Keresés a honlapon:

Batári Gábor: Újabb részlet Pszichőfi, a lírai én verses betétekkel kiegészített életrajzi regényéből - A mutatvány, azaz Mirdroff álhaláli netán utolsó előtti halála-i kalandja

 

 

A mutatvány, azaz Mirdroff álhaláli netán utolsó előtti halála-i kalandja

Először csak egy-két köhintés. Talán a torkán akadt valami- a kés vagy valami más. Élete állomásai tele voltak állásokkal, mitöbb hivatásokkal, hivatástudatokkal: úgy mint kardnyelő, vízköpő, tűzhányó. Nyelvével élesen élcelődött, metsző leheletével tűzbe borította a világot, szóáradatával eloltotta a tojásaikból alig kibújt tűzcsírákat.

- Elnézést, hölgyeim, uraim - azt hitte megzavarta az előadást, a nagy színjátékot. Szeretne elbújni az átlag álarca mögött. Ó, igen onnan mozgatni a mozgathatókat. A Földet négy sarkából kifordítani. A nagy tűzijáték, az volt a mámorító. Világégések és jéghegylelkek viadala. Szaporodott a köhögések száma, egyre több, hangosabb. Felháborodott tekintetek szegeződtek rá:

- De uram, ha nem ért egyet, hagyja el.........- szóltak.

-Kiüríttetem a termet- recsegett a termetes jegykezelő.

Utolérte a gépezet karja őt is, amelyben most ő a hiányzó láncszem. Már rohamokban tör rá a köhögés.

A tekintetek már szánakoznak:

- Szegény köhögő - vajon miért köhög ő?

- Talán elszívták a levegőt előle.

Morajlik egy emberként a publikum. Ez már a köz morálja. A rohamok rohamosabbak lettek. A mennyiségi változásokk átcsaptak minőségi változásba. A  sokk öhögés annyira megviselte a tágult légzőszervet, hogy ahogy mondani szokás a tüdeje kiköpte őt, e nikotinos méregzsák - melynek felülete kiterítve több teniszpályát kitenne, nem tűrhetett már ilyen eszmetiszta egyedet, - és hatalmas lángcsóvák és üstökök közepette két sor közé huppant.

- Nem szégyelli magát, még felgyújtja itt a színházat nekem, Thália szentélyét - fortyant fel a jegykezelő.

- Ó, bárdolatlan, (mert Bardo tödolt nem olvasott) nem hallotta önvizsgálatom belső párbeszédét? Magamba szálltam és most visszatértem, önmagamat megtalálva. A szám csak egy szám, a kapu,        

ahol kijöttem, eszmélésem elseje.

És az előadás végét kivárva, biza nem távozott elszánalmasan a tétova tovatűnés szalmaszánján.

Hogy Mirdroffnak ez az élménye második halála utáni-é vagy csak klinikai haláli, hát ez haláli, nem is sejtjük, mert fogalmunk sincs, hogy Brünhilda Mirdroff ügynököt ért roppant tüdőrugása az ügynököt agyhalálba vagy tetszhalálba, esetleg csak mély ájulatba kergeté-é. Mindenesetre ez élményben Oerdvigg Miir T’totii-drof előre megéle egy a földön majdan bekövetkezendő eseményt, melynek csak folytatását írándjuk le, mikor a teátromban Tammarg is megjelenend és az ottan szintén fölbukkanó Magister utasitásokat osztand és Brünhildém újabb személyleirását osztandja meg ügynökivel, mert szükségeltetik.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-11-21 17:00:08

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.