VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Gránitz Péter: Költözés
Kik ezek az emberek? Nem emlékezett arra, hogy társaságot vár. Igaz, mostanában egyre nehezebben emlékezik. A múltkor is... Mikor? A napok olyan egyformák. Talán valakinek a születésnapja… Igen, ez lehetséges, összejött a család, ünnepelni. Kiét? Az övét biztosan nem, neki ugyanis októberben van. Most pedig május. Hársfavirágzás. Szegény, megboldogult ura, mennyire szerette a hársvirág illatát! Esténként kiültek a kertbe a csillagos ég alá… Itt hagyta egyedül. Idejét sem tudja, mióta él egymagában. Talán az egyedüllét miatt. Rokonok, akik úgy gondolták, megtörik az egybemosódó napok monotonitását. Milyen figyelmesek! Körülötte állnak. A magas fiatalember. Valamit magyaráz. Mit mond? A ház már az övék? Miféle ház? Egy papírt lobogtat a kezében… Ferike? Lehetetlen, hiszen a Ferikét elvitte a Balaton. Szörnyű tragédia! A bátyjában akkor megszakadt valami. Az egyetlen fiuk. A bátyja sem él már, nyugodjon békében. Néhány hétre rá követte a Ferikét. Szégyellnivaló dolog, hogy önkezével… Ezért kerülik a témát. Az özvegye, a Sári, merre lehet? Bizonyára tévedés, ez a ház az övé! Árverezés? Nem árvereztetett! Itt lakik, amióta… Mióta is? Május volt. Virágoztak a hársfák. Választania kellett. Nászút helyett a költözést. Mégsem bánta meg! Dehogyis bánta! Hiszen később, jóval később utazhattak volna, viszont a ház, a kert a virágzó hársakkal, akár az álom! Ideges mozdulattal belekapaszkodott az egyik szék vállába. Talán valamiféle rossz emlék, ki tudja? Hirtelen jött, tovasuhanó, kellemetlen érzés. Nincs jelentősége. Nagyon boldog. Pár pillanat, máris összeszedi magát. Mégiscsak teadélután… Foglaljanak helyet, feltette a vizet, rögvest elkészül. Bútorok? Mit akarnak azokkal a bútorokkal? Jönnek a kerten át, a széle-hossza egy ágy összeborzolja az út menti hortenziákat. Minek ez az ágy? Van neki, nászajándékul kapták, széles, diófa ágy, mélybordó huzattal. Ugyan régi darab, ám nincsen semmi baja! Költözés? Ki költözik? Hova? Új szomszédja lesz? Istenem! De régen történt, amikor utoljára új szomszédok telepedtek le az utcában… El ne felejtse meghívni őket! Így szokás. Kölcsönös vizit, megnézni, kicsodák, micsodák, milyen családból valók… Amikor idejöttek, az utcabéliek nehezen fogadták be. Hiába, jó környék. Az urával minden rendben volt, ősi, nemesi vérvonal, ő azonban… Csak anyai ágon. Soká tartott, végül elfogadták. Befogadták. Tudja jól, mit jelent az, amikor valaki gyenge háttérrel… Ha rendes emberek, minek foglalkozzon a pedigrével? Hova tegyék? Mikor érkezik a bútorszállító? Miféle bútorszállító? Dehogy rendelt bútort, miért tenné? Vagy mégis? A múlt héten, igen, erre emlékszik, a múlt héten beutazott a városba. Talán akkor vásárolhatott… Nézzük csak. Akkor itt kell lennie a tálalón. A fontos papírokat mindig ide teszi, legyen csak szem előtt, mert a memóriája… Kissé megkopott. Ha rendelt, itt kell lennie a megrendelőlapnak. Papírok. Hivatalos levelek: értesítés, felszólítás, végzés… Ezeket nem igazán érti. Talán tévedésből dobták be. Előfordul az ilyesmi. Na ugye! Nincs megrendelőlap. Különben csodálkozna, hogyha lenne, hiszen… Tudják, az anyagiak. Erről