Keresés a honlapon:

Farkas Molnár Péter: A kis csókák véleménye a barátságról

 

Barátság az, ha a Joci nekem adja az uzsonnája felét, pedig ő is éhes, és én meg nem fogadom el, pedig én is éhes vagyok.
Ezt egyszer egy újságban olvastam, megkérdeztek ilyen kis csókákat, tudod, hogy mi a barátság, meg a szerelem, meg mittudomén, ismered ezt biztosan. Na és akkor ez a gyerek mondta ezt, hogy ez a barátság.
Amúgy nem szoktam én ilyen dolgokon rágni magam, nem vagyok az a beforduló, depis alkat. Most is csak az hozta ki belőlem, hogy a Pirnert lelőtték, a Csucsa meg ettől meggiggyant.
Ami nem nagy csoda. Se az, hogy a Pirnert levadászták, se az, hogy a Csucsa bekattant, mert spanok voltak, együtt lopták isten drága napját, vagy tizenöt éve.
Illetve, ha csak azt lopták volna, a Pirnert nem vágják taccsra. De loptak ezek mindent, ami nem volt lebetonozva meg fehér izzásig felhevítve. Aztán olyanhoz nyúltak, amihez nagyon nem lett volna szabad, annak meg híre ment, és hát ez lett a vége. Borítékolni lehetett.

Az egész még Kőbányán kezdődött, volt a Bihari úton a Háromház, tudod, az a dzsumbuj, tele szakadt kokerókkal meg magyarokkal vegyesen. Na, az nagyon meleg hely volt, ott minden megtörtént, meg annak az ellenkezője is.
Te, volt ott olyan, hogy kiutalták az arcnak a kecót, berámolt, beszórta a cuccát csak úgy, és elszaladt sörért, vagy mittudomén miért, és mire visszajött, lecsupaszították a szobakonyhát. De fullra, nem ám csak úgy tessék-lássék. Mire a rigó visszajött a boltból, az ajtó benyomva, cucc egy szál se, a konvektort öt perc alatt lebontották a falról, csövekkel együtt. Na, a madár persze felszívta magát, ment a szomszédba tudakozódni, mit láttak?
A vén cigányasszony meg aszongya, mit láttak volna, semmit. És közbe a madár kanapéján ült, amit a két fia akkor hozott át a felnyomott kecóból, épp hogy csak bedobták a szoba közepére. A mama meg gyorsan ráült, és csinálta, hogy vak.
Mást mondok, két szomszédos lakás, az egyikből a férj épp a másik kéróban dugta a szomszéd feleségét. Aztán valami olyant akarhatott a csajtól, amit az nem kívánt. A fickó erőszakoskodott és ebből lett egy kis haddelhadd, mert a nő kirohant pucéran a folyosóra, hogy „Józsi segíccsélmá!” Erre a másik kéróból előjött a Józsi, aki épp az erőszakos kolléga feleségét döngette. A két lyuksógor ott nyerített a röhögéstől a folyosón, álló farokkal, és nézték, ahogy a feleségek átszabják egymás frizuráját.

Szóval a Pirner beleszületett ott a jóba, a Csucsa meg betelepült, valahonnan Ózdról, vagy honnan.
Na, és akkor ezek ketten elkezdtek együtt nyomulni, vittek mindent, amihez hozzáfértek. Nem voltak gátlásaik, a gyerekről lelopták a szaros pelenkát, ha abból kinézett pár forint.
Egy darabig elvoltak ezekkel az apró zsiványságokkal, de később a Pirner elgondolkodott a dolgokon és megvilágosodott. Amúgy is ő képviselte a szellemiséget a duóban, mert ő fejben volt nagy. A Csucsa viszont inkább a fizikális vonalon. Akkora mint egy cérnaspulni, de nagyon nagy benne a svung, a nagydarab kőbányai striciken is keresztülpisált, mint a hóemberen.
Elég az hozzá, hogy hamar ráéreztek az árnyoldalakra, rövid idő után az összes kőbányai seriff őket hajtotta, kezdte sütni a talpukat az aszfalt, hát stílust váltottak. Járták a várost és füleltek, nézelődtek. Ha hallottak valami ígéreteset, ráfeküdtek az ügyre. Végigrekvirálták Budát meg az Újlipótvárost, mint labancok a felvidéket.
Hatékonyak voltak, de nagyon. Ha a delikvens fél percre kitette a lábát otthonról, ők be a lakásba, felmarták amit tudtak és már vitorlát is bontottak. Eleinte szórakoztató elektronikában nyomultak, de az macerás. Gondolj már bele, Aranka néni jön haza cekkerrel a piacról, és szembe találja magát a lépcsőházban egy kokeróval meg egy szeplős svábbal, csókolom, szabad lesz egy kis helyet, mert kurvanehéz ez a szamszung hifi meg a szonitévé! Szóval szép lassan ráálltak a fukszokra, valutára, meg a kis térbeli kiterjedésű antik szajréra. Felvirágzott a bolt, futott velük a szekér.
Annyira vitték, hogy bevettek egy csókát harmadiknak, ő volt a látó, ha valami szőr került a levesbe, akkor jelzett, így kicsit védve érezhették a seggüket. Hát komám, abban az időben többen keresték őket, mint atilla sírját, de okosan prosperáltak, egy kerületben két, max három balhénál nem csináltak többet, a módszert is variálták. A zsaruk lába lefagyott a forró nyomon.

