Videó

The Bewitched: Scene 1 (Harry Partch)


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Juhász Magda: Mese egy kislányról, aki a kis Jézust kereste

 

Hol volt, hol nem volt, talán itt, vagy valahol másutt egy kislány, aki szeretett volna találkozni a betlehemi kis Jézussal. Kiszaladt az utcára, és keresni kezdte a betlehemi csillagot. Az majd engem is elvezet hozzá, - gondolta. Nézte, nézte a csillagokat, kutatta közülük a legfényesebbet. Bizony hiába, mert szinte minden csillag egyformán világított. Csüggedten visszafordult, amikor észrevette, hogy egy sokkal fényesebb csillag szaladt fel az égre. Megtorpant, és ujjongni kezdett. Megvan a csillagom, elindulok utána! Ám a csillag nem mozdult. Töprengett a kislány: - Ez meg hogy lehet?

Felkiáltott a csillagra.

- Jó, ha te nem jössz, akkor megyek egyedül! Nélküled is megtalálom!

Azzal elindult. Erre csodák csodája, a csillag is megmozdult, és ment a kislánnyal.

A kislány újra rászólt.

- Neked előttem kellene menni!

A csillag rámosolygott:

- Menj csak, találkozni fogsz vele.

Így hát a kislány újra elindult a karácsonyi éjszakába. Az utcákon nyüzsögtek az emberek, az üzletek tele voltak szebbnél szebb portékával.

Hirtelen visítás szállt a tömeg fölé.

- Tolvaj, fogják meg!

Egy fiú szaladt, rémülten keresve az utat. Valaki utána nyúlt, hogy elkapja, de egy bundában bújtatott női kéz megfogta.

- Ugyan, mit törődsz vele, nem a mi dolgunk. – nyafogta a bunda tulajdonosa.

Valaki mégis útját állta a kis tolvajnak. Idős úr volt. Furcsa, de mégis kedves arc hajolt a fiú fölé.

- Na, hadd lám, mit csórtál, milyen érték késztetett lopásra?

A fiú ijedt röstelkedéssel mutatta a kincset,- egy piros almát.

A férfi meglepődött, nem akart hinni a szemének, de már akkor odaért a visítozó asszonyság is.

- A legszebb almámat lopta el, az almakupacom tetejéről! Ezzel csalogattam oda a vevőket. Köszönöm uram, hogy elkapta ezt a tolvajt.

Aztán a fiúra rivallt.

- Azonnal add ide azt az almát!

A férfi megfogta a hadonászó asszony kezét.

- Várjon asszonyom, előbb tisztázni kell a dolgot.

A fiúhoz fordult.

- Mondd fiam ennyi értékes áru közül, miért erre a piros almára volt szükséged?

A fiú lehajtotta a fejét.

- Anyukám beteg, de nincs pénzünk vacsorára, gondoltam legalább egy almával meglepem.

A férfi elővette a pénztárcáját, és a visítozó asszonyt kérdezte.

- Mennyit ér ez az alma?

Annak felcsillant a szeme és sunyi nézéssel egy kiló alma árát jajgatta ki.

Az idős úr, rosszalló fejcsóválással ugyan, de kifizette. Aztán még a fiú markába nyomott valamennyi pénzt.

- Ne éhezzetek, ez elég lesz egy hónapig. Végy valami vacsorát, de máskor előbb kérni és nem lopni kell! – azzal sarkon fordult és eltűnt a tömegben.

A kislány még látta, hogy a fiú boldog ugrándozással beszaladt az üzletbe. Néhány perc múlva újra visítást hallott:

- Jaj, az almáim, valamennyi összetöppedt!

Valóban, az áruspulton hirtelen mind megfonnyadt. Csodálkozva ment a lányka tovább.

Újabb kiáltást hallott:

- Segítség, gyilkos!

Borzadva látta, hogy lecsapni készülő kés emelkedik a levegőbe. Valaki azonban kiütötte a gyilkosságra készülő kezéből, ami felrepült és a közeli hókupacon landolt. A tulajdonosa utánakapott, de a hókupacban álló kés hirtelen virággá változott. Erre rémülten elrohant, a kislány pedig letörte a virágot:

- Nem hagylak megfagyni. – mondta és tovább ment.

Néhány lépésre szakadt kabátban, gyufát gyújtogató lányt pillantott meg.

- Ki vagy te? - kérdezte tőle.

- Nem ismersz meg? Én a gyufaárus lányka vagyok! – hangzott a válasz.

Csodálkozott.

- Ó igen a meséből, melyben az a lány megfagyott! Nem is szeretem azt a történetet. Látom most is fázol, de én nem engedem, hogy megfagyj! – ölelte át – Gyere, elviszlek hozzánk, édesanyám majd gondoskodik rólad.

A gyufaárus nem mozdult, csak megszólalt:

- Szép virágod van, nekem adnád?

A kislány boldogan nyújtotta felé.

- A tied lehet, nem sajnálom tőled.

A lányka átvette a virágot, majd azzal együtt hirtelen a levegőbe emelkedett.

- Gyere vissza, ne menj el, segíteni akarok, javítsuk ki a mese végét!- hangzott a kérés, de hiába. A gyufaárus lányka eltűnt valahol a felhők között.

A kislány zokogva ült egy lépcsőre. Hirtelen a csillag esett mellé, és így szólt.

- Megérkeztünk.

A sírás abban maradt, helyette kérdés reppent fel.

- Hová érkeztünk meg?

A válasz nem késlekedett.

- A betlehemi Jézushoz!

Újabb sírás volt rá a felelet.

- Nem érkeztünk meg, én nem látom a kis Jézust, találkozni akarok vele!

- De hiszen találkoztál vele – válaszolta a csillag – nem vetted volna észre? Tudod, Ő a szívekben lakik, a tiedben is, és mindenkijében, csak sokan nem vesznek tudomást róla. Találkoztál vele a kis tolvaj segítőjében, a gyilkos kéz megragadásakor. Ott volt a segítő szívekben, és a te szívedben is ott van. Szemmel ne akard látni, érezned kell, hiszen belül hordozod. Egyszer talán majd láthatod is, de most érd be ennyivel. Siess haza, otthon már keresnek. Isten veled – búcsúzott el végül, és eltűnt.

A kislány felugrott és futott haza, ahogy csak bírt. Otthon gyönyörűen feldíszített fenyőfa alatt édesanyja várta.

- Már kerestelek – szólt – nézd itt járt a kis Jézus, hozott neked ajándékot.

- Édesanyám, a betlehemi Jézus ma este velem volt, és megmutatta, hogy Ő a szeretettel együtt ott lakik a szívünkben, – és elmesélte különös kalandját.

Édesanyja megsimogatta gyermekét.

- Bizony kislányom, a fenyőfa csak jelkép, örülök, hogy veled volt, és annak is, hogy a te szívecskédben is ott lakozik.

A kislány azóta felnőtt, de a szeretet és a tudat, hogy Jézust megtalálta, örökké ott maradt a szívében.

  
  
 

Juhász Magda (Budapest, 1935) meseíró, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.