Keresés a honlapon:

Szilágyi József: Keringő Gödön

 

Tüzy, Vizzi és Földi, hajnalban távozván Leég-Váry legénybúcsújáról, Göd város felfedezését határozza el. Pitymallatkor, a váci vicinálisról lekászálódva, hamar rábukkannak a Duna csárdára, ahol kupaktanácsot tartanak. A már összeverődött törzsközönségtől bőséges turisztikai információt nyernek, a sekrestyés a közeli Jézus szíve plébániát ajánlja, Bakó gazda a ló-szépségversenyt a Gusztosi Méntelep és Kancászatnál, míg a már kissé fogatlan és teljesen fehérneműtlen Rózsika kiérlelt, kisüstiben tartósított bájait. A csapos könnyű homoki vinkót és egy szakajtónyi madárcseresznyét, mindkettő biotermés, az öccse kertjéből.

 

Földi, Vizzi és Tüzy hozzáadja a hallottakat szórványos gödi ismereteihez, és hosszas egyeztetés, sok-sok fröccs után végül a Fácán vendéglő, Németh László villája, a Huzella-villa és a Nemeskéry-Kiss Kúria megtekintését irányozzák elő, számot vetve az út közben fellelhető garmadányi csapszékkel is.

 

A Pesti útról a Duna sétány felé haladva, egy iskolába igyekvő kislánynak elmagyarázzák a Thalész-tételt és a rút kiskacsa-effektus metafizikáját. A kislány hálából nekik adja „Jó reggelt” kekszét, amit a Vadlúd Hamizóban parasztreggelivel (kolbász, szalonna, tepertő, vereshagyma) és törkölypálinkával egészítenek ki. Távozásukkor a falatozó előtt posztoló polgárőr közli velük, feleslegesen ólálkodnak Göd utcáin, mert már az összes tizenhárom és hetvenhárom év közötti helyi hölgyet óva intették. „A butaság él és élni akar. Az ostobaság utat tör magának,” idéz különböző forrásokat Földi.

 

Már magasan jár a Nap, amikor a József Attila Művelődési Házba érve megvitatják, vajon az Ady klubot, a kertkultúra kiállítást vagy a „Dobszerda” ütőshangszer foglalkozást látogassák-e meg. Földi a kertkultúra program mellett érvel, mondván, ő természettudományos iszákos, szemben a pszichoalkoholista Tüzyvel és az artisztikusan alkoholfüggő Vizzivel.

 

Földi közbevetését nem tudván értelmezni, tovább vonulnak, mígnem a Délibáb-villa magasságában ujjongó, táncoló, daloló lány- és asszony sereggel találják szemben magukat. „Hallottunk jöttötökről, nemes reklámgrafikus, katasztrófavédelmi szoftverfejlesztő és földgáz üzletkötő lovagok!”, évődnek a kihívóan öltözött nőszemélyek, s ezután a karneváli táncmenet a három ifjú részvételével folytatódik. Egyszerre ropnak rumbát és ringanak keringőt. A szembeötlően erotikus forgatagnak a husángokkal felszerelkezett féltékeny férjek és szeretők felbukkanása vet véget.

 

A Göd kies utcáin folytatott kacskaringós iszkolásukkal a Fétis krosszfutás, és az egykori Budapest-Göd kerékpárverseny, mint jelentős sportesemények iránti tiszteletüket is leróják, mire az Olajfa Művészház környékén nyugtázhatják, hogy sikerült kereket oldani.

 

A Béke utca sarkán egy poétikai érdeklődésű koreai halbiológus legörbülő szájjal mutatja hőseinknek az egykori Arany László kúria és a Madách-kastély hűlt helyét: „Van valami hozzáfűzni a szörnyű képet a város legszebb a világon? Lehet, hogy csak mi lesz annak a vége?”, pityergi. „A Kastély-óvoda viszont gyönyörű!”, bök mutatóujjával Vizzi a szürkén csobogó Duna irányába, egy tarka játszótérrel övezett épület felé. „Kissé provinciális, és nem eléggé artisztikus”, bélyegzi meg Tüzy a patinás építményt. Aztán az elhamarkodott kijelentését ellensúlyozandó, azt indítványozza, térjenek be táncba vinni néhány virgonc kisdedet.

 

Az Alsógödi állomásra érve, végre méltó fogadtatásban részesíti őket egy kisebb tömeg. Széchenyi Ödön nemzetiszín lobogót lenget előttük, Bozóky Gyula egy mézeskalács templom makettet nyújt a meghatott trió felé, Gidófalvy Attila megtáncoltatja elefántját, majd a jószág Latabár Kálmánnal együtt piruettezik; s míg Németh László legújabb regénye szinopszisát futja át, József Attila szégyenlősen szavalja neki a Gödi Fészekbe szánt versét. Mind ott integetnek: Nemeskéri-Kiss Miklós honvédezredes kardjával szalutál, Beck O. Fülöp egy maréknyi plakettet ajánl fizetőeszköz gyanánt, Kincsem, a csodaló, egy tucat téglagyári munkás között rúgkapál.

 

Ám ekkor hőseink mögött újra feltűnik a felhergelt hímsereg. Tüzyn, Vizzin és Földin át az üldözők és az üdvözlők csapatai merednek egymásra. „Na, lépjünk!”, szólal meg Tüzy, s miközben az üldözők vicsorgással, az ünneplők vigyorgással nyugtázzák a kialakult szituációt, a diadalmas trió vonatra száll, és a távolodó szerelvény ablakain kihajolva heves karlóbálással fejezi ki a családias kisváros iránti soha nem múló vonzalmát.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-02-08 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.