Aztán a látó ember elkanászodott.
Az úgy volt, hogy a lé egy részét visszaforgatták, a Pirnernek volt egy szépen dekorált kéglije az Állomás utcában, Csucsa is otthagyta a Bihari úti nyomortanyát, valami panelben volt bérlő Újhegyen. Kicsit megvastagodtak, úgy döntöttek rászolgáltak a pihenésre. Kerítettek két dekoratív szőke bringát, és irány a Balaton. Cimmerfrej, drinkbár, kölcsönzött vizibicikli, hájlájf-érzés. Két hétig semmi nem volt drága. Aztán amikor hazajöttek, ott találták a kégliket lecsupaszítva. Viperát melengettek a keblükön, a látó kolléga megcsinálta mindkét lakást. Kezdhették elölről az egészet.

Amikor túl jutottak a sokkon, áttették a székhelyüket ide a nyóckerbe.
Na, az se volt akármi. A Csucsa az Erdélyi utcában lett lakástulajdonos, Pirner meg a Szerdahelyiben. A Csucsának akkor már megvolt az élettársa, az a kis miniszuper, nagy mellek, isteni segg, csinos pofi, ment a csaj első reggel a méltóságos gróf Teleki László térre, hogy ebédrevalót vegyen az ő hősének. Persze, hogy beszóltak neki párszor. Hazament, panaszkodott kicsit. Csucsa kézen fogta, és levitte a Karácsony Sándor sarkán a csárdába. Betessékelte, aztán megállt középen és bemutatta: „Hölgyek, urak, ő itt az én hitvesem. Ha valaki még egyszer beszól neki, csúnya világ lesz.” Mindezt csak úgy lazán, a miheztartás végett. Ezzel mondjuk elég rendesen ráhugyozott a karbidra, gondolhatod. Volt az a nagy benga kancigány, a Lólé Sanyi. Na, az előjött szépen a pult mellől, lenézett a törpe párosra, és szép komótosan elkezdte részletezni, mit is csinál majd a lánnyal, ha a kedve úgy hozza.
Csucsa végighallgatta, bólintott, és akkorát rávert, hogy a nagypofájú dzsipszigólem meghömbörödött. A szeme felakadt, aztán eldőlt, mint piacon a bulgárkosár. Ezzel meg is volt a respekt, utána már nem nagyon vegzálták a kiscsajt.
Amúgy nem változott semmi, úgy értem az életvitel szempontjából. A két betyár habitus-szerűen végigrabolta a kerületeket, és éltek ahogy tudtak. Nem rosszul, teszem hozzá. Akadt néhány kényelmetlen pillanat, azért a zsandárok sem hülyék. Látták ők, hogy nem kóser a két csávó, de miután a nyócban nem nyúltak a máséhoz, hát hagyták a francba az egészet, nem abajgatták őket.