illetlenség társaságban beszélni, elég az hozzá – be kell osztania, amije van. Beosztja. Hitel? Sohasem vettek fel hitelt! Az ura? Lehetetlenség. Mindig bizalmatlan volt a bankokkal szemben. Jól tette! Egész biztosan tévednek. Nem rendelt bútorokat és semmiféle árverezésről sem tud. Hova viszik az ebédlőasztalt? Kell a hely. Mihez? Már kikerült az ágy. A székek. Mi lesz ebből, édes jó uram! Igen. Valóban az lesz a legjobb, ha leül egy kicsit. Nem neki valók már ezek a társasági összejövetelek. Itt kint kellemes a levegő, na, meg ez a hársillat! Oszkár nagyon szerette… Említette? A hársfák miatt választotta ezt a házat. Mondta? Elnézést, kissé szórakozott mostanában. Sajnálatos módon, nincsen gyermekük. Úgy tervezték, majd ebben a kertben fogócskáznak, bújócskáznak a lurkók. Félni sem kell, hogy kiszaladnak az útra, vagy bármi bajuk esik. Mégsem sikerült. Az orvos szerint Oszkár… Valami fiatalkori fertőzés miatt. Kalandos életet élt, mielőtt megismerkedtek. Bejárta Indiát, Ázsiát. Onnan hozta haza azt a lázat… Egyszer javasolta, vegyenek magukhoz egy idegen gyermeket, az ura azonban mereven elzárkózott. Hogyisne, egy lelencet! Inkább kettesben… Most pedig teljesen egyedül. Mióta is?
…
Ó, arra az agyagszoborra tessenek vigyázni! Ázsiából való. Nem lehet tudni, mit ábrázol, furcsa női alakra hasonlít leginkább. Oszkár viszont nagyon ragaszkodott hozzá. Érthetetlen, miért. Hozzányúlni sem engedett soha senkit! Mitől különleges? Ki tudja? Amikor kérdezték, csak a művészetről magyarázott. Arról, hogy a művészetben nem szabad rációt keresni. Mert az igazi művészet, ami nem húz határvonalat a képzelőerő köré, engedi szabadon kószálni a gondolatokat. Akkor kószáljanak! Tőle aztán nyugodtan bóklászhatnak, amerre akarnak. De a szobrot kerülte. Mit dünnyög az a megtermett férfi? Milyen kerék hiányzik? Az étkezőben a vén falióra tényleg elromlott, az órás szerint fogaskerék problémája van. Nem javíttatja meg. Minek? Az idő, számára lényegtelen. Telik-múlik. A delet elharangozzák, idehallatszik, máskülönben csöndes környék. Ezért sem volt tervben újabb költözés. Innen már csak a temetőbe… Persze, hiszen fiatalok, miért foglalkoznának ilyesmivel… Mitől kellene félni? Aminek kezdete, annak vége is. Ez a tálaló van, vagy százötven éves. Míves darab, ugye? Valódi mestermunka. Ahogyan a porcelán készlet. Foglaljanak helyet, felesleges ennyire körülugrálni! Dehogyis fáradság! Tessék csak. Hány cukorral kéri? − Oszkár?! Hát hazajöttél?
Szellő lebbent keresztül a hatalmas hársfa lombkoronáján, miközben édes illatot hintett a májusi délutánra. A hófehér murvával felszórt ösvény két oldalán bimbós hortenziabokrok integettek tenyérnyi leveleikkel. A kert közepén bútorok. Masszív, régi bútorok a fák határolta gyepen. Ebédlőasztal, szorosan körülötte székek, tálalószekrény, széles diófa ágy mélybordó huzattal. Az asztalon furcsa, leginkább női alakot formázó agyagszobor, az ágyon elfektetve moccanatlan antik falióra. Átszellemülten ül az egyik széken a virágzó hárs alatt, kezét ölébe ejtve. Előtte oldalánfekvő teáscsésze. Csordogáló, zamatos lé. Napfénycseppek. A nyíratlan angolperje kalászának ütemes bólogatása…
Megjelent: 2015-12-28 17:00:00
|
