VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Paládi Zsolt: Pultoslány Bea beszól – A legnagyobb arcok sorozat
Ahogy mondani szokták, az a legnagyobb dicsőség, ha már a pultoslány is minket olvas… Végre ez a pillanat is eljött az életemben. Beismerem, volt egy kis hatásom rá, felhívtam a figyelmet magamra, de meglepő módon vette magának a fáradságot, hogy utánam nézzen. Nekem régi vágyam volt, hogy nő is kerüljön a legnagyobb arcok sorozatba, de idő híján mindig halogattam e nemes feladatot. És most már pótolnom kell az ő hiányát is, elkerült a Nemzeti Dohányboltba. De mielőtt ezt tette volna, esztétaként kritikai megjegyzésekkel látta el munkáimat. – Sokat írsz a nőkről. Miért? – kérdi tőlem. – Mert a nők érdekesebbek és… szélsőségesebbek Jobban megragad, amit csinálnak. Amit sokszor elég nehéz is megmagyarázni. Mindenesetre sok fejtörést okoznak nekem. – Ha a fő témád a kapcsolatok, hát ezt írd meg, írókám! Pécsett a műkörmösömmel történt meg a dolog. Két évig járt egy fiúval, dúlt a szerelem, a fiú hangoztatta, mennyire szereti, sms-ben, e-mailben, Facebookon, mindenütt, a lány nemkülömben. Mindenki azt hitte, sínen van a dolog. Eljegyezték egymást, örült az egész rokonság, aztán össze is házasodtak. Mint kiderült azért, hogy a fiúka megkapja a stafírungot a vállalkozó apucitól. Régen úgy mondták, hogy a hozományt. Ez kétmillió volt ’94-ben, akkor el tudod képzelni, mennyit ért kétmilla. Átvette az összeget, a nászúton pedig egyszerűen meglépett, otthagyta a csajt. Azóta se került elő. Képzelheted, milyen élmény lehetett ez a nőnek. – Megígérem, hogy megírom. Mindenki azt hiszi, az ő története egyedi, pedig hát annyi ilyen történet van, már nem is szeretem őket elővenni, így sorjában, de azért persze elővettem őket, és parazsat is gyűjtöttem a fejemre A győztes Vénusz miatt. Jó, hogy elmondtad, mert többségében női főszereplőkről hallottam, és az a benyomás alakulhat ki az olvasókban, mintha ők fejlettebbek lennének lehúzástechnikailag. – Pedig én is adtam már kölcsön félmilliót a barátomnak. Soha nem láttam vissza. Az a baj, hogy akit így becsapnak, az a következőnek adja vissza. És így megy tovább ez a rohadt körforgás. – Szemét egy világ ez… Ez ember legszívesebben megdöglene – szól közbe egy számomra ismeretlen törzsvendég. – Régebben ilyen nem volt, mondjuk a 80-as években. – A 80-as években sok minden nem volt – töröm meg a nosztalgia ívét. – De hogy tudta eljátszani, hogy szereti a lányt? – kutatok a lélektani motívációk után. Vállrándítás a választ, de hisz én is tudom… – Na persze, kétmillióért el tudja játszani. Kétmillió forintért embert is ölnek. – Kétszáz forintért is ölnek – böki közbe a törzsvendég. – Én kétmillióért sem ölnék embert – mondom. – Én semmennyiért sem ölnék embert! – tromfol a törzs. Hát ez frappáns volt, meg kell hagyni, nos, igen, jól edződnek ezek a rendszeres testmozgástól, amit a kocsmában végeznek, gyorsan kivágják a rezet. Erre nehéz mit mondani. – No persze, nem is kétséges, de mi történik azzal, akinek az emberekbe vetett hitét lopják el így, akinek összetörik a szívét, azt lelkileg ölik meg, de ezt nem jegyzik a tőzsdén. – Összetörik a szívéééét? Azt gondolod, mindenki feltételezi, hogy van még ilyenje a másiknak? – fakad ki Bea. – Azt hiszik, mindenki olyan érzéketlen, mint ők. Na ezt írd meg az előzővel együtt, az olyan édes volt. Ilyeneket írj, és te lehetsz a magyar Coelho. Visszafogott írásokat ígértem a rokonaimnak, úgyhogy inkább nem fejtem ki, miért nem lehetek az. Hiányozni fogsz Bea, annyira be van fóliázva az a dohánybolt, onnan nem könnyen terjed kifelé a szabad gondolat…
Megjelent: 2016-04-13 16:00:00
|
