Videó

A Törzsasztal Szabó Zoltán Attilával csatorna videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dinók Zoltán: A csellengő

 

A huszonkét éves Zita úgy gondolta merészen, megszökik otthonról. Nem tudott önálló életet kezdeni s testvére az agyára mentek. Úgy érezte és gondolta, más az ő helyébe rég öngyilkos lett volna. Ő ezt nem akarta, csak a szabadságot. Csak kevéske szendvicset és üdítőt vitt magával.

Az úton találkozott egy ismerősével. Zita ki akarta kerülni, mert fél hogy majd kitudódik a megszökése. S elárulja a dolgot anyjának. Ezért egy utcasarok kis zugában meghúzódott. Egy öregember járt arrafelé, épp a kutyáját sétáltatta. A kutya egészen a lány lábaihoz sétált s azt szimatolgatta.

– Hagyd békén a lányt! – szólta a gazda.

Az öregember látta hogy a lány rémesen sápadt és sovány. Nem bírta ki hogy meg ne kérdezze:

– Jól van?

– Igen. Jól vagyok.

– De mit csinálsz itt a zsákutca végén?

– Törődjön a maga dolgával!

Az öreg a karjaira nézett s tűszúrásokat látott.

– Te kábítószerezel?

– És ha igen?

Az öreg jó emberismerő volt, látta hogy ennek a lánynak családi gondjai lehetnek.

– És hol élsz? Vagy hajléktalan vagy?

– Szálljon már le rólam!

– Nem szállok! Rendőrt hívok!

A lány megijedt. Sírni kezdett.

– No jól van, nem hívok rendőrt, de áruld már el, miért állsz itt egyes-egyedül?

Zita zokogva mondta:

– Megszöktem otthonról, mert már nem bírtam tovább idegekkel!

Az öregnek volt annyi esze, hogy igenis megszánja ezt a szerencsétlen, de mégis csinos lányt.

–Szóval nem akarsz hazamenni?

– Nem, én nem!

– És hol töltöd az éjszakát?

Zita ezt tényleg nem tudta.

– Nem tudom, ez jó kérdés.

– Gyere, nálam meghúzhatod magad!

Zita gondolkodóba esett. Jól hangzott neki ez. Így az öreggel elindult kutyástul a lakásuk felé.

–  De csak egy éjszakát kapsz! Utána menj a dolgodra!

– Oké!

Útközben Zita már kezdte megbánni hogy ellógott otthonról. Elvégre Lenkével, az anyjával semmi baja nincs, inkább Aladárral az apjával. Megveregette a vállát az öregnek s azt mondta:

– Nem, ne vigyen magával! Vigyen haza!

– Hol laktok?

– A tizenkettedik kerületben. Majd mutatom hová kell menni.

– Rendben. Helyesen döntöttél.

Mikor megérkeznek a családi házhoz Aladár és Lenke veszekedtek. Méghozzá Zitáról.

– Nem szégyellik magukat? – kérdezte az öreg dühösen. Ez a lány elszökött otthonról, de úgy gondolta mégis elviselik magukat.

Aladár Zita sápadt arcára nézett. Ott állt a lány s majdnem sírt. Lenke odament hozzá.

– Jól vagy?

– Persze! Csak egy kicsit fáradt.

– Maga menjen innen! – szólt Aladár az öregnek.

– Nincs is kedvem ilyen házban tovább rontani a levegőt.

S elment. A két szülő rettenetesen szégyellte magát. Bátyja Feri is előjött a szobából s azt mondta:

– Ne haragudj rám!

Zita a szobájába ment. A háromtagú család a nagyszobába vonult. Aladár a kocsmába ment ezután. Lenke sírva fakadt. Feri meg roppant bűnbánatot érzett.

Zita meg a bukszájába nézett s vágyott arra hogy tele legyen. Hogy elköltözhessen innen. Ám a pénze nyilván kevés volt ehhez. Feri a barátokkal focizni ment. Lenke meg bekapcsolta a tévét. Majd Zita benézett s átölelték egymást. Azt bizony látni kellett volna…

 

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.