Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Farkas Molnár Péter: Fehér izzás

 

Nem tudta hány óra lehet.

 

Arra emlékezett, hogy javában világos volt már, amikor elindultak, igazán nem volt fárasztó a gyaloglás, a sík vidék nem terhelte őket különösképpen. Csak ez a pokoli, fehér ragyogás ne volna.

Hunyorognia kellett, az állandó homlokráncolástól egy idő után megfájdult a feje. Egyre melegebb lett, a kincstári posztóköpeny alatt égett a háta. Megállt, visszanézett, de nem látta a többieket. Biztosan jól kilépett, és messze megelőzte a társait. Magasra nőtt, nem tehetett róla. Eleget köszörülték rajta a nyelvüket, hosszú lába miatt gólyának csúfolták.

 

Úgy lehetett, biztosan. Önkéntelenül megnyújtotta a lépteit, a társak lemaradtak.

 

Újra meg újra feltámadt a szél, de nem hozott enyhülést, szinte marta az arcát. Megállt, nézett a háta mögé egy ideig, végül úgy határozott, leül és bevárja a csapatot. Letért az útról baloldalt, lassan leült, hátát egy nagyobb buckának vetette, most érezte csak, mennyire elfáradt. A fehér ragyogás kiszívta az erejét, lába helyén mintha fatuskó nőtt volna. Bakancsán át is érezte, milyen forró a föld. Szinte izzott a talpa.

 

Nézte a távolban a jegenyesort az út mellett, és hazagondolt. Az a fasor éppen olyan, mintha otthon, a Nánásra vivő út mellett, a tanyájukhoz vezető, sáros szekérút két oldalán nőtt volna. Épp olyan minden, mint náluk, a hajdúsági faluban. Csak itt nincsenek eperfák az út mentén.

 

Megint hunyorgott, vakította a fehérség, könnyezni kezdett. Lehunyta a szemét, a tanyát látta, a gyepes udvart baloldalt a kúttal, vályúval, istállóval. Érezte a föld nyers illatát. Vajon az apja boldogult a dinnyepalántákkal? Minden esztendőben négy-ötszáz palántát ültettek. Aztán a palánták mellé üvegeket ástak el, azokba lámpabelet dugtak, azt levezették a földbe, a palánták tövéhez. Akkor az üvegeket megtöltötték vízzel, az pedig szépen a zsenge gyökerekhez szivárgott a kanócon át, így tartva nedvesen a talajt éjjel, nappal. Július végére hatalmas dinnyék zöldelltek a ház mögött, szedték, szekérre rakták és bevitték a nánási piacra eladni.

 

Milyen jóízű a dinnye, a hajnal hűvösétől lehűlve, nagy szelet kenyérrel. A kenyeret anyja sütötte, a héja fényes barnapiros, ropogós, kicsit kesernyés, a bele könnyű, foszlós, hófehér.

 

Sütöttek-e húsvétkor töltött bárányt? Orrában érezte a rozmaring illatát. A falu népe kosarakkal a karján indul hétfő reggel a templom elé, ahol az atya szenteltvízbe mártott kicsiny zöld csokorral vet keresztet a kosarakban elé hordott húsvéti sonkára. Sonkaszentelés…

 

Milyen jó illatú, hűvös a templom. Látta maga előtt a Konrádék Klárijának szőke, fonott haját. Ha hazamegy, kihirdettetik magukat, meglesz az esküvő.

 

Egyre jobban égett a háta, a talpa, mindene. Jöhetnének a többiek.

 

Nézte képzeletben a hatalmas tornyot, tetején a nagy aranyozott gömböt, rajta a kettős keresztet. A templomkert óriási ostorfáira gondolt, meg arra, milyen hűvös van alattuk nyáron, vasárnap délután. Sokat sétáltak ott Klárival.

 

Elálmosodott. Hanyatt dőlt, két kezét tarkója alá tette. Milyen forró a föld, szinte égeti a kézfejét. Felnyitotta szemét, bámult fel, a magasba. Furcsa, szürkés színe van errefelé az égnek. Odahaza kék, mélykék, lassan oldalazó, habos felhőkkel. Este meg egészen tintaszínű.

 

Egyre álmosabb lett. Arra gondolt, nem baj ha elalszik, a többiek felébresztik majd. Újra becsukta a szemét, az ostorfákra gondolt, a Görög iskola vörösre festett bádogtetejére. Lassan álomba szenderült.

 

.../87.52sz

Hadkieg.Pság.

Debrecen

 

Sajnálattal értesítem, hogy fiuk,

 

Á n g y á n Imre

 

1943. január 20-án, az ellenséggel vívott hősies harcok során egységétől elszakadt és eltűnt.

Fájdalmukban osztozik a Kormányzó úr Őfőméltósága és minden magyar ember.

 

Értesítem továbbá, hogy amennyiben fiuk sorsáról, hollétéről a későbbiekben tudomást szerzek, azt haladéktalanul tudatom.

 

1943. február 19.

 

Haynal Dezső

százados

sk.

  
  
 

Farkas Molnár Péter (1952) író, novellista, szerkesztő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat főszerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.