VideóVállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona Az Erdély TV videója Keresés a honlapon: |
Karaffa Gyula: Egy verembe…
Hát hajják, kinek pénze vagyon, nem biztos, hogy esze es vagyon véle. Erre szójjon ez a mese! Eccer egy uraság igen sok lovat tartott. Hol sok lú van, ott sok széna szükségeltetik, s hol sok széna van meg lú egybe, ott biza sok ganyé keletkezik. Merhogy azok ganyéznak állandójan. E mán csak így vagyon az emberekvel es. Szóval, felhatalmasodott az lúistállóba a ganyé. Mit vót mit tenni, az uraság elé állottak a szógák, lovászlegények, kocsissok, oszt kérdik tülle: – Tekintetess uram! Mit méltóztatik parancsolni a lúistállóba felgyülemlett ganyé felől? Tán fel kék használni, be kék szántani, oszt jobb lenne a vetés tavasszal. – Nem úgy van a! Vermet ássatok az istálló végibe, oszt abba hagyíccsátok a ganyét. – Oszt a verembül kikerülő főddel mit csánnyunk tekintetess úr? Aztat hová az anyánk picsájába tegyük? – Hová, hová! Hát ássatok akkora vermet, hogy mind a ganyé, mind a főd beleférjen! Egyébként es, haggyatok tik éngemet az efféle dógokkal békibe! Máskor óggyátok meg magatok ha valami gond van! No, a ganyét azért kihordták a szógák, mert ki kell aztat hordanyi, ha mán a lovaknak a térgyéig ér. Hogy oszt hová tették, kise tuggya, de szép búzát arattak a sajáttyukon másévbe, az bizonyos. De hogy vermet se ástak, az es bizonyos. Nem vótak azok bolondok! No zen eset óta az ilyen bolond, lehetelen parancsokra mongya a magyar, hogy:
„Egy verembe két tömés.”
Megjelent: 2016-08-07 16:00:00
|