Keresés a honlapon:

Karaffa Gyula: A karikásrul

 

Hallották maguk aztat az esetet, mikor a Teremtőúristen bűrruhába őtöztette vót az első embereket? Akkor vót e, mikor kiűzte űköt a Paradicsombul, valami átkozott kelgyó, meg egy szép piross alma miatt. Mikor Ádám apánkat s Éva anyánkat az Úristen felőtöztette bűrbe, igen jónak tanálták aztat a ruvát. Persze hogy jó vót, hájszen maga az Úristen atta a recipét a bűrnek a kikészíttéséhez, megtöréséhez, zsírozássához. S ű maga szabta, ű maga varrta. (Ezér es mongyák az okosok, hogy a legősibb foglalatosság a bűrös munkája vala.)

No, szóval, ki lettek kergetve a Paradicsombul Ádám s Éva, ejszen csórék nem vótak, ám igencsak éhessek egy üdő után. Vissza es mentek szép csendessen, oszt jelentik az Úristennek, hogy Istenünk, Atyánk, münk mán csak a ruvával igen meg lennénk elégedve, de ha így megyen tovább az életünk s ennyit éhezünk, csányhatsz másikot, mert ebbül kifogyunk. S hogy ez ne legyen így, kérlek segíccs mirajtunk most még eccer! No, hát mi is a baj Ádám ecsém, kérdi az Úristen. Hát csak az, kezdett hezzá Ádám a meséhez, hogy akarmerre mék, az állatok mind elfutnak elülem, oszt hejába terelhetném magamho, csak elfelé mennek tüllem. S ha ez így marad, kifogyok a gatyámbul s Évám es a pendelyibül. No, Ádám, még ez eccer segíttek rajtatok, monta az úristen, s adá Ádám mellé társnak a pujit, ki összveterelgette utánna mán az embernek az állatokat s esment vót mit ennyie. Meg es vótak egy darabig, de eccer észrevette Ádám, hogy a puji szavát egykét vadállat semmibe veszi, példájul a farkos, meg a medve, s meggyalázzák a kis pujikát, s elveszik a jussukat a karámbul s a legelőrül. No, ez így nem mehet tovább, esment elment Ádám az Úr elé, s elpanaszolá néki amit tapasztalt. Rendben van, Ádám ecsém, még egyszer s utójjára segíttek rajtatok, monta az Úristen, s adá Ádámnak a puji mellé a bűrruvájának anyagábul elkészítve, s egy szép szilvafanyélre felfűzve egy karikásostort es, hogy ha valami vadállat nem hallgatna a puji szavára továbbra se, hát hallgasson ótán a karikás szavára. Úgy es lett s így es vót!

No, azóta nincsen semmi baja Ádám apánknak s utóggyainak sem a pusztán, sem a réten, sem egyéb hellyen, merhogy mindég ott van vélle a puji, s ott van a vállán a karikás.

Elhiggyék ám hogy így vót!

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-05-29 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.