VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: A kölcsön
Mondhatni, jókedvűen ébredt. Sok minden járt a fejében. Álmodozott munkalehetőségről. Ám érezte, hogy feleslegesen. Miután megmosakodott, szerény volt a reggelije. Egy vajas-turistás szalámi, kenyérrel. Majd a bukszájába nézett. Annyi pénze sem volt, hogy két doboz cigarettát vegyen. Nem tudta, mitevő legyen. Pár szál maradt csupán neki. Azt gondolta Aladár: nem maradt más hátra, valakitől kölcsönt kér. Tudta is, kihez kell folyamodnia. Egy háztömbbel odébb lakott egy barátja, vagyis ismerőse s elhatározta, hogy egy ötezrest kér tőle. Felöltözött szerényen aztán kiállt a háza elé s várta, hogy Imre megjelenjen. Mindig a kutyáját szokta sétáltatni. Hamarosan jött is. Megpillantotta barátját. – De rossz színben vagy Aladár! – köszönt neki – Á! Rossz passzban vagyok! – Mi baj van? Aladár hallgatott s a köves földet nézte. Imre magához hívta a tacskóját, megsimogatta s őszintén szólt Aladárhoz: – Mi baj van? – Pénzre, egy kis kölcsönre lenne szükségem! – Aha, értem. Bár ahogy elnézlek ebben a szerelésben, nem is csodálom. Aladár zavarban volt. – S mennyi kéne? – Kábé ötezer forint. Imre elővette a bukszáját s adott barátjának hétezer forintot. – Ha ebből megadsz ötöt – nekem az is elég. Oké? Mindezt látta Zoli, a szomszéd. El volt képedve. Aladár örült mint majom a farkának, azonnal be is vásárolt. Mikor jött onnan haza, Zoli odaszólt: – Ezt nem gondoltam volna magáról! – Mit? Zoli nem válaszolt. Aladár felbőszülten kérdezte: – Mit leskelődik utánam? Zoli ment fel szó nélkül a lakásba. Aladár vett egy csomag cigarettát is. Amikor rágyújtott, az édenben érezte magát. Marlboro-t szívott. Meg fogom adni – gondolta magában. Bár hogy miből azt nem nagyon tudta. Talán lop. Azt is tudta, hogy Imre nem vár sokáig. Másnap fogta a tv-t s bevitte a régiségek boltjába. Taxival vitte be. Amikor megérkezett a tv-t pakolja ki s hirtelen meglátja Imrét. – Te mit csinálsz? – Hát… izé… – El akarod adni a tévédet? – Igen. – De miért? Aladár hallgatott. – Csak nem azért hogy pénzhez juss? – De! – horgasztotta le a fejét Aladár Imre két kezével végigsimította arcát, megdörzsölte szemeit, majd így felelt: – Nem kell meg adnod a pénzt! – De nekem nincs szükségem a tv-re! – Ugyan! Hol élsz? Nézz csak tv-t! A bolt dolgozója közbeszólt: – Most itt hagyja a tv-t vagy nem? – Nem! S pakolta vissza a dobozába. Meg volt hatva. – Majd ha rendeződnek az ügyeid, veszel nekem egy üveg bort! Más nem kell! Kezet fogtak. Minden jót kívánva elbúcsúztak. Otthon este Aladár be is kapcsolta a tv-t. De olyan unalmas műsorok voltak számára benne hogy ki is kapcsolta. Poros, hasznavehetetlen készülék volt. Reggel, mikor Aladár kelt fel s Zolival összefutott, a szomszéd azt mondta: – Láttam, hogy a tv-jét akarja eladni! Azért nem kap annyi pénzt, hogy meg tudja adni a tartozását! Aladár ördögien nevetett. – Nincs is rá szükségem! Imre megengedte, hogy nem kell visszafizetnem a kölcsönt. Zoli megszeppent. – Viszlát! S most bevásárlok. – Viszlát – mormogta Zoli Aladárnak ez a napja végre jól kezdődött. Életteli és vidám volt, de már nagyon régen is volt az.
Megjelent: 2015-10-24 16:00:00
|
