Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Szilágyi Rohini: Szerető matrac

 

Az ajtó fölött, a kirakatban és minden létező helyen ott volt a felirat: Szeretettel várjuk a boltban! Plattkoppnak felcsillantak a szemei. Ez az! Mindig tudtam, hogy nekem a szeretetre van a legnagyobb szükségem. Jó nagy szeretetre gondoltam, nem baj, ha túlsúlyos. Ha nem olyan, mint a Szokol rádió. Haha, ez vicc volt! Nem én találtam ki, de azért jó. Nem érted? Hát a Szokol nem arról híres, hogy világvevő, hogy is mondják ezt svábmagyarul, Wellenreiter. Minek az, úgyse kapcsolnám be. Elég az, ami a szomszédból áthallatszik. Höj te, milyen szomszédjaim vannak nekem, az összes brazil elmehet a sunyiba, a leszállópálya a legelőször. Nem az kell nekem, hanem a szeretet. Reggel kolbászos rántotta sok szalonnával, délelőtt szalonna és fehér kenyér, délben egy kevés hús, nem több, mint negyven deka, melléje dobhatnak egy kakastaréjt - jól van, na, már álmodozni se szabad? Hizlal az is?

Plattkopp elszántan lenyomta a kilincset, és belépett a szeretetboltba. Mesebeli világban találta magát. Hirtelen azt se tudta, hogy merre nézzen. Egy nagy Buddha ült vele szemben. Nem állt fel, nem köszönt, meg se biccentette a tökfejét, de talán csak azért, mert fekete kőből faragták. Mindenféle érdekes tárgy hevert egy szokatlanul magas és széles ágyon, úgymint lepedők, sólámpák, csicsás terítők és egy fonott kosár. Állólámpák álltak, fali lámpák faltak, asztali lámpák asztaltak, és az a fajta kaotikus rendetlenség uralkodott az egész boltban, amelyet a neves designerek nem kevés pénzért hoznak létre.

Exkluzív bolt, vagy mi. Hol a fenébe vásároljanak az igényes emberek, talán az Ikejában? Oda csak akkor megyünk, ha szakad az eső, és kocogni kellene. Simán megvan a tizenöt kiolométer, mire megtaláljuk a kijáratot.

Mivel szolgálhatok? – kérdezte Mázelfranz előzékenyen.

Nem tudom pontosan. Szeretnék valamit, ami pontosan beleillik a lakásom hangulatába. Tudja, kicsit minimalista, de rusztikus. És legyen jó nagy. Ki nem állhatom, ha a tárgyak elvesznek a térben.

Mázelfranz úgy tett, mint aki mélyen elgondolkodik. Lévén régi motoros, már az első pillanatban látta, hogy a kedves vevő ízlése, hogy is mondjam, vidékies. Néhány ócska bútordarab, természetesen fából, mert ezek a vidékiek azt képzelik, hogy másból nem is lehet. Rongyszőnyeg. Madzagon lógó villanykörte. Diszkrét istállószag. Ja, és maga az úr is rusztikus, hogy mást ne mondjak. Kilóg a szájából a kapanyél. De attól még lehet neki pénze, sajnos, a pénznek nincs esze, és ilyen bunkókhoz vándorol. Mindjárt meglátjuk, hogy mennyit lehet előcsalogatni a zsebéből.

Kezdjük a létra tetején, lefelé menni mindig könnyebb.

Volt ott egy termetes állólámpa, amely olyan régen foglalta a helyet, hogy nem is az árukészlethez, hanem a berendezéshez tartozott. Tudják, alul narancssárga és öblös, feljebb arany és ezüst csíkok, aztán a lényeg, bekapcsolás után néhány másodperccel kinyílik, mint a rózsa, vagy nem is, mint egy valódi indiai lótuszvirág, egyenesen a Gangesz közepéből. Lakberendezők által, tökéletesen illik mindenhová. Minimál, maximál, rusztikus, barokk, teljesen mindegy, hova teszik, és mindössze ennyi meg annyi, örök darab, megéri a bolondnak is. Plattkoppnak nem tetszett. Szép, szép, de egy ló- izé, mit is tetszett mondani? Egy lótusz nem illik bele a gruppba.

Most egy kis állványfélével próbálkozott Mázelfranz, aminek az volt a trükkje, hogy háromféle magasságra (vagy mélységre, mindegy) lehetett állítani. Príma darab, dicsérte az eladó, kívül tiszta elefántcsont, belül parafa, és szinte bármit rá lehet tenni, csak ne legyen nehéz. Hova gondol. kérdezte sértődötten Plattkopp, nálam a tévé fel van lapítva a falra, nehogy már egy polcra tegyem, mint a parasztok. De a fő baj az, hogy nagyon rideg, olyasmit szeretnék, ami csak úgy sugározza a szeretetet. Az emberi melegséget, ha érti, mire gondolok.

Sajnos, kályhát nem tartunk, mondta volna Mázelfranz, de még időben elhallgatott. Az ember sose vallja be a hiányosságait vagy a gyenge pontjait. Kutatva nézett körül, és észrevette. Igen, ez az! Ez minden igényt kielégít, és még csak nem is olyan rohadtul giccses, mint a lótuszlámpa. Lehalkította a hangját, hogy jelezze, nagy titok következik. Nézze, mondta bizalmasan, én már tudom, mire lenne magának szüksége. Kitűnő áru, eredetileg a Dubai piacra készült, és egy olajsejknek se lehet ellene kifogása. Egyszerre puha és kemény. Felülről hűt, alulról melegít. Ideálisan terhelhető, az elefántok is ezt használják az állatkertben. Figyelje meg ezt a kiképzést, itt oldalt és felül, vagy akár a közepén is. Mindenütt ki van képezve, és nem fog benne csalódni.

Plattkopp megtapogatta. Jó érzés volt, az ujja belenyomódott, mint a puha szalonnába. A csécsi szalonna ilyen puha. Csak legyen egy kis húsos része, nem sok, tíz centi elég. Nincs jobb, mint a csécsi, esetleg a kolozsvári, az erdélyi és az összes többi, de a csöcsi a csúcs. A legszívesebben rögtön felpróbálta volna, de egy ilyen elegáns boltban ez mégis csak illetlenség. Majd otthon, amikor nem látja senki. Ráfekszem, végignyúlok rajta, hajjaj, nem is merem elmondani, hogy mi mindent csinálnék vele. Azt, háppersze, végül is, arra való. Megfizetem, vagy nem? Viselje el türelmesen.

De mégis, ez egy nagy beruházás, ne kapkodjuk el. Plattkopp óvatosan megkérdezte, hogy mire számíthat a használatban. Mert a kölcsönösség se kutya, különösen, ha olyan fontos dologról van szó, mint a szeretet. Mázelfranz az égre emelte a tekintetét, amely a jelen esetben egy gipszkarton álmennyezet volt, és megesküdött mindenre, ami szent, hogy az érzelem kölcsönös lesz. Egymást melegítik vagy hűtik, a részletekbe most ne menjünk bele. Plattkopp megtört, és fizetett. Most már csak a házhoz szállítást kellett megrendelnie. Még egy magányos éjszaka, aztán örökre egymáséi lesznek, ő és a rendkívüli matraca.

  
  
 

Szilágyi Rohini

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.