VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Farkas Molnár Péter: Jelenet
Nagy méretű étkező, középen régi ebédlőasztal, vastag, nehéz drapériával letakarva. Körülötte nyolc szék. Az asztalon, középen, üvegtál, rajta gyümölcsök. Balra ablak és kétszárnyú ajtó kinyitva. Jobbra vitrines tálaló, benne étkészlet, porcelánok. Tőle jobbra nyitott ajtó. A falon képek, az ablakot és az erkély ajtót fehér csipkefüggöny takarja. A szereplőknek csak a hangját halljuk, egyikük sincs a színen.
– Anyuka, kér kávét? – Kérek. Tudod, hogy reggel mindig kérek. – Nem mindig. Tegnapelőtt se tetszett kérni. – Akkor fájt a fejem és inkább nem kértem. A Korompay doktor azt mondta, ha fáj a fejem, akkor magas lehet a vérnyomásom. Ezért nem kértem. – És most nem fáj? – Nem. Most nem fáj. Úgyhogy most kérek kávét. – Merre tetszik lenni? – Ahol mindig. Itt, az ablaknál. Nézelődök, fiam. – Nem tetszik fázni? – Nem. Nem fázom. Köntösben vagyok és magamra terítettem a kockás plédet. – Ha fázik Anyuka, tessék szólni, jövök, és behajtom az erkély ajtót. – Nem fázom. Most mondom épp, hogy nem fázom. – Hallom. De ha mégis… Tessék ám szólni nyugodtan. – Jó. Majd szólok. * – Mi volt ez a csörömpölés? – Nem volt csörömpölés Anyuka. Csak zörögtem a tányérokkal. – Csoda, ahogy eligazodsz abban a nagy konyhában. – Megszoktam. Csak Anyuka aggódik állandóan. Nem volt csörömpölés. – Nem aggódom. – Jaj, dehogy nem! A múltkor is tetszett… – Mert attól féltem, elestél. – Nem esek el Anyuka. Vigyázok. – Akkor jó, szívem. Akkor nem aggódom. – Hát ne is. Van a hűtőben tejszín. Tetszik kérni? Vagy inkább tejjel? – Mondd, fiam, miért törődsz ennyire velem? – Nem fáradság, tudja Anyuka jól. Kávét főzök magamnak, olyan mindegy, hogy egy vagy két személyre töltöm be. – Egyszerűbb lenne, ha betennél valami otthonba. – Jaj, Anyuka! Hogy mondhat ilyet? – Miért? Hát egyszerűbb volna nem? – Miért kellene Anyukának otthonba menni? Van Anyukának saját otthona. – Van bizony. Enyém ez az egész ház. – Na, tetszik látni? Hát, hogy mehetne akkor otthonba? – Én csak azt mondtam, egyszerűbb lenne. – Ne tessék ezt újra kezdeni. – Mit? – Ezt az egészet, azzal az otthonnal. Ellátom én mindkettőnket, tudja Anyuka jól. Otthonba se lehet csak úgy. A jobb helyeken éveket kell várni, mire felszabadul egy hely. – Tehát megfordult a fejedben. – Nem, Anyuka, nem fordult meg. – Akkor honnan tudod te azt, hogy mennyit kell várni? – Hallottam. * – Merre lehet Anyuka kék csészéje? – Nem tudom. Nincs a mosogatónál, a csepegtetőn? – Ott már néztem. Meg a mosogató is üres, este elmostam, aztán még elpakoltam, mielőtt lefeküdtünk. – Nem tudom fiam. Nézd meg a polcon, az ajtó mellett. – Megvan. – Tudom, miért nem küldesz otthonba. – Anyuka ne tessék… – Azért, mert akkor el kellene adni a házamat, és az árát befizetni. – Jaj, Anyuka! Most miért tetszik megint ezzel jönni? – Mert ez az igazság fiam. Tudod te azt jól, hogy Zoli volt az egyetlen élő rokonom. Ő örökölte volna a házat. – Tudom Anyuka! Meg azt is tudom, hogy nekem kellett volna meghalnom, nem a maga fiának. Én maradtam életben Anyuka. Érti? Én! De ha úgy jobb, akkor felkötöm magam, ha az Anyukának könnyebbség. – Dehogy kötöd fiam, dehogy kötöd. Kivárod szépen, amíg meghalok, hogy a tied lehessen a ház. * – Most sírsz? – Már nem. Hogy tud ilyen kegyetlen lenni? Én a lelkem kiteszem, megcsinálok mindent amit kigondol. Ápolom, ellátom, gondozom… – Csak te ne zsarolj engem! Ne akarj te az én lelkiismeretemre hatni! – Nem azért mondtam. Azért mondtam, mert ez az igazság. Anyuka meg annyira gonosz! Annyira igazságtalan. – Jó, jó, hagyjuk. Inkább hozd végre azt a kávét. * A fiatal lány óvatos, csoszogó léptekkel bejön, zsúrkocsit tol maga előtt. Rajta porcelán kávés készlet. Fehér botja a bal karjára akasztva. Anyuka a zajra bejön az erkélyről, a lány felé fordítja a tolókocsit amiben ül, és lassan a szoba közepe felé gurul.
Megjelent: 2016-11-16 17:00:03
|
