Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Karaffa Gyula: A disznónak…

 

Hun vót, hun nem vót, élt eccer egy dicsősséges hadvezér ebbe a dicsősséges országba, ebbe a fényesnagy Magyarországba, ki Máttyás királyunknak igen hív szolgája vala, s mint ember es igen becsülettes, értékes vala. Magyar Balázs vót a neve, hogy maguk es tuggyák, kirül beszélek, ha még ennyibül nem gyöttek reá!

 

No, eccer, mikoron a cseh Giskra bitorolta martalócaival Kosztolán várát, Máttyás királyunk ezt igencsak sérelmezvén, odaküldte hív szolgáját, verne ki onnan minden csehet a pereputtyával egyetembe mindörökre. El es indult Magyar Balázs első szóra, de elébb eligazította házanépét, ahogy az illik, ha a gazda elmegyen messzi fődre. Kinek mi legyen a feladattya, ki mit csányjon, mikor milyen dógot végezzenek. Nem kellett félnie, hiszen szerető szolgái, szerető hitvesse, s szerető gyerekei valának. Istvány fijára bízta a birtokot, s nem kért tülle többet, csak azt, jelen állásába őrözze meg aztat mígnem hazagyün a harcokbul, s ment, tette a dógát, mit a Haza megkövetelt tülle.

 

Dúltak a harcok a csehekvel, de meg es vót a foganattya, a cseh martalócok vagy odapusztultak, vagy elmenekültek, de kiverte űköt Magyar Balázs Kosztolán várábul mindörökre!

 

No, hazamegyen a csatábul, s hát mit látott odahaza! Isvány fija az ű távollétébe oly erőst megszaporította a vagyont, oly sok aranyat gyűjtött, hogy félelmetes vót arra reánézni es, nemhogy birtokolnyi. A szerető szógák meg mind legatyásodva, lesoványodva, lerongyolódva, akár a gazdátlan tekergők, láccott rajtuk, igen rossz soruk vót az utóbbi üdőbe! No, Magyar Balázs igen jószívű, adakozó lévén, rögvest általlátta, hogy ez a sok arany csak a fija zsugorisága, fösvénsége, házanépe kára által szaporodhatott így meg, s el es szomorodott ezért az ű szerető gondos atyai szűve.

 

Magához intette ezért hát Istvány fiját, s eképpen szólott hezzá:

 

– Édes egy fijam! A pazorlás az esztelenségnek gyümölcscse, de a fösvénség alacson lelkűségnek jele. Fiam! A fösvények hasonlók a hizlalt disznókhoz, mert mind a kettőnek csak holtok után vehetni hasznokat.

 

Ekképpen okítá adakozó kedvre édes gyermekit, ki ha megfogatta az atya szózatát, akkor igen jószívű és gondos gazdává válott vala, ha meg nem, akkor egy utált zsarnokká. Hogy így vót? Nem így vót? Nem lehessen tudni, merhogy régen vót, de az bizonyos, hogy a magyarok ezóta mongyák Magyar Balázs uram után a szólást:

 

 

A’ disznónak, a’ fösvénnek holtok után hasznok.”

 

  
  
 

Karaffa Gyula (Nyíregyháza, 1964) költő, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.