VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Írói évforduló
Jött hazafelé bánatosan, ezer sérelem érte, talán valamelyik nagyon régi tavaszon jött így tizenegy évesen, de már azóta kissé megkeseredett. Mikor hazaért szomorúan vette le a kabátot s akasztotta a fogasra, a cipőt súlyfeleslege miatt nehezen húzta le magáról, s nadrágot cserélt. Író volt, s most rádöbbent, hogy már nagyon régen nem írt semmit, ezért a számítógép helyett fogott pár füzetet s tollat, és a konyhába vonult. Elővett egy üveg bort, hozzá egy poharat. Azon tanakodott, milyen témába vágjon bele. Emlékezett, hogy most van annak húsz éve, hogy írni kezdett. Ha visszaemlékszik azokra a régi rossz időkre… Mikor az apja szigorúsága miatt, hazajött az iskolából s kisírta magát. Ennek húsz éve… Akkor menekült az irodalomba. Akkor kezdett verscímeket s aforizmákat írni. Mintha csak tegnapelőtt lett volna. Pedig már felnőtt, harmincnégy éves ember. Aki sok mindent átélt mind akkoriban – tizennégy évesen –, mind az azóta eltelt idben. Gondolt egyet s úgy határozott ezt a témát írja meg. Félóra sem telt belé, ahogy tizennégy éves „írói” mivoltát megírta. Azonnal átmentette a számítógépbe s elküldte egy lapnak, amely közölte is. Mily nagy öröm volt ez neki! Úgy döntött ezt megünnepli. Író lett. Méghozzá nem is akármilyen. Sokat ivott egyszerre, s újra maga előtt látta az apját, a tanárait, az osztálytársait, mindent. Örült, hogy irigyei lesznek s nem sajnálói! Ahogy anyja hazajött a munkából s látta, hogy fia részeg, megkérdezte: – Miért ittad le magad? Mi szükség volt erre? – Mi szüksége volt az apámnak tönkretenni engem? – felelte. Anyja csendesen félrehúzódott, s inkább nem szólt egy szót sem. Nem akart a világért sem vitázni. Az író fogta magát, s a számtalan történet közül, ami a fejében járt, egyet kiválasztott s megírt nagy gőzerővel. Ezt sem hagyhatta a szíve mélyén ott ragadni…
Megjelent: 2016-04-15 16:00:00
|
