VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Juhász Magda: Mese egy kislányról, aki a kis Jézust kereste
Hol volt, hol nem volt, talán itt, vagy valahol másutt egy kislány, aki szeretett volna találkozni a betlehemi kis Jézussal. Kiszaladt az utcára, és keresni kezdte a betlehemi csillagot. Az majd engem is elvezet hozzá, - gondolta. Nézte, nézte a csillagokat, kutatta közülük a legfényesebbet. Bizony hiába, mert szinte minden csillag egyformán világított. Csüggedten visszafordult, amikor észrevette, hogy egy sokkal fényesebb csillag szaladt fel az égre. Megtorpant, és ujjongni kezdett. Megvan a csillagom, elindulok utána! Ám a csillag nem mozdult. Töprengett a kislány: - Ez meg hogy lehet? Felkiáltott a csillagra. - Jó, ha te nem jössz, akkor megyek egyedül! Nélküled is megtalálom! Azzal elindult. Erre csodák csodája, a csillag is megmozdult, és ment a kislánnyal. A kislány újra rászólt. - Neked előttem kellene menni! A csillag rámosolygott: - Menj csak, találkozni fogsz vele. Így hát a kislány újra elindult a karácsonyi éjszakába. Az utcákon nyüzsögtek az emberek, az üzletek tele voltak szebbnél szebb portékával. Hirtelen visítás szállt a tömeg fölé. - Tolvaj, fogják meg! Egy fiú szaladt, rémülten keresve az utat. Valaki utána nyúlt, hogy elkapja, de egy bundában bújtatott női kéz megfogta. - Ugyan, mit törődsz vele, nem a mi dolgunk. – nyafogta a bunda tulajdonosa. Valaki mégis útját állta a kis tolvajnak. Idős úr volt. Furcsa, de mégis kedves arc hajolt a fiú fölé. - Na, hadd lám, mit csórtál, milyen érték késztetett lopásra? A fiú ijedt röstelkedéssel mutatta a kincset,- egy piros almát. A férfi meglepődött, nem akart hinni a szemének, de már akkor odaért a visítozó asszonyság is. - A legszebb almámat lopta el, az almakupacom tetejéről! Ezzel csalogattam oda a vevőket. Köszönöm uram, hogy elkapta ezt a tolvajt. Aztán a fiúra rivallt. - Azonnal add ide azt az almát! A férfi megfogta a hadonászó asszony kezét. - Várjon asszonyom, előbb tisztázni kell a dolgot. A fiúhoz fordult. - Mondd fiam ennyi értékes áru közül, miért erre a piros almára volt szükséged? A fiú lehajtotta a fejét. - Anyukám beteg, de nincs pénzünk vacsorára, gondoltam legalább egy almával meglepem. A férfi elővette a pénztárcáját, és a visítozó asszonyt kérdezte. - Mennyit ér ez az alma? Annak felcsillant a szeme és sunyi nézéssel egy kiló alma árát jajgatta ki. Az idős úr, rosszalló fejcsóválással ugyan, de kifizette. Aztán még a fiú markába nyomott valamennyi pénzt. - Ne éhezzetek, ez elég lesz egy hónapig. Végy valami vacsorát, de máskor előbb kérni és nem lopni kell! – azzal sarkon fordult és eltűnt a tömegben. A kislány még látta, hogy a fiú boldog ugrándozással beszaladt az üzletbe. Néhány perc múlva újra visítást hallott: - Jaj, az almáim, valamennyi összetöppedt! Valóban, az áruspulton hirtelen mind megfonnyadt. Csodálkozva ment a lányka tovább. Újabb kiáltást hallott: - Segítség, gyilkos! Borzadva látta, hogy lecsapni készülő kés emelkedik a levegőbe. Valaki azonban kiütötte a gyilkosságra készülő kezéből, ami felrepült és a közeli hókupacon landolt. A tulajdonosa utánakapott, de a hókupacban álló kés hirtelen virággá változott. Erre rémülten elrohant, a kislány pedig letörte a virágot: - Nem hagylak megfagyni. – mondta és tovább ment. Néhány lépésre szakadt kabátban, gyufát gyújtogató lányt pillantott meg. - Ki vagy te? - kérdezte tőle. - Nem ismersz meg? Én a gyufaárus lányka vagyok! – hangzott a válasz. Csodálkozott. - Ó igen a meséből, melyben az a lány megfagyott! Nem is szeretem azt a történetet. Látom most is fázol, de én nem engedem, hogy megfagyj! – ölelte át – Gyere, elviszlek hozzánk, édesanyám majd gondoskodik rólad. A gyufaárus nem mozdult, csak megszólalt: - Szép virágod van, nekem adnád? A kislány boldogan nyújtotta felé. - A tied lehet, nem sajnálom tőled. A lányka átvette a virágot, majd azzal együtt hirtelen a levegőbe emelkedett. - Gyere vissza, ne menj el, segíteni akarok, javítsuk ki a mese végét!- hangzott a kérés, de hiába. A gyufaárus lányka eltűnt valahol a felhők között. A kislány zokogva ült egy lépcsőre. Hirtelen a csillag esett mellé, és így szólt. - Megérkeztünk. A sírás abban maradt, helyette kérdés reppent fel. - Hová érkeztünk meg? A válasz nem késlekedett. - A betlehemi Jézushoz! Újabb sírás volt rá a felelet. - Nem érkeztünk meg, én nem látom a kis Jézust, találkozni akarok vele! - De hiszen találkoztál vele – válaszolta a csillag – nem vetted volna észre? Tudod, Ő a szívekben lakik, a tiedben is, és mindenkijében, csak sokan nem vesznek tudomást róla. Találkoztál vele a kis tolvaj segítőjében, a gyilkos kéz megragadásakor. Ott volt a segítő szívekben, és a te szívedben is ott van. Szemmel ne akard látni, érezned kell, hiszen belül hordozod. Egyszer talán majd láthatod is, de most érd be ennyivel. Siess haza, otthon már keresnek. Isten veled – búcsúzott el végül, és eltűnt. A kislány felugrott és futott haza, ahogy csak bírt. Otthon gyönyörűen feldíszített fenyőfa alatt édesanyja várta. - Már kerestelek – szólt – nézd itt járt a kis Jézus, hozott neked ajándékot. - Édesanyám, a betlehemi Jézus ma este velem volt, és megmutatta, hogy Ő a szeretettel együtt ott lakik a szívünkben, – és elmesélte különös kalandját. Édesanyja megsimogatta gyermekét. - Bizony kislányom, a fenyőfa csak jelkép, örülök, hogy veled volt, és annak is, hogy a te szívecskédben is ott lakozik. A kislány azóta felnőtt, de a szeretet és a tudat, hogy Jézust megtalálta, örökké ott maradt a szívében.
Megjelent: 2015-12-24 15:00:00
|
