VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Karaffa Gyula: Az akasztás sem…
Eccer egy kisvárosba, hol ítélőszék is vót, olyan csufság esett meg, hogy elhalálozott a hóhérjuk, de mást a helyére kapni sehogyse tuttak. Nagyon okosok irányíttották eztet a várost, olyanok, kiknek a feje csak azér vót, hogy a kalpagot tarcsa meg. Tán azér. Éldegélt ebbe a városkába egy cigányember es. Kevés ember sepregetett a városba, hát nem kellet a seprűje, kevesen vágtak malacot, hát nem kellett a sózótekenyője, kevesen főztek régi edénybe, hát nem kellett a fódozó munkája se. Purdéja meg annyija vót, hogy tele lett vóna velük egy szekérderék, mán, ha lett vóna szekere. Merhogy ase nem vót nekije, se szekere, se lova. Oszt amék embernek nincsen lova, az mindeféle huncuccságra képes ezen a világon! No, nyávogtak a purdék, hogy apuka mint eszünk, apuka aggyál kinyeret, apuka legalább egy kis vakarót. Elfacsarodott a cigányember szíve, oszt mit vót mit tenni, eccer, egy éccaka bément a mészárszékbe, oszt mit csak látott, megfogott, oszt hazavitt. Odahaza mán a rányija melegitette az üstbe a vizet, oszt azt a rengeteg húst mindmegfőzték, mikor megfőtt, hát felkőtötték a purdékat, oszt azt a rengeteg húst mindmegették. Igenám, de reggel gyött a feljelentés, de gyött vele két perzekutor es, hogy megtanájják a húst. No, itt mán kereshették. Nem vót abbul mán egy harapás se. De az a mocskos kutya még mindég ott rágódott a hátsó udvarba a sok csonton, no, meg es bukott menten a cigányember. Bévitték a városházra az ítélőszék elé. Körbetekintett, oszt azon minutába meglátta, milyen értelmes bírákat hozott elejibe a jósorsa. Hát még miután hozzászóltak! – No, te cigány! Mivel a húslopás reád lett bizonyítva, münk tégedet felakasztatunk. De mivel városunkba éppeg egyetlen hóhér sincsen, így néked kell elmenned egy másik helyre, hol van hóhér s magadnak kell felakasztatnod magadat! Megértetted? – Én az ítéletet megértettem, tekintetes naccságos uraim. De szegény cigány vagyok én, s hát az ilyet sehon se akasszák fel ingyér, hát kérem a tekintetes ítélőszéket, hogy nekem az akasztásra ötven forintot kiutalni szíveskeggyék. Mi megmarad, visszakűdöm. Öszvegyugták a fejiket a bírák, hát télleg igazat beszél ez a cigány, hisz Krisztus urunk koporsójárt se őrizték ingyér, az akasztás se lesz puszira, oszt ki es utalták néki az ötven forintokat menten. Fel es vette a cigány, oszt vigyorogva hazaballagott. Hogyne vigyorgott vóna, hájszen ennyi pénzt még élettyibe egybe nem látott! Odahaza felcihelőttek, a sok purdét felszerszámozták, a rányi es a hátára kötötte a legkissebbet, az előzőt meg a mellyire aggatta, oszt elmentek ebbül a városbul. Hogy merre? Nem tuggya aztat mán senki, mint ahogy aztat se, hogy végül es felakasztatta é magát a cigányember, merhogy nem írt arrul egyetlen jegyzőkönyv se. Én legalább es nem láttam ollyat. De amáncsak bizonyos, hogy a pénzbül vissza nem kűdött, s hogy ezen eset óta mongya a magyar megemlékezve ezekrül az okos bírákrul es, hogy:
„Az akaztás se esik ingyen.”
Megjelent: 2016-10-15 16:00:09
|
