Keresés a honlapon:

B. Tóth Klári: Borongós vasárnap

 

Borongós, ködös vasárnap reggel volt. Az ég úgy ereszkedett a házakra, hogy elnyelte a Pilist, de még a templomtornyot is. A nyomott hangulat rátelepedett a Duna menti falucskára, megülte a lelkeket.

A falusiak lelassult tempóban végezték mindennapi rutinmunkájukat, a macskák egérfogás helyett csak ásítoztak a tornác párkányán.

A lelkipásztor fölment a szószékre, becsülettel elmondta a prédikációt, de közben attól félt, mindjárt elalszik. Érezte, hogy nincs meg a beszédében az a belső tűz, ami máskor jellemzi az igehirdetését. Pedig előző este tisztességesen fölkészült, és mindig küldetés-tudattal nézett szembe a gyülekezettel.

Most azonban szempillái nem akartak engedelmeskedni. Ólomsúllyal nehezedtek rá, keményen kellett küzdenie, nehogy elaludjon saját beszédén.

Kifelé menet a cintérium ajtajában érte utol a presbitereket, amint lassan vánszorogtak, persellyel a kezükben:

– Mondják meg őszintén, presbiter urak, nagyon unalmasan prédikáltam? Olyan álmosság tört rám, majd leragadt a szemem.

– Honnan tudjuk aztat, Tiszteletes úr? Mink is aludtunk!

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-09-27 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.