szánja nekem Allah. Te meg a majmod, miért foglalkoztok ezzel az ostobasággal? Engedd szabadon az állatot, te meg keress magadnak becsületes mesterséget.

A fekete rabszolgák arcán csalódás tükröződik. Nem használhatták a fegyvereiket. A herceg úgynevezett jó ember. Mi lesz ebből, ha egyszer a trónra kerül?

A gyerek int, és valamennyien nehéz szívvel indulnak vissza a palotába.

Hanumán, mondja a planétás ember, még ma el kell hagynunk Delhit.

Hanumán érti, és gúnyosan fintorog.

 

 

 

  
  
 

Szilágyi Rohini

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.