Abból lett a baj, amikor Pirner kitanulta a gépjármű elektronikát. Összejöttek a Blahán az afrikai fekákkal, azok meg épp kezdtek autóban nyomulni. A dolog sok befektetést nem igényelt, a két madár kinézte a hintót, nyitották, beültek, vitték. Ennyi. Utána már csak rövid alku volt hátra a bokszosokkal, és dőlt a készpénz. Heti két-három kocsi, és éltek, mint macska a halfeldolgozóban. Felvették a rendelést, ha furgon kellett, azt loptak, ha kupé, akkor azt.
Kezdték úgy érezni, hogy az isten lába van. Az öntelt zsiványban meg annyi a szerénység, mint börtönben a vészkijárat. Te is tudod, hogy van ez.
A Pirner egy csendes estén bandukolt hazafelé, és belebotlott egy zsír új, lakkfekete mercibe. Megnézte elölről, hátulról, szerelem volt első látásra. Ha gondolkodik csöppet, ráérez talán a bajra, mert a hatszázas merdzsó a Lujza utcában eléggé tájidegen, lássuk be.
Mindegy, akárhogy is, meglátni és megszeretni, feltörni és elvinni, egy pillanat műve volt. Azért innen-onnan látták néhányan az eksönt.
Ha most azt mondom neked: Kozár, akkor felszisszensz, mi?
Bezony jókomám, az a Kozár. Játékgépek, kurvák, diszkók és kocsmák a fél országban mindenütt, drog, fekete pia, nagybani zöldségpiac. Dolgozik neki pár száz utcai harcos. Néha befigyel egy-egy adósságkezelés is. Nem az atyaúristen, de majdnem.
Szóval vett a fiának egy mercit, ne csúfoskodjon már a purdé az ikszötös béemvével. Na, szegény Pirnernek meg sikerült ellopni. A kisgyerek lejött a babájától, látta, hogy nem látja az autót, hát vonyított, hogy jaj, te devla, meglopták a csóró cigányt, aztán hívta a fatert. Az meg bemorcolt. Te se nyelnéd be, ha megkárosítanák a gyereked.
Kicsit kérdezősködtek a környéken, a tanúk meg énekeltek, mint a pavarotti.
Hát, akkor a Kozár megüzente, hogy tekintsék az egészet viszmajornak, nincs gond, kéri vissza a verdát, és a dolog le van tudva. Ezzel csak az volt a baj, hogy akkor a kocsit már egy másfél mázsás feka hajtotta valahol Itáliában.
Pirner meg ott állt, és összefogta alul a nadrágja szárát, nehogy kifollyon belőle a fos. Naná, hogy térdig beszart. De nem lehetett neki sokat vakarózni, hát eltűnt, mint aranyóra a cigánybálban. Felszámolta az érdekeltségeit és elbujdokolt, valahova a fészkes Gyömrő peremvidékére, az aktuális nőjével együtt.
Egy darabig csönd volt és nyugalom, aztán egy este beállított három jóarcú gladiátor, és érdeklődtek a csajnál, ugyan mondaná már meg, mikor kerül elő az embere? A nő persze játszotta a kukát, terelt egyfolytában, hogy a Pirner valahol vidéken, és hogy ő nem is tudja.
A gladiátorok mondták, hogy ez nagy kár, mert tartoznak a Pirnernek, és épp megadnák azt a fél millát. Erre a hülye picsa kinyílt, mint a bazsarózsa, és lekottázta, hogy jön az ő hőse haza, a huszonhárom órás busszal, ha akkor visszajönnek, rendezhetik az ügyeket.
Hát rendezték. Pirner leszállt a buszról, és fogalma nem volt róla, hogy gyakorlatilag már akkor halott volt, amikor felszállt rá.

Tipikus ukrán öngyilkosság történt. Mintegy öt méter távolságból négyszer hátba lőtte saját magát, aztán belefulladt a vízelvezető árokba.
Csucsának az volt a szerencséje, hogy az autólopás napján ki sem mozdult otthonról, így Pirner egyedül kötötte el a hintót.
Bár inkább ez volt a tragédiája. Nem értek a lélektanhoz, nem tudom, hogy vannak ezek a dolgok, de előjött benne az önvád, vagy mi. Hogy jobb lett volna, ha ő is benne van, és akkor együtt döglöttek volna meg. Hogy ez mennyire normális, én azt se tudom, de az tény, hogy a kis kokeró azóta kész van teljesen. Iszik, mint a budai török, a lányt is elverte maga mellől, néha hetekig nem látják, ha meg előkerül, abban nincs köszönet. A múltkor fél éjszaka fetrengett a Mátyás téren, a zsandárok merték össze, azt hitték részeg, de nem.
Be volt állva, mint a gerely, elszívott egy tonna gyepet, lövi is magát, és a pia meg a heroin a lehető legrosszabb kombináció. Van hátra fél éve, és elnyeli a drog. Ami mindegy végül is, mert amúgy is éhen halna, azért napi két adag, az nem kis pénz. Leállni meg nem fog. Ez az ő uzsonnája, amit megoszt a barátjával.

Azt látom, hogy nem vágod, te birka!
Hidd el, én se konyítok semmit az ilyesmihez, túl mély ez nekünk, üresfejű suttyóknak. Az egészet csak azért mondtam el, hogy lásd, miért jutott eszembe az a hülye újságcikk a kis csókák véleményével a barátságról.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-10-24 16:00:47

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.