Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Csengődi Péter: Ősember és oroszlán

 

 

Egy tikkasztó, fényes napon vérengző oroszlán támadott meg egy ősembert, aki a szavanna "partjain" sétált. Nos, ez még pár ezer évvel az általunk okozott klímaváltozás előtt történt, ezért a szavanna és az esőerdő közötti határvonal máshol húzódott, de a "vérengző" és az "oroszlán" akkortájt is nagyjából ugyanezt jelentette. A fenevad napok óta éhezett, ezért meg sem várta, hogy kiderüljön, emberünk magányos vándor-e, vagy csapatos vadász, amint meglátta, harapásra tátott szájjal előre nekiugrott a kínálkozó prédának.

Balszerencséjére azonban emberünknek is üres volt a gyomra már egy jó ideje, így – fittyet hányva arra, hogy az összes normális személy vagy növényevő menekülőre vette volna a figurát – szinte őmaga vetette neki magát a ragadozónak, gondolván, hogy most vagy meghal, vagy jóllakik. Olyan fogást talált a vadállat nyakán, hogy az nem tudott a karjába harapni, így a harc nem csak hogy nem zárult azonnal oroszlán-fölénnyel, de kétségessé vált a túlélése.

Végül annyit hempergett, csapkodott a négylábú, hogy egy óvatlan pillanatba elérte ellenfele combját, és kiharapott belőle egy darabot. Ugyan az ősember még nem volt képes beszélni, nem voltak a fejében nyelvek vagy szavak, de valami olyasmire gondolhatott, hogy "ha te is így, akkor én is így". Miközben az oroszlán diadalittasan csócsálta a kimart darabot, az ember annak combjára ugrott, és ő is kiszakított fogaival egy méreteset, majd szinte rágás nélkül lenyelte. Az állatok királya a fájdalom ellenére meg sem nyikkant, csak bambult furán, mert legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy a két lábon sétáló ilyenre is képes, aki viszont kapott az alkalmon, és megismételte, hogy bizonyítsa, ő ahárhányszor kész megtenni.

Újra egymásnak estek, érezték, hogy itt most minden pillanat számít. Ahol csak érték egymást, haraptak és nyeltek, arra gondolva, hogy minden egyes falattal kevesebb lesz az ellenfelük. Végül a harc közben elfogyasztották egymásnak egy-egy lábát. A csatától kimerültek, az evéstől a vér lement a gyomrukba, lenyugodtak, elpilledtek, eldőltek.

Pár perc múlva a csúcsragadozó békésen szuszogott az oldalán, az ősember pedig a vállán szundított. Bár korábban még kóstolgatták egymást, onnantól kezdve barátok voltak.

Amíg újra meg nem éheztek.

  
  

Megjelent: 2016-09-28 16:00:00

 

Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.