VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
B. Tóth Klári: Potyautasok
Utazgattunk Bulgáriában. Nem sok pénzünk volt, de azért meg tudtuk volna venni Sozopoltól Burgasig a buszjegyet, de kiderült, aznap már nincs több járat. Pedig nem is volt késő. Mit csináljunk? Visszamenjünk autóstoppal? Ez akkoriban itthon általános közlekedési módnak számított a diákság körében, de ott nem akceptálták a szokásainkat, mert órákig nem állt meg senki. Gyalogoltunk az országút mellett a tűző napon, nem mertünk eltávolodni az úttól, mert olyan ritkán tévedt arra autó, ahogy megláttunk egyet, megpróbáltuk leinteni, de sikertelenül. Mintha észre se vettek volna bennünket. Visszafordulni már nem lehetett, túl messze hagytuk magunk mögött a mesebeli fürdőhelyet, különben is Burgaszban volt a kifizetett szállásunk, minden cuccunkkal, nem álltunk úgy, hogy duplán fizessük ki a kvártélyt. Miféle autóút ez, autók nélkül? Alig jött néha valami, de még szamaras kordé se nagyon. Hova lettek az emberek? Szétfőtt az agyunk a balkán hőségben, italunk is fogytán, mikor végre felbukkant egy fehér kisbusz. Olyan hirtelen termett ott, észre re se vettük, utolsó pillanatban intettünk neki, de ment tovább. Na ez is olyan, mint a többi – gondoltuk elkeseredve, de mintha csak megérezte volna, vagy húsz méterre tőlünk hangos csikordulással fékezett és megállt. Nem is gondoltuk, hogy ránk vár, talán csak idáig jött, de aztán kihajolt az ajtón és intett, hogy menjünk. Futottunk persze boldogan. Magyarázta kézzel-lábbal, hogy szálljunk fel hátulra, csak ott van hely hármunknak. Ahogy fölmásztunk és becsuktuk az ajtót, már indult is. Abban a pillanatban mindhárman hanyatt vágódtunk. Csak akkor néztünk körül. Hűtőkocsi... Ráértünk szemlélődni, úgyse sikerült fölállni, a jármű belseje csupa zsír, és olyan alvadt vérszag volt, hogy majdnem rosszul lettünk. Még szerencse, hogy nem volt bekapcsolva a hűtés, mirelitként érkeznénk meg Burgasba. A raktér hosszában állványok, rajtuk üres kampók. Na, itt se zöldséget szállítanak... Sehogy sem sikerült föltápászkodni, mindig visszacsúszott a lábunk. Végül a bátyám odacsúszott a kocsi széléhez, fölnyújtott kézzel valahogy elérte a kilincset, amiben végre meg tudott kapaszkodni, és egymást felsegítve álltunk talpra. Annyira csúszott az alja, hogy nem lehetett megállni, állandóan elestünk, össze kellett fogódzkodnunk, mint gyerekkorunkban a Kis-Duna Holtágában, mikor befagyott, odajártunk csúszkálni, korcsolyázni, egymást kezét szorongatva siklottunk, mert a jég felszíne kiszámíthatatlanul göröngyös volt, itt-ott félig befagyott faág, konzervdoboz, vagy haltetem meredezett ki a jég alól, amit ajánlatos volt kikerülni. Egy tízszer tíz centis kis szellőzőablak volt a kocsi hátsó ajtaján, alatta egy kampó, abba kapaszkodtunk mind a hárman, vagy felváltva, ahogy sikerült, miközben folyamatosan bukdácsoltunk, olyan volt, mint egy Chaplin-burleszk a húszas években. Az első ijedség után nevetésben törtünk ki, mindenki a másik bukdácsolását tartotta röhejesebbnek. Hogy meg ne fulladjunk, felváltva szippantottunk a pici nyíláson keresztül a friss levegőből, amit a silány bulgár benzinből származó kipufogógáz speciális zamata ízesített. A közel egy órás út során feltűnt, hogy a mögöttünk jövő autósok mutogatnak felénk, van, aki szájához kapva a kezét, két kézbe fogva arcát, rémülten, aggodalmaskodva, vagy kétséggel a szemében kutatja arcunkat, tekintetünkből próbálja leolvasni a drámai helyzet súlyát, más meg kitörő hahotával nyugtázza, hogy egymás után bukkan föl a szellőzőnyílásban egy-egy emberi arc, miközben vihogás szűrődik ki az autó mélyéből. Többen integettek, mi meg vissza. Mutogattak a kocsi oldalára, de nem láttuk, mi van ott. Végre, mikor már a ruhánk és a tüdőnk is maximálisan telítődött a zsír és az alvadt vér átható szagával, és azt se tudtuk, egymástól undorodjunk jobban, vagy magunktól, befordult a sofőr egy bekötőútra, majd egy ipartelep udvarán megállt. Ahogy kinyitotta az ajtót és lekászálódtunk, első dolgunk volt megnézni, mi van az autó oldalán. Kopasztott csirkék sorban felfűzve, disznófej, szarvasmarha, mellette nagybetűkkel valami ciril betűs bolgár felirat. – Mit jelent ez a szöveg? – Kérdeztük a sofőrtől több nyelven. Épp megpróbálta mutogatással elmagyarázni, amikor odalépett egy jólöltözött férfi és szája sarkában bujkáló mosollyal fordította angolra a ciril betűs szöveget: Élőállat felvásárlás, vágóhídi szállítmány.
Megjelent: 2015-08-22 16:00:00
|
