Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Farkas Molnár Péter: Ablakban könnyek

 

Felvonnak, kitűznek és lobogtatnak zászlókat, táblákat avatnak és koszorúznak. Beszédet mondanak egykori hősök – egy sem él már –, meg politikusok – egy sem élt akkor –, valamennyien saját pártjuk szája íze szerint. Lesz zene is természetesen, ilyen meg amolyan. Lesz persze kommunistázás, cigányozás és zsidózás is, mert anélkül már sokan nem tudnak emlékezni. Előveszik számtalan szemüvegük közül azt, amelynek kis címkéjén ott áll, hogy ezerkilencszázötvenhat. Egy napig ezen keresztül nézik a mát. A tegnapot és a holnapot nem, arra van másik szemüvegük.

A Liget szélén, az őszülő fák előterében, a rozsdás vashalom vacog a hajnali hidegben, összehúzódik, szégyelli magát.

Majd lesznek beszélgetések, visszaemlékezések televízió-csatornákon, arra hivatott szakemberek már hónapokkal ezelőtt kiszámították, hogy a meghívottak számától és közéletben betöltött szerepüktől függően, mennyi az emlékműsor reklámértéke. Reklámszpot előtte – forint per perc, reklámszpot utána – forint per perc.

Mindenkitől kérhetnének egy ezrest, aki felteszi a kérdést: – „Mi számunkra ötvenhat legfőbb üzenete?” Ez garantálná a magas bevételt.

A zászlók lobognak, a zene méltósággal árad, a lélektelen közhelyek tompán pufognak. Érdemtelenek osztanak kitüntetéseket érdemeseknek vagy más érdemteleneknek.

Koszorúznak majd, néhány kandeláberben pár órára fellobban az öröktűz.

 

Valahol, például egy ferencvárosi konyhában megáll egy néni és arra gondol: Édesapám…

Vagy arra: az öcsém. Esetleg: a bátyám… Aki tizenhat éves volt. Kenyérért futott ki a sarokra…

Ott temették el a Bakáts téren.

A Harminckettesek terén, a szobor előtt megáll majd Wekler bácsi. Ott hantolták el az apját. Krumplit vitt Margitéknak.

 

A város pedig él. Lélegzik, dideregve lüktet a hideg, októberi fényben. Szűk, alig létező mellékutcákban szürkésfeketére kopott házak ablakainak sarkában könnycseppek gyűlnek. Falaikban, soha be nem gyógyuló fekélyként, ötvennégy éves, golyó ütötte lyukak. Emlékeznek.

Egyedül ők tudják még, hogyan kell emlékezni.

  
  
 

Farkas Molnár Péter (1952) író, novellista, szerkesztő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat főszerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.