Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Zilahy Tamás: Butusok

 

Szeretlek azóta. 

Mióta is?

 

Hatvanas évek eleje. 

Tíz év körüli kisfiú áll a hóesésben. A lámpa fénylő köríve megvilágítja a táncolva hulló óriáspettyeket.

– Mit csinálsz itt? – hallatszik mellőle a kérdés.

Lenéz, és meglátja a kislányt. Szőrmesapkája alól világít a nagy kék szeme. Emlékszik rá. Osztálytársának a kishúga az 1/b-ből. 

– Te mit csinálsz itt, Hétpettyes? – jut eszébe a neve.

– Elvesztettem a lakáskulcsomat, és most nem tudok hazamenni. Nincs otthon senki.

– Miért nem akasztod a nyakadba?

– Mert nincs meg.

– Butus vagy?

– Nem vagyok butus. Te mit csinálsz itt?

– Anyukám kiküldött a közértbe vásárolni, csak elfelejtettem, mit kell vennem.

– Butus vagy?

– Nem vagyok butus.

Évek teltek el azóta.

Fiatalember szerencsétlenkedik a közértben. Már a hóna alatt is csomagok vannak. Nekiütközik egy lánynak. Egymásra pillantanak.

Felismerik egymást. Kölcsönös mosoly.

– Szia, Hétpettyes, megvan már a kulcsod?

– Láthatod, átöltöztem.

– Látom – és végignézi a lányt.

Tetszik neki, nagyon is tetszik.

– Anyukád helyében én nem bíztam volna ennyi mindent rád. Biztos elfelejtetted a felét – zrikálja a lány. 

Végigméri a fiút. Tetszik neki, nagyon is tetszik. Megpillantja a fiú ujján a jegygyűrűt.

A fiú is épp a lány kezét nézi. Azon is ott a gyűrű. A szemük összevillan egy másodpercre, majd kialszanak a fények.

– Butus vagy? – kérdi melegséggel a hangjában a lány.

– Lehet, hogy az vagyok – mondja szomorkásan a fiú.

Elbúcsúznak egymástól.

Néha napján levelet váltanak. Semmitmondóan kopognak a szavak a papíron. Tisztességesek.

Aztán már a levelek is elmaradoznak. Így kell ennek lenni.

Évek sora múlik el.

A véletlen megint összesodorja őket. Az asszony nagy pakkal a kezében hazafelé igyekszik. A férfi tanácstalanul nézelődik a buszmegállóban. 

Egymásra pillantanak. A régi fény költözik a szemükbe.

– Szia, Hétpettyes – mosolyog rá a férfi

– Szia – köszön vissza az asszony, és végigsimítja szinte véletlenül a haját. Nem volt véletlen. Nincs rajta a gyűrű. Már a férfin sincs.

– Segíthetek? – kérdi a férfi a csomagra pillantva.

– Igen, gyere csak, most megvan a kulcsom, iszunk egy teát nálam, ha ráérsz – néz kutatva a szemébe az asszony.

– Butus vagy? – kérdi férfi

– Már nem – hangzik a válasz.

Évek teltek el.

Egy középkorú pár lép ki a házból. Kedvesen évődnek.

– Add ide a kulcsodat, nálam jobb helyen van – mondja a férfi

– Felírtam, hogy mit kell vásárolni – vág vissza az asszony. 

– Azért add csak ide azt a papírt is, mert még elveszítenéd.

  
  
 

Zilahy Tamás

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.