Videó

A Törzsasztal Szabó Zoltán Attilával csatorna videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dinók Zoltán: A kölcsön

 

Mondhatni, jókedvűen ébredt. Sok minden járt a fejében. Álmodozott munkalehetőségről. Ám érezte, hogy feleslegesen. Miután megmosakodott, szerény volt a reggelije. Egy vajas-turistás szalámi, kenyérrel. Majd a bukszájába nézett. Annyi pénze sem volt, hogy két doboz cigarettát vegyen. Nem tudta, mitevő legyen. Pár szál maradt csupán neki. Azt gondolta Aladár: nem maradt más hátra, valakitől kölcsönt kér. Tudta is, kihez kell folyamodnia. Egy háztömbbel odébb lakott egy barátja, vagyis ismerőse s elhatározta, hogy egy ötezrest kér tőle. Felöltözött szerényen aztán kiállt a háza elé s várta, hogy Imre megjelenjen. Mindig a kutyáját szokta sétáltatni. Hamarosan jött is. Megpillantotta barátját.

– De rossz színben vagy Aladár! – köszönt neki

– Á! Rossz passzban vagyok!

– Mi baj van?

Aladár hallgatott s a köves földet nézte. Imre magához hívta a tacskóját, megsimogatta s őszintén szólt Aladárhoz:

– Mi baj van?

– Pénzre, egy kis kölcsönre lenne szükségem!

– Aha, értem. Bár ahogy elnézlek ebben a szerelésben, nem is csodálom.

Aladár zavarban volt.

– S mennyi kéne?

– Kábé ötezer forint.

Imre elővette a bukszáját s adott barátjának hétezer forintot.

– Ha ebből megadsz ötöt – nekem az is elég. Oké?

Mindezt látta Zoli, a szomszéd. El volt képedve. Aladár örült mint majom a farkának, azonnal be is vásárolt. Mikor jött onnan haza, Zoli odaszólt:

– Ezt nem gondoltam volna magáról!

– Mit?

Zoli nem válaszolt. Aladár felbőszülten kérdezte:

– Mit leskelődik utánam?

Zoli ment fel szó nélkül a lakásba. Aladár vett egy csomag cigarettát is. Amikor rágyújtott, az édenben érezte magát. Marlboro-t szívott. Meg fogom adni – gondolta magában. Bár hogy miből azt nem nagyon tudta. Talán lop. Azt is tudta, hogy Imre nem vár sokáig.

Másnap fogta a tv-t s bevitte a régiségek boltjába. Taxival vitte be. Amikor megérkezett a tv-t pakolja ki s hirtelen meglátja Imrét.

– Te mit csinálsz?

– Hát… izé…

– El akarod adni a tévédet?

– Igen.

– De miért?

Aladár hallgatott.

– Csak nem azért hogy pénzhez juss?

– De! – horgasztotta le a fejét Aladár

Imre két kezével végigsimította arcát, megdörzsölte szemeit, majd így felelt:

– Nem kell meg adnod a pénzt!

– De nekem nincs szükségem a tv-re!

– Ugyan! Hol élsz? Nézz csak tv-t!

A bolt dolgozója közbeszólt:

– Most itt hagyja a tv-t vagy nem?

– Nem!

S pakolta vissza a dobozába. Meg volt hatva.

– Majd ha rendeződnek az ügyeid, veszel nekem egy üveg bort! Más nem kell!

Kezet fogtak. Minden jót kívánva elbúcsúztak. Otthon este Aladár be is kapcsolta a tv-t. De olyan unalmas műsorok voltak számára benne hogy ki is kapcsolta. Poros, hasznavehetetlen készülék volt.

Reggel, mikor Aladár kelt fel s Zolival összefutott, a szomszéd azt mondta:

– Láttam, hogy a tv-jét akarja eladni! Azért nem kap annyi pénzt, hogy meg tudja adni a tartozását!

Aladár ördögien nevetett.

– Nincs is rá szükségem!

Imre megengedte, hogy nem kell visszafizetnem a kölcsönt.

Zoli megszeppent.

– Viszlát! S most bevásárlok.

– Viszlát – mormogta Zoli

Aladárnak ez a napja végre jól kezdődött. Életteli és vidám volt, de már nagyon régen is volt az.

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.